Átváltozás

Életem 15 éves koromba váratlan és tragikus fordulatot vett. Szüleimmel igyekeztünk hazafelé, amikor egy teherautó belénk szaladt. Édesapám és édesanyám helyszinen meghalt, nekem csak a kezem tört el és elrepedt két bordám. Ami ezután következett, arra csak homályosan emlékszem. Két hétig feküdtem a korházban, egymást váltották nálam az orvosok, ismerősök és pszihológusok. Segíteni persze egyik sem tudott, de legalább megnyugtatták a lelkiismeretüket. Közben a gyámhatóság is munkába lépett és megkereste az ország másik végében élő nagyszüleimet. Furcsa ezt kimondani, de sosem láttam őket. Nekem a nagyit és a nagypapit édesanyám családja jelentette, apám miután feleségül vette anyámat és megkeresztelkedett minden kapcsolatot megszakított a szüleivel.
Egy szerdai napom látogattak meg. Egy nagy csokor virágot és gyümölcsöket hoztak. Mindketten igyekeztek kedvesek lenni, de látszott rajtuk, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni velem. Nagymamám, aki ragaszkodott hozzá, hogy Aranka néninek szólítsam 54 éves megtermett nő volt, harsány hangja, parfümjének édeskés illata, és ékszereinek csilingelése undorító volt. A gyászruha számára egy fekete miniszoknyából és rövid ujjú blúzból állt, amely alá még melltartót sem vett fel. Ahogy megláttam tudtam, hogy utálni fogom. Nagyapám – mint később k**erült „mostohanagyapám” – igazi papucsférj látszatát keltette, csak ült csendesen ágyam mellett fogta a kezem és együtt érző képet vágott.
Nem akartam velük menni, de nem volt más választásom. Mint k**erült, lakásunkat, bútorainkat már eladták. Ruháimon és könyveimen kívül szinte semmim sem maradt. Állítólag egy pszihologus tanácsolta, hogy minél kevesebb dolgot őrizek meg a múltamból.
Egy hónappal szüleim halála után már újra otthon voltam. A hely, melyet otthonomnak kellett tekintenem egy nagy ház volt, egy kis falucskában kb. 25 kilométerre Nyíregyházától. Szép nagy szobám volt, saját fürdőszobával, tévével, és számítógéppel. Mikor megmondtam Aranka néninek, hogy nekem ezekre nincs is szükségem mert mi otthon sem szoktunk tévét nézni és a számítógépet is csak a tanuláshoz használhatnám, felhúzta a szemöldököt, de nem szólt semmit. k**erült, hogy ebben a faluban nem találok hozzám hasonló hivőket, ha templomba akarok menni, akkor be kell a városba buszozzak, de mivel hétvégén nem is jár... hát imádkozzak itthon és kész.
Első veszekedésünk nem sokkal érzekésem után robbant ki. Szerettem befejezni az évet, hogy felvételizhessek, de a nagyiék kijelentették, hogy túl nagy volt a megrázkódtatás – mintha ők olyan jól tudnák – halasszak egy évet. Mikor végre beadtam a derekam, kijelentették, hogy ne maradjak otthon, menjek inkább suliba, szokjam meg az új környezetett, az új osztálytársakat.
Iszonyatos volt. Gondoltam, hogy nagy különbségek vannak a mi vallásos iskoláink és az államiak között, de ami itt fogadott az nagyon megrémített. Féltem tőlük, mert másképp öltözködtek, másképp viselkedtek és másképp beszéltek mint én. Tanáraik számára normálisnak tűnt, hogy a lányoknak alig látszik a ruhája, hogy a fiuk tüzet kérnek tőlük, és hogy az óra fele azzal telik, el, hogy megrobálják lecsendesíteni a diákjaikat. Belőlem persze rögtön az osztály bohóca lett és senki sem próbált megvédeni. Hogy egy kicsit is alkalmazkodjam hozzájuk én is farmerbe és trikóba kezdtem járni, de persze ez sem volt elég. Legjobban egy Feri nevű idegesített, aki trágár szavakat suttogott órán a fülembe és élvezte, ahogy elvörösödök.
Kedden épp tornaóránk volt, épp az udvarra indultam, amikor mintha valaki a nevemen szólított volna. Hátrafordultam, de nem volt ott senki. Az egyik osztályban jött a hang, óvatosan az ajtóhoz léptem és résnyire nyitottam. Feri volt bent egy másik sráccal.
- Mégiscsak jó csaj lenne ez a Szilvi! – mondta
- Ne viccelj, olyan mint egy apáca.
- Na és, attól még jó csöcsei vannak. Szívesen megdugnám. Biztos még szűz
- Lehet ... – ebben a pillanatban az ajtó kinyílt és én beestem az osztályba. Mire feltápászkodtam már Feri magasodott fölém. – Hallgatózunk, hallatozunk? – kérdezte és megragadta a karomat. – Szabad ilyet csinálni egy olyan rendes lánynak mint te vagy? Vagy talán – vigyorodott el – nem is vagy olyan rendes? A másik mögém lépett és befogta a számat. – Na Feri, megnézzük a csöcseit? Megpróbáltam kapálózni de nem erősen tartottak, felhúzták a trikómat és letépték a melltartómat. Nem tudom elmondani mit éreztem akkor, szégyellnem kellett volna magam, de annyira meglepődtem, annyira hihetetlennek tűnt, az egész, hogy csak álltam dermedten. Feri megmarkolta a mellbimbóimat és csavargatni kezdte. A fájdalom magamhoz térített, kiáltani próbáltam, de Feri pofonvágott. Éles fény villant a szemembe, a telefonjának a blitze. – Lefényképeztelek, te csöcsös ribanc, ha bárkinek egy szót is szólt fenn lesz a képed a netten. Megérteted?
- Igen.
- Akkor tűnj el.
Bementem a mosdóba, a melltartóm elszakadt, nem mertem így kimenni tornászni és életembe először ellógtam az iskolából. Hazamentem, bevágtam magam mögött az ajtót és bőgni kezdtem.
Aznap éjjel kezdődött. Azt álmodtam, hogy megint az osztályban vagyok, meztelenül. Feri mellettem áll és simogat, óvatosan kinyújtja a nyelvét és megnyalja a mellbimbóimat, finoman körözget rajtuk, majd a köldököm következik, és végül az ott lent. Arra ébredtem, hogy bugyim teljesen benedvesedett. Bűnt követtem el mert bűnös gondolatok jártak a fejemben, de a kellemes érzés egész nap elkísért, és amikor ez egyik srác rácsapott a fenekemre csak mosolyogtam rajta.
Gyötört a kíváncsiság, valóban jó nézzek ki? Mi lenne ha én is olyan ruhákba járnák mint a többi lány? Egy hétvégen, amikor nagyszüleim elmentek a strandra, leosontam a pincébe, ahol hatalmas zsákokba álltak a használt ruhák, melyeket miután szétválogatunk a városi üzletekbe szállitottunk. Kiborittom az egyiket és rövidesen találtam egy fekete színű sortot és egy topott. Felvettem őket. Így ruhástul még meztelenebbnek éreztem magam. Talán egy számmal kisebbek voltak a kelletténél
- Szilvi, de jó, hogy itthon vagy!
Megfordultam. Kinga volt a legközelebbi szomszédunk – csak egy üres telek választott el tőlük. – De jól nézzél ki – mosolyodott el – bocsi, hogy zavarlak de megint vacakol a gépem, átjössz megnézni?
- Most rögtön?
- Kérlek szépen.
- Ok – válaszoltam, mire ő megragadta karomat és már futottunk is. Kinga két évvel volt idősebb mint én de korán kimaradt a suliból, hogy testvéreire vigyázzon, miután apjuk eltűnt és anyuknak egyedül kellett ellátni, felnevelnie hat gyerekét. Azóta eltelt négy év, bátyai elköltöztek és csak ő maradt otthon ikertestvérével Mirandával. Furcsa áporodott szag lengte be szobájukat és az egész házat. A vizes, vályogból készült falakat már nagyon rég nem festették és a padlónak sem ártott volna egy felmosás. Furcsa módón ez őket nem zavarta , pedig nem is voltak szegények, a lányok mindig a legdivatosabb ruhákban jártak és rengeteg ékszerük volt. Nemrég vettek egy laptopot is – legtöbbször zenét hallgattak és filmet néztek rajta – de mivel nem nagyon értettek hozzá napjában többször is sikerült lefagyasztaniuk. Miután egyszer újraraktam nekik a windowst, bármi történt hozzám rohantak, én meg szívesen segítettem nekik mert osztálytársaimtól eltérően mindig kedvesek voltak hozzám.
Miranda hason feküdt a kanapén és valamilyen képes újságot olvasott. Amikor beléptünk megfordult. – Klassz ez a ruci - mondta. – Végre te is felvettél valami normálist! Felállt és megforgatott. – Jó szűk, ugye milyen klassz, ahogy dörzsöli a puncidat?
Éreztem, hogy elvörösödök, leültem és ölembe vettem a laptopot, szerencsére nem romlott el csak lemerült az akkuja és a lányok rosszul dugták be a töltő kábelját. Összeraktam nekik, elindítottam a winampot – két percet sem bírnának ki zene nélkül – és menni készültem, amikor megjelent Kinga egy nagy barna üveggel.
- Gyere kostóld meg te is. Tegnap kaptuk.
- Én nem iszok *******t.
- Ez szinte csak csoki – győzködött és a szájamhoz tartotta az üveget. Az édes lé lecsusszant a torkomon, egy kicsit csípte a nyelvemet, de finom volt.
- Maradj még egy kicsit – mondták. Hátradűltem az ágyon, és megnéztem magam a mennyezetre szerelt tükörben (minek is kellhet tükör oda?). Ez már nem én voltam, hosszú, barna hajú Barbie baba nézett vissza rám. Szép voltam és kívánatos, hosszú combok, formás mellek, alig valamivel kisebbek mint az ikrekké, pedig ők két évvel voltak idősebbek mint én.
- Miranda
- Na mi van?
- Ugye jól nézzek ki?
- Aha.
Kinga letette az üveget és elkezdett ringatózni. – Gyertek, táncoljunk
- Én nem ... akartam mondani de felhúztak. Egy kicsit bizonytalanul álltam a lábamon. Kinga átölelt. Tedd a kezed a derekamra – mondta – és figyeld, ahogy mozgok. Izgató volt megérinteni csupasz bőrét. Egy lassú szám következett és mi egyre közeledtünk egymáshoz. Éreztem, ahogy Miranda átöleli a csípőmet. Egyre könnyebb volt velük egy ritmusra mozogni, és elkövetkezett az a pillanat, amikor már nem csak hallani, hanem érezni is kezdtem a zenét.
Olyan szorosan öleltem Kingát, ahogy csak tudtam, ajkaink összeértek és ő megcsókolt. Ez volt az első csók életemben, és egy nőtől kaptam. Hirtelen csend lett. Miranda már ugrott is hogy új számokat tegyen fel, de a varázs már elmúlt. Kibontakoztam Kinga karjai közül – Most mennem kell, a nagyi ...
- Kár, hogy elmész, holnap átjössz?
- Aha – ígértem.
- Akkor jó – mosolyodott el – Szia! – mondta és megpuszilta az arcomat.
Csak otthon vettem észre, hogy a sortom teljesen benedvesedett, nem akartam így visszatenni a többi ruha közé, inkább eldugtam a saját cuccaim közé. Másnap nem mentem suliba, Aranka néninek azt hazudtam, hogy fáj a fejem és így otthon maradhattam – megbízott bennem mert eddig mindig igazat mondtam. Miután egyedül maradtam, lementem a pincébe, hogy új ruhát válasszak magamnak. Nem gondoltam, hogy milyen csodálatos érzés a nagy halom ruha közül kiválasztani a legszebbet. Végül is egy szellős otthonka mellett döntöttem, amelyből mindenem kilátszott, és ez olyan izgató volt, hogy puncim bizseregni kezdett. Kimondtam! Az én kis lucskos puncim!
Miranda nyitott ajtót. Nem volt rajta csak egy vörös színű tanga, az egyik mellén egy tetovált kígyó ágaskodott. – Fájt? – kérdeztem és megérintettem. – Egy kicsit. Gyere be, - karolt át - már vártunk. Kinga az ágyon feküdt és épp cigit sodort magának. – Kérsz?
- Nem dohányzom – válaszoltam.
- Ez nem akármi, próbáld csak ki.
Alig tudtam abbahagyni a köhögést. – Mi ez? Büdösebb mint amit a suliban szívnak.
- Ez kender szívem – vigyorgott Miranda. – Gyere szépen, a második slukk már jobb lesz.
Ha a második nem is, de a negyedik – ötödik már egész tűrhető volt. Egyre furábban éreztem magam, mintha ketten lennénk és az egyik Szilvi kívülről figyelné a másikat. Szólt a zene és Szilvi egyre jobban érezte magát, hirtelen arra gondolt, milyen jó lenne Kinga combját simogatni, és Kinga hagyta, sőt, ahogy egyre feljebb ért Szilvi keze széttárta a lábát, és Szilvi megérintette csupasz punciját. Irigykedni kezdett, milyen csodálatosan csupasz és selymes, az övét meg csúnya fekete szőr borítja. Valaki megcsókolta a nyakát. Szilvi megfordult és viszonozta. Ahogy Miranda nyelve egy beljebb hatolt a szájába úgy nyomult előre az ő ujja Kinga puncijába. Egyre melegebb lett. Az ikrek segítettek kibújna a ruhájából, és két oldalról egy-egy combjához simultak, miközben a melleit csókolgatták. A két karcsú test fel-le mozgott rajta, hozzásimulva, keblüket a hasához érintették, kelyhüket a combján húzogatták. Szilvi felvisított, amikor Miranda megnyalta a punciját, testvére gyorsan fölé hajolt és ő szopni kezdte a csodálatos mellbimbókat. És ebben a pillanatban elélveztem. Az egész testem remegett gyönyörtől. A lányok átöleltek, még arra emlékszem, hogy egyikük fölémhajol és megcsókol, majd mély álomba zuhantam.
Arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj a fejem és szédülök. Nagy nehezen felkeltem és kitámolyogtam a fürdőszobába. Ahogy lehajoltam rám jött a hányinger is, de csak öklendezni tudtam. A csap alá dugtam a fejem és megengedtem a vizet. A hideg egy kicsit helyrehozott. A lányok nem voltak sehol. Magamra kaptam ruhámat és hazamentem.