Amy és Gabe

Talált történet:

Történetem egy szokásos, és szokásos módon unalmas edzőtermi műszakom közepén kezdődik. Valójában igazából csak így visszatekintve tudok rámutatni, hogy “itt és ekkor kezdődött” minden, hogy ez lesz életemben a sorsfordító pillanat, ott és akkor nem tűnt különbözőnek vagy különlegesebbnek bármilyen másik naptól. De ne szaladjunk ennyire előre.

Először is bemutatkoznék: nevem Gabriel, de itteni barátaim jobbára csak Gabe-nek szólítanak, magyar barátaim pedig Gábornak. Az Egyesült Államokban, Bostonban élek, nagyszüleim 56-os magyarokként érkeztek a “nagy lehetőségek hazájába”. Szerencsére nagyszüleim ragaszkodtak hozzá hogy szüleim is megtanuljanak magyarul, ők pedig hogy én is tovább vigyem ezt a hagyományt, így tudok most magyarul írni Nektek. Előre is elnézést kérek ha itt-ott esetleg magyartalanul írok vagy helyesírási hibát vétek, nyaranta egy hét Magyarországon nem ugyanaz nyelvhasználat szempontjából mintha ott él az ember.

Röviden arról, hogy miként kötöttem ki egy edzőteremben nemcsak edzeni, hanem ott dolgozni. Egész életemben fogalmam sem volt hogy mihez akarok kezdeni magammal. Már gyerekként is arra a kérdésre hogy “mi leszel ha nagy leszel?” hasonkorú barátaim válaszaitól (“űrhajós”, “focista”, “amerikai elnök”, és hasonlók) eltérően én csak annyit válaszoltam, hogy “gazdag”, amivel persze mosolyt csaltam a felnőttek arcára. Ez aztán így is maradt, úgymond sodródtam az árral, mentem amerre vitt. Fiatal felnőttként megszerettem az edzőtermi edzést, így aztán “miért is ne?” jelmondattal elvégeztem egy-két tanfolyamot és egy helyi nagy edzőteremben lettem amolyan mindenes - edzőtermi túravezető az új tagoknak, személyi trainer, edzőgép karbantartó, miegymás. Valamivel később átmentem egy kisebb de valamelyest exclusivabb (és jobban fizető) edzőterembe dolgozni (gazdag ugyan közel sem lettem belőle, de azért mondjuk úgy, tűrhetően elvoltam). Mivel világéletemben “éjszakai bagoly” típus voltam, nagyon kapóra jött az itteni hosszú nyitvatartás (vasárnap kivételével minden nap reggel öttől éjfélig) miatti választható munkarend, én tartósan délután fél kettőtől éjfélig dolgoztam. Miután tíz óra után rendszerint meglehetősen kevesen voltak a teremben, tizenegy után pedig alig lézengett egy-egy vendég, ezért én voltam az egyetlen este 11 után is ott lévő dolgozó - emlékezzetek erre, nem akarok rejtélyes lenni, de annyit elmondhatok, hogy ennek még jelentősége lesz később. A munka az első pár évben tetszett, de idővel unalmassá vált, pláne hogy hamar leesett hogy ez itt a milliós like-számot kapó YouTube videókon látható edzőtermi mutatványok helyett sokkal inkább az “úgy tűnik beragadt a súly az x gépben, tudnál segíteni?”, “nem jövök rá hogyan kell használni ezt a gépet rendesen?”, “túl meleg van, feljebb kapcsolnád a légkondit?”, “derékfájásra milyen gyakorlatokat javasolnál?” dolgokról, na meg természetesen a személyre szabott gyakorlatokról szólt. Persze akadt mindig néhány helyes fitt lány és fiatal nő, akin jól esett legeltetni a szememet egy-egy pillanatra, de ők szinte mindig barátjukkal barátnőikkel érkeztek, vagy az edzésen kívül más nem érdekelte őket, így unalmamon sokat nem segített.
Magamról még annyit - aztán ígérem hogy most már tényleg rátérek a “lényegre” -, hogy 26 éves vagyok, 186 centi (vagy ahogy itt szokás mérni 6’1”) magas, sötétszőke-világosbarna hajú, arányosan kigyúrt de inkább “izmos-inas” mintsem “bodybuilder” típus. Magasságom és testalkatom hamar népszerűvé tett a másik nem szemében, de elkövettem azt a hibát (hiba ez?) hogy húsz évesen belementem egy hosszabb és igencsak komoly kapcsolatba, két évvel később már esküvőt tervezgettünk (akkoriban úgy gondoltam nagyszerű lenne hamar házasodni és fiatal apukává válni), mikor ahogy mondani szokás “out of the blue” váratlanul barátnőm bejelentette hogy bocsi, de beleszeretett valaki másba, és ennyi volt... Fél év majdnem-depresszió után túltettem magamat a dolgot, és belevetettem magam a kötöttségek nélküli alkalmi kapcsolatok, egyéjszakás kalandok, esetenkénti rövidebb “friends with benefits” (“barátság extrákkal, gondolom értitek mi az “extra” rész :-)) világába. Huszonöt éves koromra azonban ebbe belefásultam, és valami komolyabbra vágytam. Elhatároztam, hogy véget vetek az addigi “komoly érzelmek nélküli szex”-gyakorlatomnak, és várok valamiféle “nagy Ő”-re - vagy legalább is valakire aki megmozdít lelkemben is valamit (és nem csak fizikailag valamit ott lent délen :-)). A sorsfordító nap idején már valamivel több mint egy évre vártam erre… És akkor… Következzék ahogy történt:

Szombat

Középkorú ügyfél személyi edzőjeként mutatok neki egy (szerintem) egyszerű egyensúly gyakorlatot, immár harmadszorra, de két reménytelennek tűnő próbálkozás után már végre lassan kezd hasonlítani valami elfogadhatóra a mutatványa. Ahogy körbenézek a teremben, a termet a recepciótól elválasztó üvegfalon keresztül egy pillanatra felfigyelek egy korábban még nem látott (azt hiszem legalább is, túl messze van tőlem) húsz-huszonéves-forma lányra. Ilyen messziről részleteket nem látok, de azt igen, hogy az alakja kitűnő (ez férfiként negyed mérföldről is megy :-)), hogy a lapockatájig érő haja vöröses-barnának tűnik, és hogy Pete (Peter) kollégám-majdnem-barátom már “le is csapott rá”. Mosolygok magamban - a jó öreg Pete (valójában közel egyidősek vagyunk) megint próbál benőzni - minden kicsit is jobban kinéző, harmincon aluli, férfi kísérő nélküli hölgyet megpróbál megfűzni, persze csak nagyon kedvesen, előzékenyen, (túláradó) segítőkészségnek álcázva, és csak finoman, nehogy még véletlenül is eszébe jusson bármelyiküknek panaszt vagy akár csak megjegyzést tenni a túlzott nyomulás miatt. Teszi ezt a megfűzést több-kevesebb sikerrel, de ha sikerül is, megmaradni bármelyikük mellett pár hétnél tovább nem sikerül neki. Nem hibáztatom, én is voltam hasonló cipőben korábban, bár én sosem használtam a munkahelyemet vadászterületnek (nézni persze azért szabad :-)).
Egy perccel később látom, hogy Pete az edzőtermet mutogatja a lánynak az üvegfal túloldaláról, magyaráz. Igen, úgy tűnik igazam volt, hogy nem láttam még itt, úgy néz ki potenciális új csatlakozó, remélhetőleg hamarosan az edzőterem új tagja.
Kicsit később a sarokban a medicin labdákkal dolgoztatom a kliensemet, itt közelebb vagyok a recepcióhoz. Pete elégedetten mosolyog - a lány háttal ül nekem az egyik asztalnál és … igen, úgy néz ki éppen a csatlakozási kérdőívet vagy ez egészségügyi nyilatkozatot tölti ki. Yep, új csatlakozó.
Még mindig a sarokban időzünk a kliensemmel, ezúttal a gömbsúlyzókkal (kettle bell) dolgoztatom, amikor Pete körbevezeti a lányt a teremben, röviden magyarázva az egyes terem részekről és edzőgép típusokról. Ez még nem a részletes bevezetés (induction), ahol minden gép és eszköz használatát egyenként bemutatjuk az új tagoknak, hanem csak egy egyszerű előzetes körbevezetés. Amikor közelembe érnek és Pete az irányomba mutogat (a zene túl hangos hogy bármit halljak abból hogy mit beszélnek), int nekem, mire én visszaintek neki. A lány felém néz, és egy pillanatra összeakad a tekintetünk. Ilyen közelről látom hogy szép arca van, szürke, zöld vagy kék szeme (még mindig jó néhány méterre vannak tőlem és az éles neonvilágítás se segíti a helyzetet), és határozottan vörösesbarna haja. Egyszerű rövid ujjút, kék farmert és sport cipőt visel. Kellemesen homokóra-alakja van, és a megfelelő helyen pont jó mértékben domborodik a felsője. Elég magas, talán egy tenyérnyivel lehet alacsonyabb nálam, azaz olyan 175-177 centi tájékán lehet. Egy pillanatra rám mosolyog (szép a mosolya) és int, visszaintek neki is - és már mennek is tovább.

Újabb pár perc múlva látom hogy megint a recepción vannak, a lány int Pete-nek majd kilép a főbejáraton. Ezek szerint az induction majd később vagy másnap lesz, megszokott dolog. Mivel még mindig a sarokban vagyok ügyfelemmel, és mögöttem az ablakokból kitűnő kilátás nyílik a parkolóra, kinézek, hátha látom milyen autóba száll be. Nem is annyira kíváncsiságból mint inkább a játékom miatt - pár hónapja, unaloműzés gyanánt elkezdtem azt játszani magamban, hogy megpróbálom megtippelni ki milyen autóba száll be, illetve hogy milyen autóból ki száll ki. És igen, ott megy a lány, … Tippem szerint vagy valamilyen nagy SUV-ba (“városi terepjáróba”) száll majd be vagy valamilyen kisebb autóba. Vendégeink jelentős része nagy SUV-okat (Jeep, Range Rover és társaik) vagy sportos szedánokat (BMW, Mustang stb.) használ, ezért az előbbinek adok nagyobb esélyt. De nem, egy kis Minibe száll be. Ez tetszik, nem szeretem akik két és fél tonnás monstrumokat használnak egymaguk utaztatására, csak azért mert megtehetik (környezetvédelem, CO2 lábnyom, globális felmelegedés, hahó!).
Mindezzel együtt így is meglehetősen átlagos egy nap volt. Minden nap van több új csatlakozó, és majdnem minden nap legalább 1-2 fiatal nő, úgyhogy nincs ebben semmi különleges. Mint írtam akkor és ott sosem gondoltam volna hogy ez a találkozás események sorozatát indítja majd el, ami később sorsfordítónak bizonyul majd. Akkor és ott csak örültem hogy vége a szombatnak, vasárnaponként nem dolgozok, úgyhogy hétfőig szabad vagyok.

Hétfő

Egyike a kevésbé monoton napoknak. Sarah kolleginánk megdönti a saját (és egyben edzőtermünk) rekordját a beltéri sziklamászó-falunkon, 15.4 másodperc alatt érve fel a tetejére a nehéz útvonalon (ez nagyszerű, a legtöbben egyáltalán nem tudnak ezen felmászni, akik mégis, azoknak általában beletelik majd egy percbe; az én eredményem 23.2 másodperc, és nagyon elégedett vagyok vele - dolgozóink rendszeresen tartanak ilyen rövid versenyeket házon belül hogy ezzel is motiválják a beiratkozott tagokat, minél látványosabb, annál jobb, az pedig elég látványos, nagy éljenzés, taps, mindenki happy). Bedöglik a fő italautomatánk. Később jön egy akkora nyári villám-zivatar hatalmas felhőszakadással amilyent ritkán látni (majdnem mindenki az ablakból bámulja). Beiratkozik egy 13 fős (szerencsés szám) nyugdíjas csoport a tai-chi tanfolyamunkra (van két szép kisebb elszeparált termünk (studio) az ilyen és hasonló csoportos foglalkozások-edzések számára).
Este tíz után a szokásos módon drasztikusan fogyni kezdenek az emberek. Fél tizenegykor, másfél órával zárás előtt már csak talán féltucatnyian lézengenek, elkezdem helyre tenni a szertehagyott súlyzókat, step padokat, jóga matracokat, miegymás.

Tíz negyvenkor egy magas, vörösesbarna hajú lány lép ki az öltöző ajtaján - igen, ő az, aki vasárnap csatlakozott az edzőteremhez. Nem vettem észre hogy mikor érkezett, csak most hogy már kifelé jött az öltözőből. Mikor meglát biccent felém, visszabiccentek. Gondoltam megkérdezem, segíthetek-e valamiben, de egyből céltudatosan az egyik futógép felé tart, rádobja törülközőjét a korlátjára, bedugja füleibe a vezetékmentes fülhallgatóit, telefonját a gép erre kialakított tartójába teszi, majd gond nélkül elindítja a gépet, gyalogló sebességre, nyilván bemelegítés gyanánt - úgyhogy inkább hagyom a segítség felajánlást (nem szeretek senki nyakára járni, Pete kollégámmal ellentétben, tudom hogy a túl sok figyelem is idegesítő lehet). Folytatom a rendrakást, de azért egy gyors pillantással végigmérem persze. Rövid ujjú sport top van rajta, testhezálló térden felül végződő fitness nadrág (itteni nevén sports leggings avagy yoga pants), futócipő alig észrevehető nagyon rövid zoknival. Hosszú haja lófarokba összefogva. Első pillantásra egyértelmű, hogy nagyon jó lábai vannak. Karjai és lábszára épp hogy napbarnítottak, majdnem fehérek, de közel sem egészségtelenül fehérek. Azt jut eszembe, hogy vajon hol lehet a barátja vagy barátnője, de aztán az órát látva arra gondolok, hogy nyilván azért van egyedül mert túl későre jár az idő. Ilyen későn már nagyon ritkán érkeznek edzeni vágyók, és a már-még itt lévő néhány is lassan szállingózik hazafelé.
Pár perc múlva végzek a rendrakással, ő pedig a futógépen gyaloglással, áttelepül egy lépcsőzőgépre (az a fajta amelyiken mozgólépcsőhöz hasonlatosan folyamatosan jönnek lefelé fentről a végtelenített lépcsőfokok), elég gyors tempóra állítja és nekiáll az igazi edzésnek. Jómagam meg, különösebb teendőm nem lévén visszavonulok az irodába, elvégezni egy kis papírmunkát.

Tizenöt perccel később kimegyek a terembe megint, körbenézni hogy minden rendben megy-e (ahogy írtam ilyenkor már csak egymagam viszem az egész helyet). A lány továbbra is a lépcsőzőgépen dolgozik, veszett sebességre van állítva a kínzóeszköz, szakad is róla a víz rendesen. Tapasztalatom szerint a hölgyeket tekintve kb. fele-fele arányban járnak ide tessék-lássék edzők, akik inkább a társaság miatt vagy magukat mutogatni jönnek (ismertetőjelük, hogy többet álldogálnak-üldögélnek mint amennyit edzenek és soha egy verejtékcsepp nincs rajtuk) és a tényleg keményen edzők. Ezek szerint ő az utóbbi csoportba tartozik. Ahogy elhaladnék előtte kiveszi az egyik füléből a fülhallgatóját, integet kettőt felém, odalépek hozzá.

- Bocsi, lejjebb tudnád állítani picit a légkondi hőfokot, igen meleg van itt edzéshez? - Kellemes nem túl magas, nem túl mély hangja van.

- Hogyne, mindjárt, no problem.

Oh, a szokásos légkondi probléma. Amint kettőnél többen vannak itt, valakinek idővel biztosan túl meleg, másnak meg túl hideg lesz, olyan nincs hogy mindenkinek komfortos legyen. De az igazat megvallva elég fülledt meleg nyári este van, és valaki korábban kevésbé hidegre állíthatta a légkondit, mert nekem is enyhén melegem van, pedig én nem is edzek és pólóban-shortban vagyok. Sarkon fordulok az iroda felé, ahol a szabályozó van, ő egy gyors mosollyal nyugtázza-megköszöni. Visszatérve intek hogy elintézve, visszaint egy köszit.

Elkezdem végig ellenőrizni az edzőgépeket és eszközöket, hogy minden rendben van-e mindegyikkel, nincs-e valamelyiken valamilyen javítani, karban tartani vagy beállítani való, sérülés vagy bármi. Mivel jó sok van belőlük, eltart egy darabig, és meglehetősen unalmas munka, de el kell végezni ezt is. Úgy tíz perc múlva látom hogy a lány végzett a lépcsőzéssel, és visszament a futógépre, ahol ezúttal tempós futásba kezd. Szépen, kecsesen, könnyedén fut, úgy tűnik az izzadtságon kívül nem viselte meg a lépcsőzés. Fél tizenkettőkor végeztem mindennel, ő pedig a futógéppel. Átmegy az edzőterem erőgépes-súlyzós részébe. Rajta kívül már csak ketten vannak az edzőteremben, így gyakorlatilag minden gép szabad. Megint felmerül, hogy felajánlom segítségemet, de továbbra is be vannak dugva a fülei (majdnem mindenki így edz manapság, már-már nem is értem tulajdonképpen mi értelme van mostanra a kihangosított zenének a teremben amikor mindenki a sajátját hallgatja), és kapásból tudja hogyan kell használni a gépeket. Vagy nagyon figyelt a részletes bevezetésen (induction), ami nyilván tegnap lehetett megejtve, vagy már jó ideje járt hasonló gépekkel felszerelt edzőterembe (ez utóbbira tippelnék). Ahogy tessék-lássék teszek-veszek a teremben, fél szemmel nagyjából figyelem hogy mit csinál - minden gépen csak egy sorozatot csinál, de azt magas súlyokkal és végkimerülésig (valószínűleg mert közeleg a zárásidő, és így gyorsabb). Impresszív a teljesítménye - csak érdekesség képpen számolom a fekvőtámaszait (48-at nyom le egyhuzamban, miután már több erőgépen fárasztotta magát előtte), húzódzkodásait (34-et csinál meg szabályosan), a tolódzkodásait (31). Kifejezetten impresszív... Nem is értem honnan jön ennyi erő, mert bár egyértelműen fittnek néz ki, nem tűnik úgy hogy hatalmas izmai lennének. Persze ez a női test rejtelme, a korábban említett Sarah kollegina, aki a falmászóversenyt rendszeresen megnyeri is hasonló testalkatú, és mégis leveri a dupla akkora izmokkal bíró kollégákat - ha nem látja az ember saját szemével nem is gondolná.

Húsz perccel éjfél előtt elmegy az utolsó előtti edző is, már csak ő és én vagyunk az egész épületben - a takarítók csak a reggel ötös nyitás előtt jönnek (nem tudom elképzelni hogyan tudnak olyan korán felkelni és dolgozni, én minimum belehalnék a harmadik napon akut fáradtságba és álmosságba…).
Végül tíz perccel éjfél előtt, egy perces nyújtás után bemegy az öltözőbe, majd pontban éjfélkor elmegy. Kifelé menet búcsút int és már el is tűnt. Hát ez volt a második találkozásom vele.

Kedd

Semmi érdekes egész nap. Kivéve, hogy azon kapom magamat, hogy időről időre eszembe jut a gondolat, vajon ma is jön-e a vörösesbarna hajú lány. Nem tudom miért foglalkoztat ez, mert amúgy nem szoktam számon tartani ki mikor jön-megy, és bár ő egy kifejezetten helyes lány, sok helyes lány jár hozzánk.
Este fél tizenegykor megkapom a választ a kérdésemre. Éppen a terem túlsó végében segítek egyik régi tagunknak a fekve nyomásban (készenlétben állok hogy elvegyem és helyére rakjam a súlyt amikor már nem tudja többet kinyomni), amikor megérkezik, gyors léptekkel végigsiet a terem másik végén folyosóként szolgáló részen és eltűnik a női öltözőben. Nem vesz észre. Pár perccel később kijön átöltözve, de csak egy villanásnyi időre látom mert egyből eltűnik a futógépek irányában amik innen (még mindig fekve nyomunk) takarásban vannak.
Pár perccel később szabadulok a fekve nyomó pad közeléből, gondoltam beugrok az irodába egy kis papírmunkára és közben megnézem mit csinál a lány (miért érdekel hogy mit csinál?). Igen, már a tegnap is használt lépcsőzőgépen kínozza magát megint (ezek szerint tippem ellenére nem lett durva izomláza tőle). Úgy látszik tegnap tényleg melege lehetett mert ma más edzőruhában van: egy a hasát szabadon hagyó fekete ujjatlan sport top és a tegnapihoz hasonló, testhezálló, de ezúttal rövidebb, csak combközépig érő fitness nadrág. Nem tudom nem észrevenni a nadrág és top közötti bő tenyérnyi részen, hogy milyen szép lapos hasa van. Mindezt egy pillantással állapítom meg, nem akarom hogy bámuláson kapjon. Pár lépéssel később rájövök hogy félelmem alaptalan volt, mert az egyik fali óriástévét nézi az edzés közben (feliratozott késő esti hírek fut rajta), észre sem vesz. Kicsit hidegebb van ma mint tegnap, de azért az irodába érve egy fokkal lejjebb veszem a központi légkondi hőfokot (hmm, ilyent sem szoktam csinálni, de ezzel meg spórólok egy újabb harminc lépéses utat az irodába később, amikor úgyis megkérne rá, áltatom magamat, nem mintha olyan sok dolgom lenne hogy ne férne bele az időmbe...).
Mikor visszatérek a terembe, már egy ellipszis traineren edz, látszólag játszi könnyedséggel lépked a “levegőben” - persze én tapasztalatból tudom, hogy ilyen gyors fokozaton milyen nehéz tud az lenni pár perc után. Ahogy ellenőrzöm a gépeket, egyre közelebb kerülök hozzá, mígnem az egyik recumbent biciklire (hátul, székszerű ülésen ül a használó és elől tekeri a pedált) kerül a sor, ami pár méterre közvetlenül mögötte van. Látom, hogy továbbra is a fali óriástévét figyeli, így a bicikli (alapos) ellenőrzésének ürügyén veszem magamnak a bátorságot, hogy pár másodpercig legeltessem formás testén a szememet - a lebukás veszélye kicsi, háttal van nekem egy edzőgépen, amin nem igazán ildomos hátranézegetni ilyen tempó mellett, és amúgy is a TV köti le a figyelmét.
És ekkor leesik az állam! Az eddig véltnél (ugyebár korábban csak távolról vagy egy-egy pillanatra láttam) sokkal formásabb! A feneke abszolút ideális formájú és méretű, és nagyon hatásos látvány ahogy az ellipszis traineren mozog. A lábai meg… mit mondjak, a legjobbak amiket élőben eddig láttam… vagy akár filmben... (Emlékeztek Emmy Rossum-ra az amerikai Shameless (Szégyentelenek) sorozat korai évadjaiban, vagy Karen Gillan-ra a Jumanji filmben? Azokra a kitűnő lábakra (meg lapos hasakra)? Na, hát a vörösesbarna hajú lánynak három és fél méterrel előttem még szebbek a lábai (meg amennyire emlékszem a hasa). Tudom, nem szép dolog hölgyeket külső alapján egymáshoz hasonlítani vagy rangsorolni (vagy igen? - mert hát pont erről szólnak a szépségversenyek, nem?), de nem tudom megállni. Azon kapom magamat, hogy újra és újra több másodperces időkre rajta felejtem a szemet. Szerencsére nem bukom le, és az is kapóra jön, hogy megint csak páran vannak az egész teremben, egy másik hölgy pár géppel arrébb egy adaptive motion traineren (olyan mint a step gép és a ellipszis trainer hibridje), ő is háttal nekem és ő is tévét néz, meg néhány fiatal srác a terem túlsó végében a bicepsz hajlító gép és szabad súlyok környékén, jó messze tőlünk. Végül sikerül magamon erőt venni, és haladni tovább a többi gép ellenőrzésével, és nem (túl sokszor) nézni a lány irányába. Ez nehezebb, mint gondoltam. Mi az ördög lelt? (Oké, természetesen van tippem, mégpedig hogy az említett bő egy évnyi barátnő- és szex-hiánynak, valamint az illető lány tökéletes és ízlésemmel nagyon egyező alakjának együtt lehetett valami kis köze hozzá…)
Később, éjfélhez közeledve áttér a kar- és mellizom gépekre, már csak ő és az adaptive motion traineres nő vannak még itt. Ő éppen az egyik mellizom gépen kezd el dolgozni, én meg mennék vissza az irodába amikor utánam szól:

- Van egy kis gondom a géppel, tudnál segíteni?
- Naná, hogy tudok, örömmel :-) Van egy sejtésem, hogy mi lehet a probléma, ez a gép az elmúlt két hét alatt kétszer döglött be átmenetileg.

- Persze, hogyne, mi a probléma?

- Mindegy hogy hova állítom, szinte nincs ellenállás egyik fokozatban sem. - Gyanúm beigazolódott, ugyanaz a gond, mind az előző két alkalommal.

- Mindjárt megoldom.

Az előző két eset miatt pontosan tudom mi a probléma. Az egyik legfelső súlyelem megint elmozdult, nem nagyon, csak talán egy milimiétert, nehéz észrevenni, de pont elég ahhoz hogy beakadjon a szabályzórúdba, és így az összes többi súlyelem a helyén maradjon, kvázi folyamatosan 5 kilós ellenállásra kárhoztatva a felhasználót. Szerencsére hüvelykujjammal egyszerűen vissza tudom nyomni a helyére. Katasztrófa, hogy egy négyezer dolláros géppel ilyen gond legyen még egy éves kora előtt. Hívom is holnap a szerelőt, oldják meg hogy ne akadjon be többet.

- Készen is van. A héten jönnek karbantartani, mondom majd nekik a problémát.

- Köszi. - mondja mosolyogva (szép a mosolya), végre nincs a fülében a fülhallgató, gondoltam szocializálódjunk egy kicsit.

- Ezt leszámítva, hogy tetszik az edzőterem, remélem elégedett vagy mindennel?

- Igen, minden kitűnő.

- Nagyszerű. Ha bármilyen problémád vagy kérdésed van, nyugodtan fordulj csak hozzám, általában valahol a teremben vagyok, vagy az egyik studio-ban, ha pedig az irodában látsz, kopogtass nyugodtan az üvegfalon és kijövök. - Az irodát egy üvegfal választja el a teremtől, csak a meeting szobából és az archívum helyiségből nincs rálátás a teremre.

- Gabriel vagyok, de szólíts csak Gabe-nek. - Kezet nyújtok neki.

- Amy - Kézfogása határozott, keze meleg és egy kicsit izzadt, de nem bánom.

Beszélgetni kezdünk. Mondja, feltűnt neki, hogy az utolsó fél órában már szinte csak ő szokott itt lenni, és kérdezi nem baj-e, hogy marad éjfélig, azt válaszolom neki hogy nem, én úgyis itt vagyok addig meg utána még pár percet legalább. k**erül, hogy 2nd line IT helpdesk-es, és este tízig tart a műszakja, ami nyolc óra görnyedést jelent egy számítógép előtt, úgyhogy utána nagyon vágyik valami testmozgásra, de olyan későn már nem akar futni menni a városba (nem is egy életbiztosítás az ilyesmi egy ekkora városban, teljesen megértem), amúgy imád futni, délelőttönként-hétvégenként szokott is rendszeresen. Megvan tehát, hogy miért fél tizenegykor jön: addigra tud ideérni munkából. Megmlíti, hogy a régi edzőterme ahová járt bezárt, és nem akarja feladni az izomfejlesztő gyakorlatokat se. Én is mondok magamról pár szót, közben próbálom nem nézni a melleit amik az mellizom gépnek hála feszesen domborodnak és mozognak, nem könnyű feladat… Nem szokott ez gondot jelenteni, de Amyvel valahogy más…

Szóval inkább az arcára fókuszálok :-) Szemeiről megállapítom hogy inkább enyhén zöldek mint kékek vagy szürkék és nagyon szépek. Arcán csak egy-egy szeplő van elvétve. Haja egyértelműen vörösbe hajlik, és természetes hajszínnek néz ki (vagy a legjobb hajfestés amit valaha láttam). Annak ellenére hogy nincs rajta észrevehető smink, nagyon szép az arca. Nem hord fülbevalót, és mintha ki se lenne lyukasztva a füle. Semmi piercing, sem mostanában divatos feltöltött ajak vagy más. Huszonkettő-huszonnégy évesre saccolnám. Elégedetten látom, hogy nincs gyűrű azon a bizonyos ujján (fiatal, de sose lehet tudni), sőt semmilyen gyűrű nincs egyik ujján sem. Se karkötő. Vagy nyaklánc. Vagy tetoválás. Semmi. Tetszik a természetes szépsége és az önbizalma, hogy nem érzi úgy, hogy bármivel fel kellene dobni a külsőjét (így is pont elég vonzó, konstatálom). Remélem nem bámultam túlságosan, de ha mégis, nem adja jelét.
Hamar elrepül az idő, elköszönünk, elmegy az öltözőbe, majd pár perccel éjfél után távozik.
Hazafelé ő jár a fejemben.

Szerda

A fenébe! Lebuktam!! Nem hiszem el, hogy ilyen hülye voltam… Gyorsan a lényegre térek. Amy ma is a szokásos időben érkezett, negyed óra futógépezés után átment az ellipszis trénerre. A tegnapihoz hasonló öltözékben volt, beleértve a testhezálló edzőnadrágot, amiben olyan jól mutat a feneke. Én pedig a tegnapihoz hasonló módon kicsit tovább időztem a mögötte lévő edzőkerékpár átnézésével… és persze inkább őt bámultam, mintsem a gép átnézésére koncentráltam. Nem tűnt úgy, hogy észrevett volna. De…
Egy jó ideig minden rendben megy, teszem a dolgom, Amy átmegy az egyik edzőbiciklire és úgy tűnik ma egy maratoni tekerés a célja, mert tíz perccel éjfél előtt hagyja csak abba. A terem már persze kettőnket kivéve üres. Ahogy megy az öltöző felé, én meg jövök visszafelé a studio-k irányából, összefutunk. Közel érve egymáshoz, hirtelen megkérdezi:

- Jól láttam korábban, amikor az ellipszis traineren voltam, hogy a fenekemet nézted a hátam mögül?

Kérdésének hanglejtéséből, testbeszédéből szerencsére nem érzek különösebb felháborodottságot, inkább kíváncsiságot. Viszont olyan váratlanul ér a hirtelen kérdés hogy egy pillanatra szabályszerűen lemerevedek és érzem ahogy zavaromban elvörösödök. Mert ugye igazán bunkóság a lányok fenekét bámulni, pláne ha még rajta is kapják az embert, nem? Tudom hogy lebuktam, és ha lett volna kételye neki hogy jól látta-e amit látni vélt… hát bizony az elvörösödésem felér egy szép nagy Igen-nel... De azért megpróbálom menteni a menthetőt, tagadni felesleges, de szépíteni talán nem késő:

- Ehm… A lábaidat… - Nem tudom ez mennyivel jobb, mint a fenék bámulása, de ez ugrott be. Meg igaz is volt, mert a csodás feneke mellett a nagyszerű lábait is néztem… sokat…

- A lábaimat? - kérdezi enyhén felvont szemöldökkel.

- Igen. - Szerintem most már a korábbinál és vörösebb lehetek, az arcom égéséből ítélve.

- Miért? - Nem ereszt zavart helyzetemből. Mit lehet erre felelni? Nos, lesz ami lesz, mondom az igazat:

- Mert nagyon jó lábaid vannak. - Most már a füleim is égnek.

- Úgy gondolod? - Hál’istennek mintha mosolyogna. Talán megúszom.

- Igen. - Szélesebb mosoly. Egy pár másodpercig néz rám, gondolom most dönti el, hogy mi legyen.

- Hát… - a szemembe néz, enyhe mosoly - a nézés nem bűn... - Majd továbbáll az öltöző felé.

Huh. Megúsztam. Megúsztam? Remélem. Még mindig ég a fejem. Ez kínos volt. Jól jöttem ki belőle? Vagy legalább nem túl rosszul? Megbántottam? Remélem nem. Mosolygott, akkor csak minden rendben, nem? Nem bánja. Nem bánja? Nem tesz panaszt. Ugye? Remélhetőleg. Talán még imponált is neki, hogy megnéztem magamnak? Nem tudom. Mindenesetre, hogy lehettem ilyen béna? Hány éve is dolgozok itt? Miért nem jöttem rá, hogy a szemközti falon végigfutó két méter magas tükrökből simán láthatja, hogy bámulom, ha csak kicsit is peches vagyok? És mi is az alapelvem? Hogy a munkahelyem nem vadászterület! Meg amúgy sem akarok futó kapcsolatot. Nem? Mi a fene ütött belém? Nem bántottam meg, ugye? - Úgy pörög az agyam, mint valami megállíthatatlan búgócsiga, jönnek-mennek a gondolatok, lejátszom az eseményeket magamban újra, és újra… és újra...
Tíz perccel később, két perccel éjfél után megy el, int, visszaintek. Nem jön oda hozzám, én meg még túlságosan zavarban vagyok hogy odamenjek, nem tudom hogy javítanék vagy rontanék-e a helyzeten.
Hazafelé menet még mindig ezek a gondolatok járnak a fejemben. És a késői vacsorám alatt is. És aztán nehezen jön álom a szememre…

Csütörtök

Eldöntöttem: elnézést fogok kérni a történtekért, így lesz a legjobb. Már tegnap este ezt kellett volna tennem, csak túl sokkszerűen jött a dolog. Egész nap ez jár a fejemben. Így aztán fél tizenegy előtt már készenlétben állok, hogy elcsípjem amikor megérkezik, és egyből túl legyünk rajta. Kezdek aggódni, amikor öt perccel fél tizenegy után még nincs sehol. Tíz negyvenkor még mindig sehol. Hol lehet? Nem jön ma? A tegnapi miatt? Vagy amúgy se jött vona? Szerencsére és megkönnyebbülésemre amikor (sokadszor) kinézek az ablakon, látom hogy épp akkor száll ki a Mini-jéből. Gyorsan pozícióba állok, és amikor bejön, “véletlenül” pont akkor járok arra.

- Hello - előz meg a köszönéssel amikor meglát.

- Hello. Figyi, a tegnapival kapcsolatban, szeretnék elnézést … - eddig jutok el amikor a szájára téve az ujját pisszeg egyet (gondolom, a zene miatt nehéz hallani), belém fojtva a szót.

- Szóra sem érdemes. Mondtam, nézni szabad! - rám mosolyog, kikerül és megy az öltözőbe.

Na ez most mi volt?? Az egyértelmű, hogy nem haragszik vagy legalább is megbocsátott, de … jól értettem, hogy fel vagyok jogosítva arra, hogy stíröljem? Vagy inkább bátorítva? Flörtöl velem? Vagy félreértem a dolgot? Mit csináljak? Nézhetem? Ha félreértem, és nézem, és másodszor is elkövetem ugyanazt a hibát, az már tényleg gáz lesz…
Pár perc múlva jön ki az öltözőből, és… Más ruha van rajta. Ezúttal egy vállakat szabadon hagyó, elég mélyen dekoltált, nem sokkal mell alatt végződő fekete sport top van rajta. A korábbival ellentétben nemcsak hogy jól néz ki benne, de egyenesen szexi. A nadrág pedig… ma egy szintén fekete, rövid, low-rise yoga pants-** visel, egy sportos rövidnadrág, ami a rendesnél picit lejjebb kezdődik, és a combjai felső részén ér véget. Hasából most így most vagy kétternyényi van szabadon, és lábaiból és jóval több látszik. Mindezt egy pillanat alatt sikerül megállapítanom, és elkapom a tekintetem mielőtt még észrevenne.

Agyam pillanat alatt kombinálni kezd. A “nézni szabad” kijelentés tegnap és ma, plusz a rövidebb felső és alsó. Nekem szól? Vagy csak beleképzelek dolgokat az eseményekbe? Elvonulok az irodába, hogy hideg fejjel végiggondoljam a dolgokat.

Húsz perccel később, nem sokkal tizenegy után nem vagyok okosabb a kérdést illetően. Körbenézve egy pillanat alatt meglátom Amyt az egyik ellipszis traineren. Ugyanazon, mint tegnap... Nekem pedig le kell ellenőriznem a gépeket. A közvetlenül mögötte lévő recumbent edzőbiciklit is beleértve...
Negyed óra múlva érek az említett pozícióba. Amy gyors tempóban, nagy “léptekkel” edz az ellipszis traineren. Lehajolok a biciklihez, elkezdem átnézni, és próbálok nem nézni előre… Fél percig sikerül is, de aztán egy óvatlan pillanatban felnézek rá. Ekkor már tudom, hogy el fogok bukni, mert nem tudom levenni róla a szemem, mágnesként vonzza a tekintetem. A nadrágja ugyanis rövidebb, mint gondoltam, egészen a hátsó combja legtetején végződik, és az ellipszis traineren mozogva éppen hogy, de picit kilátszik a rész ahol a feneke tökéletes szögben találkozik a lábaival. Mondtam már, hogy milyen csodás lábai vannak? Persze hogy mondtam, de most mondom újra: nagyon, nagyon, nagyon jó lábai vannak, kicsit csillognak az izzadtságtól. És teljes hosszában látom őket elég közelről, bokától fenékig. És a feneke… tökéletes szintén.

Összeszedem leesett állam, rákényszerítem magamat, hogy a munkámra koncentráljak. Sikerül is… úgy tíz másodpercig… Aztán valahogy csak megint visszakalandozik a tekintetem Amyre. És megint bámulom… Végül megszólalnak a vészcsengők az agyamban, hogy megint le fogok bukni. Ránézek az edzőgépek előtti hatalmas tükörfalra és máris látom hogy buktam le tegnap: mint k**erül nem tökéletesen egymás mögött van az ellipszis trainer és az edzőbicikli, hanem oldalra egy egész picit elcsúszva egymáshoz képest. És igen, pont látom a tükörben Amy arcát, ami azt jelenti, hogy tegnap ő is látta az enyémet… ahogy bámulom a hátsóját… Ahogy nézem a tükörben az arcát, látom hogy a fali tévét nézi… és ekkor hirtelen a tükörre néz, találkozik a tekintetünk a tükörben, és egyikünk sem fordítja másfelé a szemét. Úgy tűnik elmosolyodik. Lehet hogy máris lebuktam megint, valamikor az előző két bámulásom során... Ekkor egy “mindegy mi lesz, muszáj még egyszer megnéznem magamnak” gondolattal végigfuttatom még egyszer a szememet derekán, fenekén, lábain, majd visszanézek a tükörbe. Amy továbbra is engem néz. És igen, úgy tűnik mosolyog.

Még pár másodpercig időzök, majd továbbállok, nem akarom túlfeszíteni a húrt… Az est további része meglehetősen lassan telik, rajta tartom a szememet, alig várom hogy végezzen edzésével (átment a lépcsőzőgépre, majd a futógépre, és csak nem akarja abbahagyni), hogy beszélhessek vele. Bár nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom. Végül hirtelen abbahagyja a futást, fogja a törölközőjét és telefonját, és eltűnik az öltöző felé, kicsit korábban a szokásosnál. Túl messze vagyok hogy “véletlenül arra járva” utolérjem, az pedig hülyén nézne ki ha utána futnék.

Gondolkodom, hogy mit mondjak amikor kijön, de amikor végül kijön az öltözőből, megint megelőz, és csak annyit mond, “Viszlát holnap” - és már el is ment. Tőlem csak egy intésre futja, majd nézem az ablakból ahogy elhajt az autójával. De béna vagyok! Ráadásul még csak hét perc múlva lesz éjfél - korábban végzett ma. Jelent ez valamit? Megharagudott valamiért? Talán mert nem mentem oda hozzá? De hát be volt dugva a fülébe a fülhallgató. Most mi van?
Ezek a gondolatok járnak a fejemben hazafelé. És késő vacsorám során. És később az ágyban. Megint nehezen alszok el. Mi lesz holnap?

Péntek

Amy ma időben érkezik, pontban fél tizenegykor. Éppen egy sporttársnak segítek egy gyakorlatban, így nem tudok odamenni hozzá, de elégedetten nyugtázom, hogy a terembe lépve körbenéz, majd amikor meglát integet. Visszaintek, megy az öltözőbe. Tetszik a gondolat, hogy azért nézett körbe, hogy engem megtaláljon - a legtöbben ahogy bejönnek, nem néznek semerre sem, hanem rohannak egyből átöltözni.
Tíz perccel később, amikor felbukkan újra, már szabad vagyok, és megint csak örömmel látom, hogy egyenesen felém tart. A tegnapihoz hasonló edzőruhában van, lapos hasa elképesztően jól néz ki. És igen, egyből odajön hozzám.

- Hello - köszönt mosolyogva miközben valamit matat a telefonján.

- Hello - válaszolok, mire felmutatja a telefonját.

- Ma jött emailben egy ötven százalékos, új tagoknak járó kupon személyi edzős tréningre. Szeretném igénybe venni, de nem tudom, hogy ilyen késői napszakban is működik-e. Ahogy látom, csak egymagad dolgozol ilyenkor, szóval nem tudom, hogy kivitelezhető-e? - kérdezi felvont szemöldökkel, szemében őszinte érdeklődéssel.

Tökéletesen helytálló az észrevétele ilyen későn már csak egymagam dolgozok. Viszont, ez azt is jelenti, hogy száz százalék biztonsággal én lennék a személyi edzője! Ezt a lehetőséget nem akarom kihagyni, meg hát persze “mindent az ügyfélért” :-)

- A huszonöt percesre vagy az ötven percesre gondolsz? - A személyi edzések e két időtartamban vannak megszabva nálunk - Utóbbi az necces, de a huszonötös szerintem gond nélkül belefér, különösen tizenegy után, amikor már alig vannak a teremben.

- A huszonötösre. És minél később, nekem annál jobb, mert az edzés végére hagynám. Persze csak ha nem gond neked. - Nem hogy nem gond, ez kitűnő nekem, bár érdekes, hogy a végére akarja hagyni, a személyi edzést általában mindjárt az elején, illetve bemelegítés után veszi igénybe a többség.

- Nekem tökéletes. Milyen típusú gyakorlatokra gondolsz, mi a célod?

- Nyújtás, hajlékonyság, egyensúly gyakorlatok, ezeket mindig el szoktam halogatni-hanyagolni, vagy nem csinálom őket szabályosan. - így már persze érthető, miért hagyná a végére.

- Rendben, nem gond.

- Nagyszerű, akkor fel is iratkozom - és ezzel teátrálisan rányom telefonján a “feliratkozás” gombra.

- Tizenegy negyven? Akkor már nem szokott lenni senki, vagy csak egy-két ember. Ráhúzhatunk öt percet éjfél után. - ahogy mondtam, minél később, annál jobb, mert annál kevesebben vannak. Általában húsz perccel éjfél előtt már senki vagy szinte senki nincs, és kizárt, hogy valaki ilyenkor érkezzen, ezért a recepciót is magára lehet hagyni.

- Találkozunk tizenegy negyvenkor - kacsint, és elmegy a kardió gépek irányába.

Ahogy telik (lassan vánszorog) az idő, próbálom végiggondolni, hogy milyen gyakorlatokat csináltassak majd vele. Idővel azon kapom magamat, hogy szakmai szempontok mellett egyre inkább azon is jár az agyam, hogy melyik gyakorlatoknál milyen közel leszek majd hozzá, mennyit látok különböző testrészeiből, hogyan lehetne (pusztán segítő szándékkal persze :-)) megérinteni. Nagyon nem professzionális hozzáállás :-) De hát ő maga mondta, hogy “a nézés nem bűn”, meg “nézni szabad”. Ez már majdnem flörtölés, nem? Majd most k**erül, remélhetőleg.
Tizenegy harminckor Amy eltűnik az öltözők irányába - ahogy szakadt róla a víz a hosszú kardiózás majd az erőgyakorlatok után, nyilván letusol (gondolatban elképzelem a tusolóban, ruha nélkül) és átöltözik. Öt perccel később kiürül a terem, az utolsó vendég is elmegy, már csak ketten vagyunk az épületben, ő és én (valamiért felizgat a gondolat). Pontban negyvenkor feltűnik. A korábbihoz hasonló topban és shortban van (illetve, lehet hogy csak képzelődőm, de talán mindkét ruhadarab mintha egy picit rövidebb lenne mint korábban?), csak ezúttal fekete helyett sötétvörös mindkettő (jól áll neki).

- Kezdhetjük? - frissen és üdén néz ki, mintha nem is gyötörte volna magát elég durva edzéssel több mint egy órán át.

- Csak egy gyors kérdés előtte. Bánnád, ha lehalkítanám vagy kikapcsolnám a zenét? - az egész napi harsány zene után nem hiányzik már a zaj, jobban is értenénk egymást, és hallanám ha valaki mégiscsak bejönne a terembe (valószínűtlen, de ki tudja).

- Persze, kapcsold ki csak nyugodtan. - egy pillanatra belépek az irodába, és kikapcsolom a kihangosítást, végre csend lesz. - Erre gyere - mutatom neki az utat visszatérve.

Bevezetem a kisebbik studio helyiségbe, aminek vékonyan gumírozott a padlója, különféle edzésekhez, egy részén pedig még puhább és vastagabb a padló (ezt a részt főként judozáshoz használjuk, bár persze a szabvány tizennégy méteres négyzetnél jóval kisebb a terület),
Nekiállunk a gyakorlatoknak, közben hamar beszélgetésbe elegyedünk. k**erül, hogy nem messze lakik egy apartmanban menhelyről befogadott macskájával, aki sose megy ki a lakásból. Hogy milyen a munkája helpdesk-esként. Hogy vegetáriánus és hogy utazás előtt mindig megnézi merre vannak a közelben jó vegetáriánus éttermek. Hogy huszonnégy éves. Hogy ír származású (megvan a vörös haj magyarázata), és vagy hat generációval ezelőtt települtek át nagy-nagy-nagyszüleik az Államokba. Barátról nem esik szó, nem kérdezek rá. Ő is kérdez ezt-azt, megtudja, hogy én is vegetáriánus vagyok, magyar származású, én is szeretek utazni, miegymás. Barátnőről nem kérdez, én sem hozom fel a témát, meg hát nincs is barátnőm.

Kihasználok minden alkalmat, hogy legeltessem gyönyörű, fitt, k**olgozott testén a szememet, különösen amikor nem látja vagy nem feltűnő az adott gyakorlat miatt. “Kobra” gyakorlat (hasonfekvésből kinyomni a felső testet felfelé): megcsodálom melleinek formás körvonalát a felsője alatt, tökéletes alakú fenekét, hosszú lábait. “Downward dog” gyakorlat (kezek és lábfejek a talajon, test többi része fordított V alakban felnyomva a levegőbe, fenék az ég felé mutat): közelebbről is szemügyre veszem észbontóan jó popsiját, gátlástalanul bámulom amíg nem lát. “Pillangó” gyakorlat (ülő pozíció, lábak behajlítva és amennyire lehet oldalra fektetve, törzshöz amennyire lehet közel húzva): kitűnő rálátás formás belső combjaira, a short pedig picit sejteti szeméremdombja körvonalát. Hanyatt fekve nyújtózás: az az észveszejtően kívánatos lapos has, a hetykén meredező mellek.

A “leg balance warrior” gyakorlatnál (egy lábon állva a felső test, kezek és a másik láb amennyire lehet a talajjal párhuzamosan kinyújtva) egy bizonyos ponton túl kicsit ingatagnak érzi a stabilitást, ezert megfogom a kezét - és fogom hosszú ideig, meleg és jó érzés, mosolyából ítélve hálás a segítségért. Egy másik nyújtó gyakorlatnál a hátát megfogva húzom a megfelelő pozícióba. Nem tudom megállni hogy ne csináltassak vele földön ülve kinyújtott lábakat a földön széttáró gyakorlatot, itt teljes hosszában csodálhatom lábait miközben bokáit fogva segítem a nyújtást.
Sokféle gyakorlatot csinálunk, az idő meglepően hamar elszalad. Végül majdnem tíz perccel éjfél után végzünk. Amy megköszöni a segítséget, és a flexibilitásomat a késői időbeosztással kapcsolatban, azt mondja, hogy nagyszerű volt az edzésünk és hogy holnap találkozunk megint ha itt vagyok. Biztosítom róla, hogy itt leszek.
Úton hazafelé, vacsora alatt, majd az ágyban is Amy jár az eszemben. Felidézem miket mondott, a mosolyát, a testének részleteit. Minél többet gondolok rá, annál inkább mozgolódik a farkam. Ma is sokára alszok el.

Szombat

Amy egy kicsit késve érkezik, ezért hogy be tudja fejezni a napi edzés adagját, megbeszéljük, hogy ezúttal háromnegyed tizenkettőkor kezdünk, a tegnap használt studioban találkozunk. Ahogy általában, addigra ma is mindenki más elmegy, én pedig kikapcsolom a zenét és rendet rakok a helyiségben.
Pontban háromnegyedkor belép a studioba. Ahogy meglátom, egy pillanatra lemerevedek és valószínűleg tátva marad a szám… A felsője ezúttal egy fekete sportos melltartó - direkt nem a “sport top” vagy “sport melltartó” kifejezést használom, mert amit visel, az közelebb van egy hagyományos melltartóhoz mint egy sportolásra szánthoz, felül hagyományos pánttal. Lejjebb egy szintén fekete, nagyon rövid jóga nadrágot visel. A “nagyon rövid” ez esetben azt jelenti, hogy nincsenek is szárai, egyfajta sportos, nagyobbacska bikini alsónál nem sokkal nagyobb ruhadarab. Lábán pedig nincsen semmi, mezítláb van. Látva a reakciómat elmosolyodik. Valószínűleg hosszabb ideig nézem, mint gondolom, mert Amy integet egyet, mire kizökkenek a bámuló üzemmódból. Szinte csak ekkor veszem észre kezében az edzőtáskáját, nyilván kihozta a cuccait az öltözőből, hogy ne kelljen már visszamennie, leteszi a sarokba.
- Remélem nem gond, hogy egy kicsit kényelmesebben öltöztem ma a gyakorlatokhoz? - mosolya gyönyörű, és szinte fizikai erőfeszítésbe kerül arra fókuszálnom amit mond, és nem megint bámulni. Most esik le teljes súllyal, hogy Amy mennyire szép, és pont az ideálom.

- Nem, dehogyis, egyáltalán nem - válaszolom kicsit túl buzgón.

Elkezdjük a gyakorlatokat, a tegnapihoz hasonlókat, plusz néhány újat. Több alkalommal segítek neki a gyakorlatokban a kezét fogva, néhányszor formás (de még mennyire formás!) lábfejei egyikét-másikát tartva-fogva, egy alkalommal megérintem a hasát és a combját egy-egy gyakorlat szabályos kivitelezését elősegítendő. Nem bánja, vagy legalább is nem adja jelét. Lapos hasa észveszejtő, háta teljesen szabadon van a melltartó pántjait leszámítva, fenekének egy részét nem takarja az alsó. Hajának vége picit nedves, nyilván a (szokásos intenzitású kardió- és erőedzés utáni) tusolástól.

A gyakorlatok vége felé járva, megkérdezi, hogy segítenék-e neki egy pár gyakorlattal közelebb kerülni a spárga megcsinálásához, elsősorban a szimmetrikus spárgához, amit mindig szeretett volna elérni, és bár közel van hozzá, sosem jön össze, többet kellene hozzá nyújtania. Két gyakorlat után gondolok egy merészet (lesz ami lesz), és egy nem túl szabványos gyakorlatot javaslok, ami egyébként leginkább pornó videókban szokott feltűnni... Megkérem, hogy feküdjön hanyatt, kinyújtott lábait emelje fel derékszögig, majd kezdje el lassan leengedni őket oldalra. Nagyjából harminc centivel a talaj felett állapodnak meg a lábfejei, ennyire tudja széttárni a lábait. Én a lábai közé helyezkedem, és kezeimmel a lábszárait tartom finoman, hogy nehogy túlnyújtsa magát. Valójában persze inkább azért, hogy legyen ürügyem közel lenni lábai közéhez... Vagy két percig maradunk így, közben lábai lassan egy kicsit még lejjebb mennek. Becsukja a szemét ahogy a gyakorlatra koncentrál, én pedig kihasználom az alkalmat, hogy gátlástalanul megnézzem magamnak közelről lábait, csípőjét, szeméremdombját, hasát. Igen, a sportos alsója egyértelműen kirajzolja szeméremdombja alakját, és egy picit mintha kiadná nagyajkai alakját is! De szívesen megérinteném, nagyon, nagyon kívánatos! Észbontó, ahogy fekszik előttem kevesebb mint karnyújtásnyi távolságra, széttárt lábakkal. Érzem, hogy farkam feszülni kezd a rövidnadrágomban, nehéz lesz eltitkolnom mi történik velem. Ahogy a gyakorlat végére érünk, csináltatok még vele egy-egy oldalt fekvős lazítást, mindkétszer a háta mögé helyezkedve, és kétségbeesetten próbálok gondolni valami nem erotikusra, hogy farkam lelohadjon kicsit. Mire végzünk szerencsére már csak félig-meddig vagyok kemény, megúsztam a “sátor-jelenséget”.

Végül összeszedelődzködünk, Amy felvesz egy egyrészes dresszt és a cipőit, vállára akasztja a táskáját. Mielőtt elmenne, lábujjhegyre áll, egy gyors puszit nyom a homlokomra, és azt mondja, hogy találkozunk hétfőn. Mire magamhoz térek a puszi okozta meglepetéstől már megy is el, csak egy “szia”-t tudok utána kiáltani.
Hazaérve folyamatosan Amy jár a fejemben, újra és újra lejátszom az eseményeket, különösen testének részleteire, moslyára, testbeszédére koncentrálva. Egyértelmű, hogy flörtöl velem, döntöm el. Általában én szoktam kezdeményezni - az, hogy most ő teszi, nagyon beindít, rátesz még egy lapáttal az erotikus túlfűtöttségemre. Farkam keményen áll, a fürdőszobában kisegítem magamat lefekvés előtt. A következő majdnem két nap folyamán többször magamhoz nyúlok. Az idő lassan vánszorog, alig várom hogy újra lássam őt.

Hétfő

Végre fél tizenegy van, megérkezik. De jó újra látni Amyt! Hosszú volt a hétvége (jobban mondva a vasárnap) nélküle. Széles mosolyából (de szép mosolya van!) ítélve ő is örül, hogy lát engem. Átöltözés után, mielőtt nekiáll az edzésének, félrehív egy sarokba, és ezt kérdezi (most örülök hogy a zene hangos, senki nem hallhatja rajtunk kívül mit beszélünk):

- Fix időpont helyett kezdhetnénk ma azután, hogy mindenki más elment? - a szemeinek csillogása valahogy “sokatmondó”, persze lehet hogy csak beképzelem; majd hozzáfűzi magyarázatképpen - Úgy jobban tudnék koncentrálni a gyakorlatokra. Persze csak akkor, ha nem gond, nem akarlak munkaidő után terhelni, ha bánod.

- Természetesen dehogy is bánom!

- Egyáltalán nem bánom - szerintem most az én szemeim is “sokatmondóak” lehetnek -, legyen úgy.

- Köszi - mondja még szélesebb mosollyal.

Vánszorog az idő, ráadásul a szokásosnál később kezd kiürülni a terem, hétfőn sokan buzgók, hogy jól induljon edzés szempontjából a hetük. Én pedig folyamatosan azon gondolkozok, hogy mit forgathat a fejében, nyilván nem csak a “koncentrálás” miatt kérte amit kért... Talán valami még kihívóbb ruhába öltözik ma át? (Gondolatban hálát adok a sorsnak, hogy nálunk csak a recepción vannak biztonsági kamerák, a teremben és a studiokban nem.) Végül csak pár perccel háromnegyed tizenkettő után megy el az utolsó ember is. Amy abbahagyja az ugrálókötelezést, int a tusoló-öltöző felé, én pedig intek a studio irányába.

Öt perccel éjfél előtt lép be a studioba, ahol már szépen elpakoltam, előkészültem, és türelmetlenül várom. Amikor belép, sejtésem beigazolódik. Egy falatkányi, fehér, vékonynak kinéző bikini top van rajta, az a fajta “háromszög-dizájn” ami nem igazán tartja a melleket, hanem szabadon hagy belőlük egy kicsit oldalt és alul is (felül meg sokat), és a nyak mögött valamint hátul is a vékonyka pántok (vagy inkább spárgáknak mondanám őket) összekötésével szabályozható a szorossága - vagy lazasága. (Megint eszembe jut a mázli a kamerák hiányával, mert amit visel az abszolúte nem szokásos edzőtermi szerkó…) Lejjebb viszont csalódottságomra egy egyszerű rövidnadrág van rajta - igaz tényleg a legrövidebb fajtából való amit eddig láttam, fenekének alja kicsit ebből is kilátszik, de mivel elég bő és az anyaga sem olyan, nem követi az testének formáját. Ezúttal is mezítláb van.

- Mosásban van a többi cuccom, remélem nem gond hogy így vagyok - mutat magára és kacsint. Nyilvánvaló a füllentés, de nagyon jól áll neki, már most kezdek felizgulni.

- Dehogyis gond. - majd nem bírom ki hogy hozzá ne tegyem - Nagyon jól áll, jól nézel ki.

- Köszi - mondja, és mintha egy kicsit elpirulna.

Elkezdjük a gyakorlatokat. Szememet nehez tudom levenni a melleiről, amelyek több alkalommal majdnem ki-kibukkanak a topból, de aztán épp mégsem. Nem tűnnek túl nagynak (nagyjából B méretre tippelnék), de feszesnek néznek ki, a bikini top pedig pici. Hamar rájövök arra is, hogy a nadrágja lazább mint amilyennek tűnik, több alkalommal eláll egy-két centire a combtövétől, megfelelő pozícióból picit belátni mellette a hajlatba. Gondolok egy nagyot, és csináltatok vele egy szintén nem szokásos nyújtó gyakorlatot: lefektetem hanyatt, majd megkérem, hogy térdben kilencven fokban behajlított lábait fordítsa kifelé a padlóra leengedve, én pedig megfogom a bokáit és felsőteste irányába nyomom felfelé a lábait. Nem bánja, mindenben együttműködik. Most hogy lábai be vannak hajlítva, combjai száznyolcvan fokos szögig tudnak széttárulni, miközben a fejem alig harminc centire van combjai közétől. És igen, most még jobban eláll a nadrág a combtöveitől, nem csak a hajlat látszik ki, hanem egy picit az is ahogy a hajlat emelkedni kezd - ha még egy centivel lazább lenne látnám a nagyajkait!

- Tetszik amit látsz? - kérdezni meg hirtelen. Váratlanul jön, azt hittem szemei csukva vannak mint a múltkor de nem, felnézve látom hogy engem néz. Bukta megint, de mosolyog. Elpirulok.

- Igen, nagyon - vallom be őszintén, majd megkockáztatom - mini tanga van rajtad?

- Nem, azok is a mosásban vannak... - mondja szélesebb mosollyal és kacsint. Nincs rajta bugyi egyáltalán a nadrág alatt! Farkam feszülni kezd. Felbátorodok, kicsit közelebb hajolok lábai közéhez, viszont sajnos megállít: - …úgyhogy térjünk vissza a többi gyakorlathoz.

Folytatjuk hát a gyakorlatokat. Az idő száguld, már túlléptük az előirányozott huszonöt percet, de persze kicsit sem bánom, neki se akaródzik befejezni. Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy valahogyan kioldódott bikini felsőjének felső pántja ami addig a nyaka mögött volt megkötve, a pántok lehullanak, és már csak az oldalsó pántok tartják a falatnyi ruhadarabkát. Mivel Amy félig fekvő helyzetben volt éppen, nem jött le teljesen a melleiről, de majdnem - ha állt volna amikor történik, biztos lejött volna. Amy azonban ahelyett, hogy elkezdené újra megkötni, háta mögé nyúlva a hátsó pánt kötését is kioldja, így bikini felsőjét most már csak a gravitáció tartja a helyén. Egy óvatlan mozdulat, és leesik róla! Farkam még inkább mozgolódni kezd a nadrágomban. Amy a szemembe néz, és azt mondja-kérdi:

- Levenném, de nem tudom, nem bánod-e… vagy a barátnőd nem bánja-e… nem akarok problémát okozni. - hangja kicsit bizonytalan, tekintete reménykedő.

- Szeretném, ha levennéd, és nincs barátnőm.

Elmosolyodik, nyilván ebben a válaszban reménykedett. Megfogja a bikini felső egyik pántját, és lassan, nagyon lassan elkezdi lehúzni magáról, felfedve melleit. Micsoda formás mellek! Nem hatalmasak, de feszesek és nagyon formásak. Megigézve nézem őket, közben perifériás látásom tudatja, hogy Amy az arcomat fürkészi. Felsőteste immár teljesen meztelen. Nem tudom megállni, és megérintem a lapos hasát, egy picit összerezzen az érintéstől. Ránézek szép arcára, gyönyörű szemei csillognak, várom mi lesz a reakciója. És Amy lassan bólint. Ráhelyezem mindkét kezemet a hasára, ő pedig (úgy tűnik megigézve) nézi félig hanyatt fekvő, félig ülő, könyökein támaszkodó helyzetéből ahogy simogatva lassan-lassan haladok felfelé kezeimmel a mellei irányába. Hasa meleg, izmos de ugyanakkor mégis puha, selymes, bőre hibátlan. Haladok felfelé, közelebb és közelebb melleihez. Ahogy épp elérném mellei alját, elszakítja tekintetét a kezeimről, rám néz, és érzéki hangon azt kéri:

- Vedd le a pólód!

Nem kell kétszer kérnie, egy pillanat alatt leveszem. Felül kicsit jobban és egyik kezével kérdés nélkül elkezdi simogatni-felfedezni a hasamat.

- Kockahas. Impozáns - mondja mosolyogva.

- De nem annyira mint a tiéd - válaszolom. Szexi ahogy elpirul egy kicsit.

Kissé hátrébb hajol megint, szinte alig észrevehetően k**omborítja picit a melleit. Fölé hajolok, egyik kezemmel támaszkodom, másikkal simogatom hasa tetejét - az ő keze pedig az én hasamat, majd mellkasomat kényezteti (jól jönnek most az évek kemény edzésével felpakolt határozott, feszes izmok). Tovább haladok felfelé, és ezúttal nem állít meg. Végre kezemben van a bal melle, simogatom, lassan áttérek a jobbra, majd oda vissza párszor. Mellbimbói mintha egyre jobban ágaskodnának. Farkam már kőkemény, és ahogy még jobban fölé hajolok (szeretném megcsókolni), hozzáér szeméremdombjához. A ruhák ellenére egyből felnyög egy picit.
Mintha ez lett volna a jel, Amy hirtelen “visszatér a jelenbe” és finoman megállít.

- Most már ideje mennem.

Ez hirtelen jön, kicsit csalódott vagyok, másrészről furcsa módon viszont örülök, hogy kontroll alatt tartja az eseményeket (én kevésbé lennék rá képes), és nem haladunk gyorsabban, mint ahogy az kényelmes számára. Meglepően szexisnek találom, ahogy irányít (korábban általában én voltam a dominánsabb fél). Nem akarom siettetni, nem akarom elrontani ezt a dolgot, ami kezd kialakulni közöttünk. Felvesz táskájából egy blúzt (melltartó nélkül), felhúzza cipőit (zokni nélkül), pár mozdulattal összepakolja cuccait a táskájába. Én még mindig a fél perccel ezelőttiek hatása alatt állok, és az sem segít a szenvedélyem lelohasztásában ahogy melltartó nélkül felveszi a vékonyka blúzt. Amikor felállok látom, hogy ezúttal nem úszom meg, kőkemény erekcióm sátort ver a nadrágomban. Odalép hozzám, a szemembe néz, és valami olyat mond, ami meglehetősen váratlanul ér.

- Ne merj holnap estig magadhoz nyúlni! - búgja sejtelmes hangon a farkam irányába nézve, majd mikor elmosolydnék, határozottabban hozzáteszi - Komolyan mondom. - Mit lehet erre válaszolni?

- Oké.

- Holnap találkozunk - és egy gyors puszit ad, ezúttal a számra, majd gyors léptekkel magamra hagy. Gyorsan utána futok, és kinyitom neki a hátsó ajtót, hogy ne a recepción át menjen ki (feltűnő lenne ha valaki megnézné a felvételeket hogy miért megy ki ilyen későn, jóval zárás után egy vendég). Egy pillanatig erős késztetést érzek hogy megcsókoljam, de úgy tűnik menni akar, így inkább lemondok a dologról.

Ez kész... Innentől kezdve nem tudok másra gondolni, csak hogy mire számíthatok holnap. Meg persze a szenzációs melleire. És időnként a hirtelen távozására - talán túl gyorsan haladtunk? Bár előző nap is olyan hirtelen indult el haza, valószínűleg nem jelent semmi rosszat. Otthon időről időre fájdalmasan feszül a farkam, de úgy döntök, belemegyek a játékába, és nem nyúlok magamhoz. Nem könnyű megállni… És még nehezebb elaludnom… A következő nap pedig még lassabban telik…

Kedd

A tegnapiak alapján egyértelmű, hogy nagyon nem lenne jó ha valaki rajtakapna minket a studio-beli edzésünkön (vagy inkább: “edzésünkön”). Ezért ahogy Amy megérkezik este a szokásos időpontban, egyből megbeszélem vele, hogy éjfélkor kezdjünk, miután bezártam a helyet és így garantáltan nem jön be senki - az az öt-tíz perc ide-oda már igazán nem számít, tegnap is majdnem éjfélkor kezdtünk.

- Ez egy nagyon jó ötlet, mondja sejtelmes hangon (amennyire a zenén keresztül hallom), és kacsint.

Mit tartogathat ma számomra? Megtartottam amit kért, nem nyúltam magamhoz, úgyhogy most minden alkalommal amikor rá gondolok, és különösen a tegnap estiekre, farkam mocorogni kezd - ilyenkor gyorsan másra gondolok mielőtt merevedésem lenne, nem akarom hogy valaki észrevegye. Nem segít, hogy Amy szexi (de még jóízlés határán) ruhában edz, főleg nemeziseimen, az ellipszis traineren és a mellizomgépen. Végül eljön éjfél, bezárom az edzőtermet, majd a studioban várom. Gondolok egyet, és leveszem a felsőmet (tegnapiak után biztos nem bánja) és cipőmet-zoknimat, csak shortban várom.

És megint meg tud lepni, megint el tudja állítani a lélegzetemet. Egy pici, fehér, vékony anyagúnak kinéző, megkötős tanga van rajta, ami gyakorlatilag csak a szeméremdombját fedi. Ezen kívül pedig… más semmi… Bomba jó alakja van, és egyúttal pont az a sportos-de-nőies alak ami a gyengém… Farkamnak ennyi elég is, feszülni kezd a nadrágomban, Amy persze észreveszi:

- Valaki nagyon örül hogy lát - mondja széles mosollyal.

- Nem is hinnéd, hogy mennyire - válaszolom.

Nekilátunk az edzésnek, de figyelmünk el-elkalandozik a gyakorlatokról. Tíz perc után már inkább többé-kevésbé erotikus érintésekről és simításokról van szó valódi gyakorlatok helyett. Az egyik nyújtó gyakorlat vége felé, ahogy jómagam a földön ülve fekvő helyzetéből húzom őt fel és magam felé, Amy lábait szétvetve egyszerűen az ölembe ül. Ahogy a két réteg ruhán keresztül puncija nekinyomódik a már merev farkamnak, ahogy tökéletes lábai a derekam köré kulcsolódnak, abszolúte kőkemény leszek, mire ő egy egész picit mozgatni kezdi a csípőjét - és közben a szemembe néz a gyönyörű szemeivel. Valahogy mindketten érezzük, ez most az a pillanat... szánk közeledik egymáshoz, míg végül ajkaink összeforrnak. A csók először csak puhatolódzó, felfedező, majd nyelveink egyre szenvedélyesebben kezdenek játszani egymással, csókunk elmélyül és hosszúra nyúlik. Egyikünk sem akarja abbahagyni - nem is hagyjuk abba percekig. Végül amikor ajkaink szétválnak, Amy felsőtestével is hozzám bújik, karjaival átöleli hátamat, feszes mellei mellkasomnak nyomódnak, fejét nyakba fúrja.

- Jól csókolsz - mondja elégedetten.

- Akkor hadd csókoljalak még - mondom neki, a válasz egy sóhaj.

Lábaimat magam alá húzva, Amyvel az ölemben felállok (nem is nagyon érzem meg testének súlyát), majd az egyik puha edzőmatrachoz viszem és hanyatt ráfektetem. Számat szájára tapasztom, és újra hosszan csókolózunk. Mikor ajkaink ismét szétválnak folytatom csókolását lejjebb: nyakát, vállát, melleit - újra és újra halkan felnyög amikor mellbimbóival kezd játszani nyelvem-szám. Kicsit később folytatom utamat lefelé, hasára, csípőjére, combjaira, majd belső combjaira, folyamatosan közeledve szeméremdombja és combjai köze felé. Amikor tangájához érek, annak széleivel kezdek játszani, fogaimmal játékosan megpróbálva arrébb húzni. Végül nem bírom tovább, kezem megindul tangájának pántja felé, és kioldja azt. Elkezdtem lassan húzni lefelé a tangáját, ő nemcsak hogy nem bánja, hanem egy kicsit meg is emeli a csípőjét, hogy könnyebb dolgom legyen. Lassan feltárul formás szeméremdombja, ami teljesen szőrtelen, majd csiklója, végül puncija teljes egészében. Mindenhol sima és szőrtelen - megint csak egyik gyengém. Kisajkai kicsik és formásak, puncilyukának környéke már nedvesen csillogó. Megigézve nézem egy darabig, majd tekintetem elszakítva legnőibb részéről végigjáratom szemeimet gyönyörű testén - ami teljesen meztelen, semmi nincs rajta, még csak ékszer sem, és tetoválás sem töri meg bőrének tökéletességét.

- Nem bánod? - kérdem. Tudja mire gondolok, válasz helyett csak lassan bólint és kissé szélesebbre tárja lábait, tökéletes hozzáférést nyújtva puncijához.

Lábai közé dugom a fejemet, és folytatom amit elkezdtem, de immár a korábban utamba álló ruhaanyag darabka nélkül. Csókolom hasa alját, dombját, belső combjait, combjainak tövét, egyre közelebb és közelebb pucijához. Ahogy közeledek Amy egyre gyakrabban és mélyebben nyög fel, puncija egyre nedvesebb - a farkam pedig kőkemény nadrágomban, megigazítom mielőtt átszakítja. Végül megkegyelmezek neki, és felváltva csiklóját és puncilyukát kezdem nyalni. Még hangosabb és gyakoribb nyögések a jutalmam, ütemesen mozgatja kicsit a csípőjét is. Ahogy teste kezd egyre gyakrabban meg-megfeszülni, és nyögései egyre hosszabbak, tudom, hogy közeledik a csúcs felé, fokozom nyelvjátékom tempóját. Hirtelen teljes teste minden addiginál jobban megfeszül, majd egy nagy nyögéssel puncija pulzálni kezd, teste időnként meg-megrándul. Csodálattal nézem orgazmusát, valami vadítóan szexi. Végül elül orgazmusa, fekszik még egy picit, majd azt mondja:

- Most pedig a te fordulód jön! - ezzel felül, ujjait shortom felső peremébe akasztva elkezdi lehúzni rólam nadrágomat. Ami alatt ezúttal nem viselek semmit...

Ahogy fogságából szabadulva előugrik farkam, látom hogy elkerekedik a szeme, kitágul a pupillája. Nem mondanám hogy pornófilm-sztár-szerűen hatalmas a szerszámom, de az átlagosnál mindenképp hosszabb és vastagabb taggal áldott meg a sors - ami mostanra már tényleg kőkemény. Ráadásul fanszőrzetemet rövidebbre vágom (nem szeretem a “dzsungelt” magamon sem), amitől kicsit még nagyobbnak néz ki. Amy végigjáratja kezeit a farkamon, golyóimon, felfedez minden részletet, miközben egyre közelebb hajol hozzá. Végül ajkai közé veszi a csúcsát, csókolgajta, majd egyre mélyebbre merészkedik, idővel már az egész makkom a szájában van. Elkezd mozogni szájával a farkamon, egyre mélyebbre engedve azt, egyre nagyobb mozdulatokkal fel és le. A feszültség fokozódik lent, heréim szabadulni akarnak terhüktől. Az árulkodó egyre gyakoribb és gyakoribb összerándulásokból tudom, hogy már nagyon közel járok.

- Mindjárt… elmegyek… már nagyon közel… - próbálom kinyögni, de Amy vagy nem érti, vagy nem érdekli, folytatja amit csinál.

Egyre gyorsabban. Farkam összerándulásai egyszer csak összefolynak, megfeszülök, és elönt az orgazmus hulláma. Érzem hogy Amy abbahagyta a mozgást, de továbbra is a szájában tart, hogy farkam hatalmas adag ondót lövell a szájába, majd ismét, újra és újra. Amy pedig nem veszi ki a szájából a farkam, folyamatosan bennt tartja, míg orgazmusom tart, és után is amíg az utolsó rándulások is el nem ülnek. Nyelvével körbejárja-megsimogatja makkomat, mielőtt lassan ernyedni kezdő tagomat kiengedi szájából. Hatalmas orgazmus volt. És rengeteget élveztem a szájába... Mikor látom, hogy nincsenek árulkodó fehér cseppek-tócsák sehol, leesik, hogy Amy az összes spermámat lenyelte. Ezt nagyon szexinek találom, és valószínűleg kőkeményre merevednék, ha nem épp egy perce élveztem volna el.

- Finom vagy - mondja mosolyogva, és megnyalja a száját. Eszméletlen szexi.

Egymás mellé fekszünk, megtalálom lélegzetem. Amy keze gyengéden simogatja a hasamat és mellkasomat. Boldogok vagyunk. Beszélgetünk erről-arról, csókokat váltunk. Amynek nagyon tetszik, hogy nem vagyok körülmetélve, ellentétben az amerikai férfiak jelentős részével. Ahogy múlnak a percek, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy még nem végeztünk egymással.

Pár perc múlva ismét Amyt kényeztetem nyelvemmel, aztán ujjaimmal, később pedig egy majd két ujjal belé is hatolok, nagy megelégedésére. Percek kérdése és elélvez. És még mindig nem végeztünk:

- Kettő-egy - mondja, és tudom, hogy ismét az én sorom jön. - Most látni is akarom.

Ezúttal szája helyett kezeivel veszi kezelésbe a farkamat, mesteri módon kényeztetve. Amikor megérzi a farkam megfeszüléseit, lassít, majd később újra gyorsít. Újra és újra eljátssza ezt. Többször járok az elélvezés határán, mire végre megkegyelmez és hagyja hogy elmenjek. Nem takarja el a farkamat, hanem magára irányítja, így amikor orgazmusom lesújt rám, egyenesen hasára és melleire lövöm a spermámat, több jókora adagban. Hatalmasat élvezek ismét.

Ahogy kitisztul a látásom, látom hogy Amy nem siet letörölni magáról a termésemet. Sőt, lassan, érzékien szétkeni hasán és mellein a kezeivel, majd lenyalja az ujjait. Ilyent még nem igazán láttam élőben (pornó filmben persze igen). Eddig minden hölgy akihez szerencsém volt, úgy kezelte az ondót mint a szex szükséges velejáróját, amitől viszont jobb minél előbb egy alkalmas ruhadarab vagy pár papír zsebkendő segítségével megszabadulnia. De nem Amy! Ő szemlátomást élvezi a spermám a testén - talán valamiféle sperma-fétise lehet?

- Ideje mennem - mondja, mire megcsókoljuk egymást.

Kivesz táskájából egy rövid, vékony, egyrészes dresszt, és magára ölti - bugyi vagy melltartó nélkül, és anélkül, hogy letörölné magáról a korábbi orgazmusom eredményét. Ezt valamiért egészen vadítónak találom. Így fog hazavezetni, alsónemű nélkül, spermámmal a testén? Igen, úgy tűnik. Lábát strandpapucsba bújtatja, majd ahogy elindul kifelé odasúgja a tegnapihoz hasonlóan:

- Ne merj magadhoz nyúlni! - majd hozzáteszi - És szabadulj meg a szőrtől ott lent!

Rövid csókot nyom a számra és már megy is. Nézem az ablakból (miután visszavettem pólóm és nadrágom), ahogy az autójához megy, amikor felnéz az ablakra, intek, visszaint, majd beszáll és elhajt.
Hazaérve nehezen tartom vissza magamat a maszturbálástól, de arra gondolok, mit tartogathat a következő estére (illetve éjszakára), így nagy nehezen de megállom.

Másnap szerencsére van mivel elfoglalnom magamat: szőrtelenítek. Előbb trimmerrel levágom a szőrt altájékomről, majd leborotválom (a golyóimat nem is olyan könnyű mint gondoltam). Az eredmény szo-szo, közel sem olyan tökéletes mint Amy simasága, ezért irány egy szex shop, és veszek kétfajta szőrtelenítő krémet. Már az elsővel is tökéletes eredményt érek el. Megnézem magamat a tükörben: igen! mint egy pornósztár!

Szerda

Hasonlóan járunk el mint tegnap: éjfélkor bezárom a termet, aztán egy szem shortban várom Amyt a stúdióban. Mikor belép, nincsen rajta egyáltalán semmi, csak a kezében a táskája. Meztelen, kezében táskát tartó, vörös hajú istennő! Elmosolyodik, látva ahogy tetőtől talpig végigjáratom rajta a szememet, és szinte felfalom tekintetemmel, majd még szélesebbre húzódik a mosolya ahogy leveszem a rövidnadrágomat és farkam rugóként kiugorva az égnek mered. Ahogy közelebb lépek hozzá, kiejti kezéből a táskát, és átölel. Szavakra már nem is futja, egyből egymásnak esünk, csókolózni kezdünk.

Mondanom sem kell, már szó sincs edzésről vagy nyújtásról, szenvedélyünk átveszi a hatalmat felettünk. Hosszasan, percekig csókolózunk, farkam hasa aljának feszül, mellei időnként mellkasomhoz érnek. Amikor ajkaink végül elszakadnak egymástól, Amy átveszi az irányítást, amit egyáltalán nem bánok, mi több, nagyon lázba hoz (elképesztően vadító ahogyan kezdeményez, ahogyan vágyik a testemre).
Hanyatt lök az egyik öt-tíz centi vastag spéci puha jóga szőnyegre (nem véletlenül hever ám belőle három is egymás mellett a földön, törölközővel letakarva! :-)). Amikor felülnék, nevetve visszanyom majdnem teljesen hanyatt fekvő helyzetbe, és bárminemű teketória nélkül az ölemre ül, lovagló pozícióban, rá (nem bele) a farkamra. A tegnapival ellentétben most azonban nincs testünk között semmi akadály, puncijával pontosan hasamra meredő, kőkemény farkam közepén ül, farkam makkja kilóg előre a csodás teste és a hasam között. Pont mint egy pornófilmben.

- Nagyon jól sikerült a szőrtelenítés - mondja csillogó szemekkel - itt a jutalmad érte.

Ahogy lassan elkezd mozogni előre-hátra a farkamon, csak egy-két centit, érzem hogy puncija már most meglehetősen nedves. Megigéző ahogy domborodnak felettem formás, feszes mellei, ahogy lapos hasán dolgoznak az izmok, ahogy puncija alatt farkam egy része hol eltűnik, hol megjelenik, és egyre jobban csillog az ő nedveitől. Szemei a szemeimet, reakcióimat fürkészik, és mosolyából ítélve tetszik neki amit lát. Ezen fellelkesülve gyorsít egy kicsit, és egyben a mozdulatai hosszát is növeli. Egyre több és több tűnik el belőlem odalent. Egy idő után már egészen eltűnik a teste alatt még a péniszem hegye is, ezzel párhuzamosan pedig csípője egyre észvesztőbben mozog, mellei ugrálni kezdenek.

Mindketten érezzük, hogy nagyon gyorsan közeleg a csúcs, de Amy még játszani akar egy kicsit előtte. Lassít, majd szinte teljesen megáll, mindketten lihegünk egy kissé. Ahogy egy picit távolabb kerülünk az orgazmus bekövetkeztétől, megint mozogni kezd rajtam. Nagyon lassan hátra csúszik farkamon, mígnem puncija a heréimnek ütközik, majd megindul előre rajtam, tovább és tovább. Ezúttal nem áll meg akkor sem amikor farkam teljesen eltűnik szeméremdombja alatt, hanem csípőjét tovább tolva felém csúszik előre és előre… mígnem érzem, hogy a farkam hegyénél van a puncilyuka. Ekkor megindul ismét hátrafelé, teljesen végig hátra csúszik. Majd újra előre míg farkam vége ismét a hüvelye bejáratát környékezi. Minden egyes előre-hátra mozdulat egy egész picit gyorsabb az előzőnél, de így is lassúak vagyunk. Ennek ellenére ez a legerotikusabb dolog, amihez eddig szerencsém volt. Különösen, hogy minden mozdulatnál makkom egyre jobban és jobban a puncijába ékelődik, és már-már majdnem belé hatol. Majdnem és majdnem. Ha csak egy pár fokban megdöntené vagy jobban nekem nyomná a csípőjét, tudom, hogy belé csúsznék. De nem, éppen pont nem csúszok belé, de nagyon-nagyon közel vagyok hozzá minden ütemnél. Amy pedig gyorsít, így egyre nehezebb precízen korrigálni a mozdulatokat, egyre veszélyesebb, hogy beleszaladok - és nincs rajtam gumi! Amy nyögdécselni kezd, és egyre szaggatottabban veszi a levegőt, pupillái kitágulnak. Ettől farkam is elkezd össze-összerándulni, tudom hogy ismét gyorsan közeledik a csúcs. Sikerül annyit kinyögnöm, hogy “vigyázz… mindjárt…” de Amy folytatja amit csinál, és még gyorsít egy picit, még inkább rám nyomja a punciját. Majd ez egyik mozdulat végén, amikor farkam vége lyukának feszül, lüktetni, pulzálni kezd a puncija, és ezt már nem tudom megállni. Farkam-testem megfeszül és hangos nyögéssel kilő belőlem az ondóm első adagja, majd a következő, a következő, és a következő. Jókora mennyiséget pumpálok puncijának bejáratára-bejáratába. Talán egy picit hüvelyébe is?

Ahogy lassan elül mindkettőnk orgazmusa, Amy felemeli csípőjét rólam. Sűrű fehér krém borítja punciját, lassan cseppen-cseppen le róla, rá a heréimre, farkamra, hasamra, egy része belső combjain csordogál lefelé lassan. Nagyon, nagyon szexi. Felém hajol, melleit hozzám nyomva rám fekszik, cirógat, majd csókolózunk. Végül mellém fekszik, fejét a vállamra hajtja, mellkasomat simogatja, én pedig a fejét, haját. Punciját, combját nem törölte le. Beszélgetünk mindenféle apróságokról, nevetgélünk. Érzem, hogy van egy dolog, amit meg kell kérdeznem:

- Tablettán vagy? - kérdem, mire megcsóválja a fejét:

- Nem. Az összezavarja az ember hormonháztartását. - ezzel egyet is értek, de…

- Valami másféle módszert … - kédezném, mire megint fejcsóválás a válasz, ezért folytatom - … mert az iménti az nagyon közel volt, hogy…

- Az élet kockázatos - mondja sejtelmesen, majd számra tapasztja a száját és hosszan csókolózunk.

Van bennem egy adag aggódás, hogy mi lesz ha … De ugyanakkor van bennem egy még nagyobb adag izgatottság. Védekezés nélkül a puncijára élveztem, méghozzá hatalmasat. Nem bánta. Sőt, tetszett neki. Tetszett neki, hogy spermám a punciján landolt. Ahogy ezek a gondolatok járnak a fejemben, farkam ismét mozgolódni kezd, noha még csak tíz vagy talán tizenöt perc telt az orgazmus óta. Amy persze egyből észreveszi, és simogatni kezdi a saját és az ő nedveitől egyaránt fénylő tagomat, mire igencsak gyorsan elkezdek keményedni. Amy a szemembe néz, és azt mondja:

- Látom neked sincs ellenedre egy kis kockázat - mondja félig kijelentő, félig kérdő hangsúllyal, én pedig lassan megcsóválom a fejemet. - Nagyszerű. Mostanában ovulálok.

Ahogy ezt mondja, egy pillanatra elfog a pánik, de egyből felváltja egy mindent elsöprő izgalom, farkam pedig pár másodperc alatt újra kőkeménnyé válik. Amy megkér, hogy üljek fel, ő pedig majdnem az ölembe ül széttárt lábakkal, tökéletes rálátást engedve kettőnk nedveitől csutakos puncijára, combjai a combjaimon. Mindketten megtámaszkodunk hátul egy kézzel, én a lábát simogatom, ő pedig kezébe veszi a nedves farkamat. Ahogy lassan elkezdi húzogatni rajta kezét fel és le, egyben lefelé is feszíti a farkamat, a vége pont a puncijának irányába mutat. Ahogy fokozatosan gyorsít a tempón, egyre közelebb tolja a csípőjét hozzám, farkam hegye már csak 5-6 centire van a hüvelybemenetétől. Farkam elkezd meg-megfeszülni ahogy rájövök, hogy mire készül, mi fog történni. Ahogy közeledek a csúcshoz, nem is figyelmeztetem Amyt, tudom hogy pontosan tudja mit csinál. Amy pedig gyorsít, keze egyre gyorsabban és vadabbul rángatja farkam, és közelebb is jött megint, már csak 2-3 centi van köztünk. Amy ezúttal végig a farkamat nézi, én meg a punciját. Az összerándulások most már sűrűn jönnek, nagyon közel vagyok. Amy még gyorsít, farkam megfeszül. Amy tudja itt a pillanat, és hirtelen másik kezével széthúzza a punciját, és pontosan a közepére irányozza a farkamat. Ahogy kilő belőlem az első ondó adag, az egyenesen a kissé kinyílt puncilyukának közepére spriccel, közvetlen közelről. Majd a ismét és imét. Amy folyamatosan nézni ahogy ráspriccelek, néhányszor meg-megfeszülnek puncija környékén az izmok és mélyet sóhajt - talán egy kisebb orgazmus? Ahogy saját orgazmusom csitulni kezd, lenyűgözve nézem ahogy a fehér folyadék csordogál punciján lefelé (Talán kicsit hüvelyéből kifelé is? Mennyi mehetett belé, és milyen mélyen?). Most hogy elmúlt a feszültség, kicsit aggódok, mi lesz ha teherbe esik, de nem mondok semmit.

Amy előrehajol, megcsókol, majd leszáll rólam. Ahogy feláll, kicsit szétkeni lábain friss adagomat, de nem törli le. Ehelyett kivesz a táskájából egy a tegnapihoz hasonló egyrészes dresszt, magára húzza, lábait strandpapucsba bújtatja.

- Jó, hogy letakartam az autóban az ülést egy törölközővel - mondja széles mosollyal és rám kacsint.

Tudom, most menni készül, és megint a spermámmal a testén megy haza. Határozottan sperma-fétis :-) Váratlanul jön amikor bejelenti:

- Holnap céges nagy meeting és vacsora van New York-i irodánkban, nem tudok jönni, mert csak másnap reggel repülök vissza - ahogy látja csalódottságomat, gyorsan folytatja - de pénteken jövök megint. Addig is, ne merj magadhoz nyúlni, mert pénteken szükség lesz mindenedre! És ne légy borostás - mutat lefelé.

Ezzel megcsókol és már megy is. A parkolóból int nekem ahogy az ablakból figyelem. Összetakarítok a studióban, letusolok és közben azon gondolkozom, hogy mit jelenthet a “szükség lesz mindenedre”. És hogy: hogyan fogom kibírni péntek estig?!

Péntek

Végül nagy nehezen megállom az önkielégítést, eleget téve Amy kérésének. A “nagy nehezen” úgy értendő, hogy nagyjából két percenként eszembe jut Amy, hogy mi történt az elmúlt napokban, hogy mi történhet péntek éjszaka, és ilyenkor farkam minden alkalommal mozgolódni, feszülni kezd, mire gyorsan valami semlegesre próbálok gondolni. Különösen elaludnom nehéz - mobilos játékkal próbálom lekötni magamat, majd amikor már nagyon álmos vagyok de még mindig nem tudok elaludni, akkor hobbiból űzött programozási gondokkal kezdek foglalkozni, azok közül is a legkevésbé érdekesekkel, mire végre elnyom az álom. Pénteken munka előtt újra bevetem a szőrtelenítő krémet is, biztos ami biztos.

Amy a szokásosnál valamivel később érkezik. Egy rövidke, combtőnél végződő szexi shortban és sport-felsőben-melltartóban edz. A szokásosnál lazábban edz (az jut eszembe, hogy talán tartalékolja az erejét… későbbre?). Figyeli hogy nézem-e, és különösen olyan gépekre-szerekre megy, amikről tudja, hogy a gyengéim - a fenekét k**omborító ellipszis trainerre, a melleit kihangsúlyozó mellizom gépre és fekve nyomó padra, a belső combjait jól láttató lábtávolító gépre, és így tovább. A hatás nem is marad el, éjfélre már abszolút be vagyok zsongva, rövidnadrágom többé-kevésbé folyamatosan feszül az utolsó félórában, szerencse, hogy már nincs senki más a teremben. Végül elérkezik éjfél, bezárom a termet, a studióban pedig már előkészítve a vastag jóga matracok, törölközőkkel leterítve, én pedig ezúttal ruha nélkül várom.

Szerdához hasonlóan anyaszült meztelenül lép be a studióba. Haja leengedve, szemei csillognak, pupillái tágak. Feszes mellein mellbimbói felém merednek, szexuális izgatottságról árulkodnak. Lapos hasa, ringó csípője, csupasz puncija, tökéletes lábai, mind-mind érintésre várnak, megigéznek. A leginkább vadító azonban az, ahogy hozzám lépve átölel, és szemembe nézve azt mondja:

- Hiányoztál - szívem gyorsabban kezd verni, gyomromban pillangók repkednek (a jó fajtából valók:-)).

- Te is. Nagyon. Hosszú volt ez a két nap nélküled.

Válasz helyett Amy megcsókol. Hosszú, szenvedélyes csók, amivel nem tudunk betelni. Mellei nekem nyomódnak, kőkemény farkam pedig őneki nyomódik. Csókoljuk, átöleljük, szorítjuk, simogatjuk egymást. Végül Amy hanyatt lök az egyik matracra, lovagló ülésben a hasamra ül, farkam ezúttal nem teste alatt, hanem mögötte van. Hosszasan csókolózunk, Amy pedig lassan-lassan csúszik lejjebb és lejjebb rajtam, miközben idővel teljes felsőtestével rám nehezedik, hasa hasamhoz, mellei mellkasomhoz nyomódnak. Ezúttal lejjebb csúszva sem ül rá a farkamra, mint szerdán, hanem egyik kezével visszafeszíti a farkamat, ami így a lovagló ülésben (illetve fekvésben :-)) szétvetett lábai között mered az égnek. Lassan mozgatni kezdi csípőjét fel és le - ezúttal nem a farkam alsó felét, hanem a még érzékenyebb felső részét ingerli, neki pedig csiklóját, punciát kényezteti. Olyannyira kemény vagyok, hogy farkam kifejezetten erősen nyomódik puncijához. Hosszú hosszú perceket játszunk így, csókolózva, ölelkezve, farkam a lábai között fel-le csúszkálva.

Amy egyre nagyobb mozdulatokat tesz, csípője egyre magasabbra emelkedik és egyre mélyebbre süllyed, előre-hátra is mozog egy kicsit. Farkam hegye egyre gyakrabban csúszik végig puncilyukán, és egyre inkább nekifeszül. Amy folyamatosan egyre ideálisabb és ideálisabb pozícióba mozgatja punciját, farkam egyre kedvezőbb szögben van a behatoláshoz. Párszor beékelődik a hüvely bementébe, és ahogy tovább mozdítja csípőjét éppen hogy kicsusszan belőle - és nem bele. Sok tucatszor eljátsszuk ezt, mindig egy hajszálnyival közelebb kerülve a “dologhoz”. Nagyon, nagyon be vagyok indulva, és érzem hogy Amy punicja is nagyon nedves. Végül az egyik csípőmozdulata után a farkam hegyének utolsó pár centije pontosan a hüvelyének bejáratába csúszik. Mindketten érezzük, hogy ezúttal nem fog kicsusszanni, hanem ha folytatja a mozdulatot, akkor belé fog hatolni. Megáll, egyik kezével valamit matat valamit a mellettünk ledobott táskájában (farkam hegye továbbra is félig-majdnem testében van) - egy csillogós fóliába burkolt “extra vékony - maximum élvezet” feliratú óvszert húz elő. Nincs kétség, ezúttal tényleg szex lesz. Farkam még jobban feszülni kezd, ha ez lehetséges, és még jobban feszül puncija záróizmának.

- Akarod használni? - kérdezi az óvszert mutatva. Persze hogy nem akarom, de védekezés nélkül szexelni… Látva habozásomat, folytatja - Én jobban élvezem nélküle, de abszolúte megértem, ha te használni szeretnéd.

- Akarni nem akarom. Minden vágyam, hogy gumi nélkül nyomuljak beléd tövig, most és azonnal, - Amy látja a vágyat a szembemben, szemei csillognak, pupillái kitágulnak, én pedig folytatom tovább - makkegészséges vagyok,

- “Én is”, veti közbe Amy

- de… ha tegnapelőtt voltál középidőben...

- Van egy kis rizikója - fejezi be helyettem Amy. - Én bevállalom - néz rám kérdőn.

- Én is - válaszolom. Szélesre húzódó, ragyogó mosolyából tudom, hogy ezt a választ várta.

Az igazság az, hogy Amy teherbe esésének rizikója nem rémiszt meg, hanem eszméletlenül felizgat. Mennyi lehet az esélye? Öt százalék? Tíz? Nagyjából ilyesmire saccolom, feltéve, hogy időben kihúzom magamat belőle. A gondolatmenet folytatódik, hirtelen felötlik bennem, mennyi lehet az esélye ha nem jönnék ki belőle időben - vagy egyáltalán nem. Tizenöt százalék, húsz százalék, esetleg huszonöt is? Érzem, hogy ezt még tisztáznunk kell:

- Amy?

- Igen?

- A végén… hogyan szeretnéd… - Amy egyből érti mire gondolok, pupillái megint kitágulnak (ezt nagyon izgatónak találom, ahogy szemei mindig elárulják ahogy felizgul).

- Én azt szeretném ha bennem, mélyen, nagyon mélyen bennem mennél el. - Mondja szexi mély hangon, amitől kis híján ott és akkor helyben elmegyek… - Ha nem bánod persze.

- Dehogy bánom. Megőrülök hogy beléd élvezhessek védekezés nélkül. - Amy megcsókol, majd a fülembe suttogja:

- Mindenedet kérem amid van. Ugye nem nyúltál magadhoz szerda óta? - ezt jelenti hát a “szükség lesz midendedre” szerdáról… :-)

- Nem - súgom a fülébe én is - Nagyon meg vagyok töltve. - Az edzése közbeni incselkedése, meg az elmúlt vagy fél óra előjátéka nagyon nagyon beindított, biztos vagyok benne, hogy hatalmas adagtól fogok megszabadulni.

- Nagyszerű - suttogja.

Ezzel színpadias mozdulattal elhajítja a kotont, és a szemembe néz. Farkam hegye továbbra is puncijának lyukába ékelődik. Alig észrevehetően mozdítok felfelé-előre egy kicsit a csípőmön, ettől jobban nekifeszülök ott lent. Amy lassan hátrébb helyezkedik, én pedig elkezdek lassan csúszni belé, a nyomás fokozódik - majd hirtelen makkom átjut a záróizmain. Mindketten felnyögünk, Amy tekintete elhomályosodik ahogy lassan csúszik hátrébb és farkam kitölti őt. Hüvelye forró és feszes, szorosan körbefogja farkamat. Szerencsére annyira nedves, hogy különösebb gond nélkül haladok benne előre. Az érzés maga a mennyország!

Elsőre farkam több mint fele nyomul belé. Másodjára még tovább jutok, majd harmadikra farkam hegye eléri hüvelyének végét-méhszáját. Újabb pár lassú, érzéki ütem után teljesen tövig benne vagyok, szeméremdombjaink egymásnak feszülnek. Amy újabb, hangosabb nyögéssel nyugtázza a dolgot. Sosem szexeltem még szőrtelenítve, de most megértem a lényegét - túl a vizuális ingeren, nagyon nagyon jó érzés ahogy nedves, csupasz részeink összeérnek, ahogy egymásnak feszülnek. Farkam megrándul, Amy puncija megfeszül. Lassú, de erőteljes mozdulatokkal szeretkezünk, majdnem teljesen kihúzódva belőle majd újra tövig nyomulva belé. Eszméletlen jó érzés, ahogy mozgok benne, gumi nélkül, ahogy a természet a dolgot kitalálta. Amy szemelyi fátyolosak az élvezettől, minden alkalommal amikor belé nyomulok és elérem a hüvelye végét, méhszáját, felnyög a gyönyörtől. Sok percig folytatjuk, míg végül érzem, hogy kezd közeledni az orgazmus. Farkam árulkodó megfeszüléséből Amy is tudja. Lassítunk, majd megállunk. Egyikünk sem akarja még hogy vége legyen. Tövig benne maradva ismét csókolózunk.

- Még sosem volt ennyire jó - mondja Amy elhaló hangon.

- Nekem sem - mondom az igazságot.

- Gyere felülre - kéri. Átfordulunk, gond nélkül benne maradok. Amint alattam fekszik megkér: - Nezhezdj rám, teljes testedet érezni akarom.

Így teszek. Verejtékező testünk egymáson nyugszik, hasam hasán, mellkasom mellein, fejem nyakának hajlatában nyugszik. Amy felemeli lábait, és átkulcsolva őket a fenekemen-derekamon húz magába. Szavak nélkül is pontosan értem, mire vágyik. Előbb azonban egy kézzel magamhoz húzom a szomszédos jóga matracról az azt letakaró jókora törölközőt, és hevenyészve jó pár rétegben összehajtom. Amy is érti, megemeli a csípőjét, én pedig feneke alá tolom az összehajtogatott törölközőt… így puncija, hüvelye a legideálisabb szögbe kerül. És ezután erőteljesen belé nyomulok, minden eddiginél mélyebbre hatolva puncijába... Nem mozdulok benne, csak benne vagyok nagyon, nagyon mélyen. Szeméremdombjaink erőteljesen egymásnak feszülnek, farkam pedig erősen hüvelyének végébe fúródik. Amy felnyög, és erősen szorít magához, testünk hatalmas felületen találkozik, szorul egymásnak, valami elképesztően jó, gyönyörűséges és intim érzés. Én is őrülten szorítom magamhoz testét, úgy tűnik nem tudunk elég közel lenni egymáshoz, elég mélyen lenni egymásban, eléggé eggyé válni egymással. Ekkor hüvelye hirtelen megfeszül és pulzál néhányat. Amy többször hangosan felnyög, lélegzete szaggatottá válik.

Ahogy újra megtalálja lélegzetét, kérdőn ránézek, ő pedig bólint. Szavakra most sincs szükség, tudom, hogy egy kisebb orgazmusa volt. Ahogy húz vissza magára, ismét őrülten szorítani kezdjük egymást, fejemet nyakába fúrom… és lassan mozogni kezdek benne. Csak pár centit jövök kijjebb, nem akarok eltávolodni tőle, majd máris megindulok visszafelé, ütközésig. Lassan, de határozottan. Amy hangosan nyögdécsel (teljesen spontán, természetesen, nincs benne semmi megjátszottság), belőlem is ki-kiszakad egy-egy sóhaj. Ki és be, csak pár centit, lassan. Aztán egy picivel gyorsabban, és befelé haladva gyorsabban mint kifelé. Lassan ki, határozottan be. Újra és újra.

Ahogyan növelem mozdulataim nagyságát és sebességét, Amy egyre hangosabban nyög fel és fel, hüvelye időnként pulzál párat. Ez nagyon beindít, ilyenkor farkam, ha lehetséges, még jobban megfeszül. Először azt hiszem, hogy pillanatokon belül elmegyek, de végül minden alkalommal sikerül úrrá lennem magamon és tovább feszíteni a húrt. Hosszú percekig szeretkezünk így, őrülten szorítva egymáshoz izzadt testeinket, kőkemény farkammal méhszáját ostromolva. Gyorsítok. Amy nyögései szaporábbak lesznek, légzése rendszertelenné válik. Lábaival magába húzva, csípőjének mozdulataival tudtomra adja, hogy gyorsítsak még. Gyorsítok. Amy hüvelye időről időre megfeszül, van amikor pulzál párat, de nem kegyelmezek neki, erősen, már-már vadul mozgok benne ki és be, egyre nagyobb mozdulatokkal, egyre gyorsabban, egyre erőteljesebben. Befelé haladó mozdulataim döfésekké válnak, Amy folyamatosan, hangosan nyög, zihál, én is kezdem kapkodni a levegőt, sóhajok szakadnak ki tüdőmből.

Gyorsítunk. Mozdulataink tökéletesen kiegészítik egymást, tökéletes az összhang. Amy teste egyre jobban megfeszül, minden ütemben hangosan felnyög. Érzem, ahogy farkam elkezd meg-megfeszülni. Tudjuk, hogy ez a végső hajsza, a végkifejlet már nagyon közel. Mozdulataim már szélsebes, erőteljes, jókora döfések. Még gyorsabban. Gyorsabban már nem lehet... Farkam most már állandóan meg-megfeszül, másodpercek kérdése és elmegyek. Amy hirtelen elcsendesedik, a levegőt visszatartva teljes teste hirtelen megfeszül, hüvelye satuba fogja a farkamat. Ennyi... nem bírom tovább halogatni.

Minden egy másodperc alatt játszódik le. Látásom elhomályosodik, testem megfeszül, ahogy még egy utolsót döfök belé. Kihúzni már nincs erőm de nem is akarom. Talán nem is tudnám mert Amy hüvelye őrülten szorítja a farkamat. Olyan erősen nyomom magam belé amennyire lehetséges, olyan mélyen vagyok benne amennyire csak lehet, érzem ahogy farkam vége erősen a méhszájának feszül. És ekkor elemi erővel lesújt rám életem addigi leghatalmasabb orgazmusa, az ösztönök veszik át az irányítást.

Jókora nyögés kíséretében, hatalmas erővel lövellem ki az első adag ondót, hüvelyének legmélyén, méhszájának feszülve. Amyból hatalmas nyögés, már-már sikoly szakad ki ahogy hüvelye egésze és hasa pulzálni kezd. Ahogy megérzem hüvelyének első farkamat fejő mozdulatát, egy nagyságrenddel magasabb fokozatba ugrik az orgazmusom, szinte eszméletemet vesztem ahogy a második, még az előzőnél is nagyobb adagot belé lövöm. A kéj leírhatatlan. Énem, egóm feloldódik, már nem vagyok, csak ő van és az orgazmus. Az elsöprő kéj hullámán keresztül érzem, hogy újra és újra hatalmas adagot pumpálok belé a puncija pedig kézszégesen feji farkamat. Amy alig-alig vesz levegőt, és az egyből sikolyként ki is szalad belőle. Teste, kezei, lábai, törzse kontrollálatlanul rándulnak össze, vergődnek, légzése össze-vissza, nyögések, sikolyok. Saját orgazmusom a valaha volt leghosszabb, újra és újra csak pumpálom hüvelye mélyére spermámat.

És bár az orgazusom hosszú, Amy orgazmusa még hosszabb. Amikor nagyjából magamhoz térek a kéj hullámából, látom-érzem hogy Amy még javában a csúcson van. Hüvelye és hasa pulzál, vergődik, nyögdécsel, sikongat, szemei becsukva. Fejemet felemelve nyakából gyönyörködök orgazmusának arcán való tükröződésében. Amy mozdulatai teljesen kontrollálatlanok, ösztönösek. Én pedig ösztönösen aprókat mozdítok farkamon hüvelyében, mindig a megfelelő pillanatban, hogy orgazmusát minél tovább elnyújtsam. Sikerül is: Amy pulzálása, összerándulásai, vergődése lassan-lassan csillapodik csak, egy percbe is beletelik míg teste lassan elkezd megnyugodni, nyögései elcsitulnak, légzése rendeződni kezd.

Végül kinyitja szemeit, az extázisból visszatérve erősen liheg, majd lélegzetét megtalálva elmosolyodik és megcsókol. Amikor ajkaink szétválnak, kissé remegő lábai lehullanak fenekemről (máris hiányzik hogy nem kulcsolnak át), és pedig fejemet visszafúrva nyakába elengedem magamat, testem ránehezedik Amyre, ő nem bánja. Egyik kezével lassan simogatja a hátamat. Farkam ernyedni kezd időközben, de még mindig a hüvelyében van. Percekig maradunk így, az orgazmus utáni kielégültség állapotában ragyogva, idővel felkönyökölök és gyönyörű arcát fürkészem, ő szintén az arcomat nézi. Elmosolyodunk, csókolózunk. Meglepődve veszem észre, hogy farkam nem megy teljesen össze, csak úgy félig-meddig, félkemény állapotig. Ahogy nekiállnék kihúzni magamat belőle, megállít:

- Ne húzd ki. Maradj bennem - kéri, mire bólintok, és benne maradok. - Ez valami abszolút hatalmas, hatalmas orgazmus volt. Nem emlékszem, hogy életemben valaha lett volna ehhez hasonlóan intenzív orgazmusom, közel sem.

- Nálam szintén - válaszolom - olyan hosszú volt, mint még soha. Nem tudom mekkora adagot pumpáltam beléd, de érzésre vagy egy hónapnyit.

Elmosolyodik, és megcsókol. Hosszan csókolózunk, majd beszélgetünk, miközben végig benne vagyok. Talán tizenöt perc elteltével érzem, ahogy farkam lassan ismét keményedni kezd, lassan mozogni kezdek benne. Amy széles mosollyal megkérdi:

- Készen állsz a második menetre?

- Naná!

Amilyen vad és szenvedélyes volt az első forduló, most olyan lassú és érzéki a szeretkezésünk. Ismét tövig nyomulok belé, de lassan megyek be, lassan jövök ki. Hüvelye nagyon nedves kettőnk kombinált nedveitől. Minden alkalommal, amikor valamelyikünk közeledne a csúcshoz, lassítunk kicsit még jobban, időnként egy kicsit meg is állva, majd visszatérünk a lassú, érzéki mozdulatokhoz. Cinkosan összedolgozva elnyújtjuk a végkifejletet ameddig csak lehet, talán fél órát, talán többet is. Végül amikor már nem bírjuk tovább halogatni, egymásra nézve tudjuk, itt az idő. Pár gyorsabb mozdulat és Amy teste megfeszül. Ahogy ismét lesújt rám az orgazmus érzem, hogy megint hatalmas adagokat pumpálok teste legmélyére, hüvelye pedig tökéletes ritmussal fej farkamból ki minél többet. Amynek megint beletelik egy percbe, mire visszatér az orgazmus földjéről.

Újabb csókolózás, és könnyed orgazmus utáni beszélgetés után tudjuk, hogy most már ideje mennünk, lassan hajnali kettőre jár (hogy szalad ilyenkor az idő!). Vonakodva kihúzom magamat Amyből, egyből hiányozni kezd puncijának meleg, bársonyos selymessége. Ahogy Amy felül, először semmi nem történik, majd idővel lassan csordogálni kezd kifelé puncijából a sűrű fehér sperma. Mindketten megigézve nézzük. Amy szétkeni kicsit a punciján, szeméremdombján. Meglepetésünkre viszont nem jön ki túl sok.

- Éreztem hogy rengeteget pumpálsz belém - mondja Amy.

- Igen, mindkétszer hatalmas adagot. - válaszolom - Ehhez képest nem sok jött ki - mosolygok.

- Az mind a méhemben lehet - mondja Amy és szenvedélyesen megcsókol. A gondolatra, hogy spermám nagy része a méhében landolt megint mocorogni kezdek ott lent.

Ezúttal annyira izzadtak, csutakosak vagyunk mindketten, hogy egy közös tusolás mellett döntünk. A tusolóban egymást mosdatva, a vízsugár alatt élvezve egymás testének közelségét, ismét ránk tör a szenvedély, és harmadszor is szexelünk. Ezúttal állva hatolok belé, és pár percen belül mindketten elmegyünk.
Végül hajnali kettő után válunk el a szenvedélyes éjszaka után, boldogan, kielégülten.

Epilógus

A következő napok során áthelyezzük éjszakai légyottjaink helyszínét az edzőteremből előbb Amy, majd az én lakásomba. Mindjárt az első alkalommal, ahogy hajnali kettő után indulnék haza Amy megállít, és megkér hogy maradjak nála éjszakára. Csodálatos reggel mellette ébredni az ágyban! Amikor ő jön át hozzám, természetesen én sem engem haza reggelig. A szex nagyszerűen működik köztünk, tökéletes a szinkron. Az idő teltével a fizikai sík mellett egyre inkább az érzelmi sík is megjelenik, és a szex egyre inkább igazi szeretkezéssé válik. Orgazmusaink ha lehet, még hatalmasabbak lesznek. Pánik nélkül, elégedetten veszem tudomásul, hogy kezdek beleszeretni.
Három héttel később érkezik el a pillanat, amikor szerelmet vallok neki. A “Szeretlek”-emre “Én is szeretlek” a válasz, amit hatalmas, szenvedélyes csókolózás és szeretkezés követ. Másnap elkezdünk összeköltözni.

Pár nappal később Amy ciklusának közepéhez közeledik. Gumit ezúttal sem akarunk használni, és a szeretkezést sem akarjuk elhalasztani. Megegyezünk, hogy közvetlenül a vége előtt kihúzom magamat belőle, de amikor oda kerül a sor egyikünknek sem akaródzik ez. Amy megkér hogy maradjak benne, így benne élvezek el. Tudjuk, hogy ekkor már jelentős az esélye a teherbeesésnek, de nem rémiszti meg egyikünket sem.

Másnap és azt követő nap, Amy legtermékenyebb napjain már eleve úgy kezdünk el szeretkezni, hogy belé fogok élvezni, és a sorsra bízzuk, hogy mi lesz. A tudat, hogy a legtermékenyebb napokon szeretkezünk mindennemű védekezés nélkül, nagyon beindít mindkettőnket, hatalmas-hatalmas mindkettőnk orgazmusa. Megegyezünk, hogy nem lesz terhességi teszt, hanem majd k**erül két hét múlva, hogy mi történt.

Ekkor már fülig szerelmesek vagyunk egymásba. Egy hét múlva meglátok (“véletlenül” arra járva) egy nagyon szép gyűrűt egy ékszerboltban, megveszem. Két nap múlva romantikus gyertyafényes vacsorát készítek neki otthon és megkérem a kezét… Ő pedig igent mond, és az ölembe ugorva csókolózunk, majd egymást leteperve a földön fekve hatalmasat szeretkezünk… kétszer... (ezért nem vendéglőben kértem meg a kezét :-)) És még ott helyben kitűzzük az esküvőnk dátumát.

E hónapban időben megérkezik Amy menzesze.
Négy héttel később viszont nem.
Lapos hasa még csak éppen hogy elkezd egy kicsit domborodni esküvőnk idejére - tökéletesen áll rajta a menyasszonyi ruha. :-)

Gyönyörű kislányunknak az Emma nevet válasszuk.

Hát így történt… Remélem tetszett a történetünk.