Frank története 2.

Talált történet:

Utólag visszagondolva nem tudom eldönteni, hogy anya vajon azért ment - e bele ebbe a túlfűtött játékba, mert izgatta a dolog tiltott, tabu volta, vagy csak egyszerűen bármit hajlandó volt megtenni azért, hogy nehogy egy nő miatt kimaradjak a főiskoláról. Engem őszintén szólva nem nagyon érdekeltek az okok, csak azon járt az agyam, hogy vajon máskor is rá tudom - e venni arra, hogy a szájával kényeztesse a férfiasságomat. Semmi mást nem akartam csak őt, képtelen voltam úgy ránézni, hogy ne támadjon kínzó merevedésem.
Másnap a reggelinél találkoztunk újra. Apám szokás szerint belemerült az újságjába, míg anya a konyhában sürgött - forgott. Éhes tekintettel követtem minden mozdulatát, pedig nem öltözött kihívóbban a megszokottnál. Annyira mindenesetre elég lezser volt, hogy térdtől lefelé újfent megcsodálhattam formás lábait, karcsú meztelen karját, és a ruha alatt igézően ringó melleit. Anya is több figyelmet szentelt rám mint szokott. Mindig sokatmondóan mosolygott amikor valamit az asztalhoz hozott, és pajzán pillantásokat lövellt felém, ha valamiért nyújtózkodnia vagy lehajolnia kellett, és a ruhája szorosan megfeszült az idomain. Persze lehet, hogy ezeket már csak beképzeltem magamnak, olyannyira el voltam telve az előző este élményeivel.
Mire végzett a konyhában, és csatlakozott hozzánk az asztalnál, apám már rég befejezte az evést, és továbbra sem látszott ki az újságja mögül. Anya észrevette, hogy direkt miatta nem kezdtem még hozzá a reggelimhez (ilyet azelőtt sosem csináltam), és elégedetten felcsillant a szeme. Igazi millió dolláros mosollyal jutalmazott, és finoman megpaskolta a térdemet.
- Köszönöm, drágám. Ez nagyon kedves tőled.
- Mi? - kérdezte apám, fel sem pillantva az olvasásból.
- Semmi, szívem. Csak Frankkel beszélgetek - felelte anya, de ahogy egyszerre próbált beszélni és lenyelni a zabpelyhét, egy kis tej kifolyt a szájából, és kövér cseppekben megült az állán. Gyorsan megemelte a fejét, és előreszegte az állkapcsát, hogy el ne áztassa a ruháját. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyújtottam a kezemet, ujjaimmal felfogtam a cseppeket, és ügyesen visszatereltem őket az ajkaihoz. Anya részéről egy elismerő pillantás volt a jutalmam, én azonban még korántsem végeztem. Mindent egy lapra téve föl, mélyen belenéztem a szemébe, ujjammal finoman szétnyitottam az ajkait, és benyomultam a szájába. Anya nem tett semmit az akcióm ellen, csak apa irányába vetett egy kutató pillantást anélkül, hogy akár csak a fejét is megmozdította volna. Amikor tekintetünk ismét összekapcsolódott, még mélyebbre nyomtam az ujjamat a szájába. Éreztem, hogy a nyelve ugyanazokkal a mozdulatokkal simogatja körbe, mint tegnap este a péniszemet. Hagyta, hogy azt csináljak vele amit akarok, ezúttal még az apa felé lövellt futó pillantás is elmaradt. Amikor elkezdtem visszahúzni az ujjamat, az ajkai hirtelen szorosan rázáródtak, arca pedig kétoldalt besüppedt ahogy erősen szopni kezdte. Csak pár másodpercig tartott az egész, és amikor végül visszavonultam a szájából, egy újabb mosoly volt a jutalmam. Amint az ölembe ejtettem a kezemet, anya újra megszólalt:
- Köszönöm, drágám. Ez is nagyon kedves volt tőled.
- He? - szűrődött át ismét apám hangja a zörgő újságon, de mivel tudtuk, hogy egészen máshol jár az agya, egyikünk sem válaszolt neki.
Reggeli után, miközben induláshoz készülődtünk, anya előállt a kérdéssel, hogy szeretném - e, ha ma is segítene nekem tanulni, mert ha igen, akkor lemondja az esti programot a barátnőivel. Én mondtam neki, hogy miattam ne maradjon ki semmi jóból, de ő csak megrázta a fejét, mondván, hogy apa is és ő is úgy gondolják, hogy a tanulmányaim mindennél fontosabbak. Miután ebben megegyeztünk, megindultam az ajtó felé, de anya váratlanul visszahívott.
- Gyere ide, Frank. Valami van az álladon, nem törölted meg rendesen...
Miközben apa a kocsival bajlódott odakint, anya megtörölte egy szalvétával a kifogásolt helyet, majd egy kíváncsi mosoly kíséretében ujjával ezúttal ő furakodott be a számba. Aztán lábujjhelyre állt, kezét felcserélte az ajkaival, és egy rövid, gyengéd csókban forrtunk össze.
- Ne menj Donnához - suttogta miután szétváltunk - , majd én segítek neked este tanulni.
A ház elől figyelte ahogy a kocsink kitolat az útra, és ahogy elhajtottunk apával hosszan integetett utánunk.
Útban a főiskola felé apa felajánlotta, hogy majd beszél anyával, ha úgy érzem, hogy egyedül vagy a barátaimmal jobban menne a tanulás. Én azonban megnyugtattam, hogy semmi gond nincs vele, nagyon jól együtt tudunk működni, mert jó szisztéma szerint kérdez, és nem kalandozik el másfelé, mint a csoporttársaim.
- Nos, ha így van, akkor minden rendben - vont vállat az öregem, és ezzel ejtettük is a dolgot.
Mondanom sem kell, hogy egész nap képtelen voltam koncentrálni, folyton csak anyám járt a fejemben. Semmit sem akartam jobban, mint ellógni az esti előadásaimat és hazamenni, de nem tudtam megfelelő indokot kitalálni, és féltem, hogy anya rossz néven venné, ha a mi kis kalandunk a tanulmányaim rovására menne.
Amikor végre hullafáradtan hazaestem, anya azzal fogadott, hogy megvárt a vacsorával. A konyhapulthoz ültünk le, mert kényelmesebb volt, mint a nappaliban a nagy asztal két oldalán ücsörögni, miközben apám a meccset bámulja. Evés közben párszor eljátszottuk egymással a reggeli kis játékunkat, letörölve a másik arcáról valami, csak a képzeletünkben létező kajamaradványt, miközben cinkos mosolyokat váltottunk. Aztán anya kérdezett valamit az aktuális kurzusról az iskolában, amire én egy hosszú monológgal válaszoltam, ami egészen az étkezés végéig eltartott. Amikor végre kissé kifulladva elhallgattam, nevetve megköszönte az előadásomat, hozzátéve, hogy igazán érdekes dolgokat tanulunk, és hogy egészen átragadt rá a lelkesedésem. Utóbbi megjegyzését azzal nyomatékosította, hogy a térdét futólag hozzásimította az enyémhez, ami persze visszazökkentette a gondolataimat a régi medrükbe.
Anya végül felállt, a vállamra tette a kezét, és azt mondta: - Most menj fel, és készülj neki a tanulásnak. Egy pár percen belül én is ott leszek.
Azzal bement a nappaliba, és beszélni kezdett apához. Miközben a lépcső felé menet elhaladtam mellettük, anya épp ezt mondta az öregemnek: - Szóval most szólj, ha valamire szükséged van, mert segíteni fogok Franknek felkészülni a történelem vizsgájára, és nem szeretném ha akkor zavarnál, amikor épp a közepén vagyunk valaminek.
Apám válaszát nem értettem, de ahogy felfelé baktattam a lépcsőn, ismét megütötte a fülemet anya hangja: - Rendben, ha ez minden, mert már nem jövök le, ha nem muszáj.
Miközben a keskeny folyosón a szobám felé sétáltam, a farkam kezdett megtelni vérrel, és mire az ajtómhoz értem már fájdalmasan feszült a farmeromnak. - Tisztára mint Pavlov kutyái - morogtam, és benyitottam a szobába.

Odabent ledobáltam magamról a ruháimat, csak a boxeremet hagytam magamon, és a fürdőköpenyemet kanyarítottam a vállam köré, de az övet nem kötöttem meg. A jegyzeteimet szétterítettem az ágyon, aztán leültem és türelmesen vártam anyára. Próbáltam ezalatt nem magamhoz nyúlni, de képtelen voltam megállni, és párszor föl - le siklattam a kezem dacosan meredező péniszemen.
Anya körülbelül tizenöt perc múlva jelent meg. Vékony selyemkimonót viselt, mely ugyan elég hosszú volt, viszont olyan szorosan tapadt a testéhez, hogy pontosan kirajzolódott minden gömbölyded idoma. Nagy csalódásomra nem ült le az ágyra velem szemben, mint legutóbb, hanem az íróasztalom mellől odahúzott székre telepedett, mint az első alkalommal.
- Add ide a jegyzeteket - mondta szigorú, parancsoló hangon.
Gyorsan átfutotta a szöveget, aztán elkezdett kérdezni olyan gyorsan és pattogósan, hogy tíz perc sem telt bele és a farkamból minden erő kiszállt. Anya úgy látszik tényleg komolyan gondolta, hogy most tanulni fogunk. Egy órával később már szünetért könyörögtem. Láthatóan nem volt elragadtatva az ötlettől, és csak akkor engedett amikor megjegyeztem, hogy Donna bezzeg nem ilyen kemény velem. Azt hittem ezzel felbosszantom, de csak mosolygott, és a lábát a már jól ismert módon felrakta a matrac szélére. Mondanom sem kell, hogy a kimonó ezúttal is felcsúszott a térdéig, és amikor ránéztem, még csak kísérletet sem tett arra, hogy eltakarja magát.
- Ha már szóba került Donna - mondta könnyedén, és az éjjeliszekrényem irányába biccentett - , ma találtam egy csomag óvszert a fiókodban. Donna esetleg előjött valami jobb ajánlattal, hogy vele tanulj?
Meg voltam döbbenve, anya eddig még soha nem nézte át a cuccaimat. Bár tekintve, hogy az a doboz koton már legalább egy éve ott volt a fiókban, ezt a szokását csak mostanában vehette fel. Kissé ingerülten válaszoltam neki: - Nem lenne tisztességes, ha ezt pont veled vitatnám meg. Különben sem kéne a dolgaim közt kutakodnod.
Az ellenvetésem azonban lepergett anyáról.
- Csak azt akarom, hogy légy tisztában a súlyával annak amit csinálsz. Vigyáznod kell, végül is feltételezem, hogy nem akarod azt a lányt teherbe ejteni. Ráadásul ezek az óvszerek sem száz százalékig biztosak.
- Anya, ezt már megbeszéltük.
- És különben is, azt hittem szeretsz tanulni velem. Vagy már nem így van?
- Dehogy nincs így, bár amióta ilyen keményen szorongatsz a kérdésekkel...
- Csak légy türelemmel, drágám. Már nem kérdezgetlek sokáig. - Kinyújtotta a jobb lábát amíg bele nem ütközött a térdembe, aztán a lábfejét előreszegve a talpával a combomat kezdte simogatni. - Tudod, mindennek megvan a maga oka.
Így hát visszatértünk a kikérdezéshez, de alighogy elkezdtük, meghallottuk, hogy apa léptei alatt kopog a lépcső. Anya laza, nemtörődöm mozdulattal lekapta a lábát a combomról, és a padlóra ejtette, majd még ugyanezzel a lendülettel a helyére rántotta a kimonót is. Pár rövid koppantás után az ajtó kinyílt, és a résben feltűnt apa feje.
- Hogy megy? - kérdezte, miközben szeme ide oda járt köztünk.
Anya felpillantott a jegyzetemből, és szemrehányó tekintettel apához fordult.
- Mondtam, hogy ne zavarj meg minket. Épp kezdtünk lendületbe jönni.
- Ó bocsánat - mentegetőzött apám - , lefeküdni készültem, és nem emlékeztem, hogy Franket el kell - e vinnem reggel az iskolába.
- Nem - feleltem - , holnap fél kettőkor van az első előadásom.
- Rendben - mondta apa - , akkor csak holnap este találkozunk. - odafordult anyához és rávigyorgott. - Veled meg nemsokára, szívem.
Anya kurtán bólintott, és apa mögött még be sem csukódott az ajtó amikor már fel is tette a következő kérdést. Ám ahogy csönd lett a folyosón, minden visszatért a régi kerékvágásba, anya lába felemelkedett a padlóról, és újra a combomon landolt. A kimonó pedig, mintha csak szabad akarata lenne, újra felcsúszott, de ezúttal jóval a térde fölött állapodott meg. Ilyen körülmények között már nem nagyon tudtam koncentrálni a kérdésekre, és egyre többet tévesztettem. Anya figyelmét természetesen nem kerülte el a dolog..
- Úgy látom, uram, egy kicsit fel kell ráznom - mondta mosolygós tekintettel. Otthagyta a széket és átmászott hozzám az ágyra, kezét a vállamra tette és terpeszülésben rátelepedett a térdeimre. A kimonója szétnyílt, és a takarásból előbukkantak combjának lágy ívei. A pillantásom persze rögtön oda vándorolt, és jó ideig ott is ragadt.
- Úgy látom - mondta játékosan dorgáló hangon anyám - , hogy úgy kell téged kezelnem, mint a kisgyerekeket. Ha háromszor egymás után jól válaszolsz, jutalmat kapsz. Egy...
És már el is kezdte a faggatásomat. Miután a harmadik kérdést is helyesen megválaszoltam, anya arca felderült. Felemelkedett a térdemről, egy kicsit előrébb araszolt majd újra rám ereszkedett, de ezúttal már a combjaimra.
- Rendben, édesem - mondta meleg hangon. - oldozd ki légy szíves az övemet.
Izgalom száguldott végig a testemen, a levegő sípolva szakadt ki belőlem. Remegő kézzel ragadtam meg a kimonó övét, és lassú, komótos mozdulatokkal, minden pillanatot kiélvezve bogozgattam. Csak ahhoz tudom hasonlítani ezt az érzést, mint amikor a kisgyereknek a karácsony bűvöletében szinte ugyanakkora örömet okoz a csomagok kibontása, mint a bennük lapuló, áhított ajándékok megszerzése.
Anya mindeközben megértő tekintettel mosolygott le rám.
- Úgy látom megtanultad kiélvezni a kemény munka jutalmát, igaz?
Puhán ide - oda mozgatta a csípőjét, lágyan körözve közben a derekával. Én azonban csak a dolgomra koncentráltam, végre engedett a csomó és az öv kioldódott. Megfogtam a kimonó két szárnyát és épp kezdtem volna széthúzni, amikor az ujjai hirtelen ráfonódtak a csuklómra.
- Nono, majd ha megválaszoltál újabb három kérdést, barátocskám.
Miután ezt is abszolváltam, újra a kimonóra vetettem magam.
- Csak egy oldalt - mondta ellentmondást nem tűrően anyám, és félresöpörte az egyik kezemet.
Elhúztam a kimonó szárnyát, felfedve a felsőtestét, jobban mondva annak az egyik felét. Tekintetem végigszaladt a csaknem lapos hasán, és a rózsaszín csipkés melltartóban nyugvó bal mellén.
Újrakezdődött a faggatózás; nógattam, hogy tegye fel gyorsabban a kérdéseket, de anya csak nevetett, és nem változtatott az iramon. Végre a kimonó másik felétől is megszabadítottam, és a melltartótól eltekintve a teljes felsőtestét lemeztelenítettem. De a köntös még mindig takarta deréktól lefelé.
Három újabb kérdésre válaszoltam hiba nélkül. A koncentrációm kifogástalan volt, a jutalom ígéretétől szinte megtáltosodtam. Néhány kapkodó mozdulattal teljesen lefejtettem róla a kimonót, és gyöngyöző homlokkal bámultam az ágyékát takaró rózsaszín bugyit. Leginkább egy függőágyhoz hasonlított, lángra gyúlt fantáziám legalábbis ezt a képet sugallta. A "függőágy" fekhelynek használt része simult rá a szeméremdombjára, és fenekének félgömbjeire. A kikötésre használt vékony szalagok pedig a csípőjén futottak körbe, összekötve a "fekhely" négy sarkát. A bugyi elülső háromszögének szegélyei alól nem kandikáltak ki szőrszálak (anya ezek szerint gondosan karbantartotta a bikinivonalát), anyaga pedig olyan vékony volt, hogy tisztán átrajzolódtak rajta a szeméremajkak körvonalai.
- Tetszik? - suttogta.
Lelkesen bólogattam. Újabb három kérdést tett fel, ezúttal gyorsabban mint eddig bármikor. Miután sikeresen megválaszoltam őket, a melltartójához nyúltam, hogy kikapcsoljam, de anyának más elképzelése volt. Megragadta a csuklómat, és eltolt magától. Csak a melltartó csipkés anyagán át érhettem hozzá, de jobb híján ezzel is beértem. Markolásztam, masszíroztam, simogattam a mellét, annyira elmerültem ebbe a kellemes foglalatosságba, hogy amikor újra előjött a kérdésekkel válasz helyett csak megráztam a fejem, és folytattam a cirógatást.
Anya szótlanul tűrte még egy darabig a munkálkodásomat, aztán újra elkezdte a vizsgáztatást. A következő sikeres menet után végre megszabadíthattam a melltartójától is. Ezúttal meg sem próbált megállítani.
A mellei büszkén előreszökkentek, ahogy a melltartó kikapcsolásával megszűnt a rájuk nehezedő nyomás. A kezembe vettem őket, ujjaim alatt megfeszült a merev mellbimbó. Anya közben lerázta a válláról a kimonót, és ledobta a melltartót is. A hátával homorítva még jobban a tenyeremhez nyomta a melleit, miközben a hüvelykujjam gyors ütemben körözött a bimbója körül. Még közelebb araszolt hozzám a térdén, ágyékunk ezúttal már csaknem összeért.
Újrakezdte a faggatózást, egyre gyorsabban záporoztak rám a kérdések. A következő sorozatban a harmadikat elhibáztam. Anya azonnal újrakezdte az elejéről.
- Jaj, anyu - mondtam panaszosan. - Felejtsd már el a kérdéseket!
- Nem - válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon - , felelned kell rájuk.
Ezúttal a második kérdést rontottam el. Kezeim a kikérdezés közben sem szűntek meg gyúrni, masszírozni, cirógatni a kebleit.
- Frank - zihálta anya, és fejével a mellei felé intett - , ez minden amit akarsz? Nem szeretnél tovább lépni?
- De, de igen - nyögtem fel kétségbeesetten.
- Akkor koncentrálj.
Mozgósítottam minden maradék szellemi energiámat, és nagy nehezen összehoztam a három helyes választ.
- Végre - mosolyodott el anya, mellkasa olyan gyorsan emelkedett és süllyedt, mintha több emeletnyi lépcsőn rohant volna fel.
Folytattam a melle gyömöszölését, cirógattam a mellbimbóit, húzogattam, csavargattam őket, miközben azon járt a fejem, hogy vajon mi lesz a következő jutalmam. Anya nem tartott sokáig bizonytalanságban, megfogta a fürdőköpenyem szárnyait és széthúzta, lemeztelenítve a felsőtestemet egészen az ágyékomig. Amikor meglátta, az alsóm anyagán átrajzolódó erekciómat, csendesen felnevetett.
- Na lám, valaki itt csakugyan nagyon keményen tanul.
"Vajon most is beveszi a szájába?" - zakatoltak a fejemben a gondolatok. - "Biztos megteszi. legalább annyira be van indulva, mint én. Meg fogja tenni!"
Anya azonban mást tervezett, kicsit előrébb moccant ültében, és egyenesen rátelepedett diadalmasan feszülő hímtagomra. Nem tudtam visszafojtani a torkomból előtörő nyögést, olyan forró és puha volt az öle. Ő azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem anélkül, hogy felemelkedett volna rólam, lassan elkezdte az ágyékát előre - hátra hintáztatni.
- Donna megteszi ezt neked? Hmmm? Megteszi? - A csípője egy pillanatra sem szűnt meg mozogni. Már épp fel akartam kiáltani, hogy "Nem, te vagy a legjobb. " amikor tekintete az éjjeliszekrényre vándorolt.
- Meg fogja engedni, hogy megdugd, igaz? - Medencéjének a mozgása felgyorsult.
Nem feleltem semmit. Nem bólintottam, de nem is mondtam nemet, még ha ez is állt közelebb az igazsághoz. Képtelen voltam másra koncentrálni, csak a farkamon fel - le csúszkáló puncijára.
- De csak óvszerrel - válaszolta meg magának helyettem a kérdését. Kezével kitapogatta az éjjeliszekrény fiókját, és elkezdett kotorászni benne. Azt hittem, hogy az óvszeres dobozt akarja elővenni, de amikor felegyenesedett, az ollóm csillogott az ujjai közt. Lesöpörte magáról mellét gyúró kezeimet, és az ollót lökte a markomba.
- Fogd - mondta, azzal lenyúlt, és megragadta a bugyijának a csípőjén körbefutó vékony pántjait.
- Vágd el őket - parancsolt rám.
A kívánsága meglepett, de engedelmeskedtem, és csípője mindkét oldalán elvágtam a pántokat. Kissé zavartan néztem rá, nem nagyon értettem, hogy mire is megy ki a játék.
Anya csípője újra nekikezdett a dugattyúzó mozgásnak, lenézett rám, és tekintetét a szemembe fúrva azt suttogta: - Most már lehúzhatod a bugyimat, ha akarod.
Lenyúltam, és megfogtam azt a formáját vesztett rózsaszín anyagot, amit ő bugyinak nevezett. Mielőtt azonban kihúzhattam volna alóla, ujjai a csuklómra fonódtak félbeszakítva a mozdulatot.
- De csak akkor, ha azok az óvszerek ott maradnak a fiókban, és megígéred, hogy semmit nem fogsz csinálni azzal a lánnyal.
Erről van hát szó! Azt hitte, most igazán zavarba hozott, de szó sem volt ilyesmiről.
- Megígérem - vágtam rá habozás nélkül. Húzni kezdtem a bugyit, de nem mozdult a helyéről.
- Megígérem, anya! - ziháltam kétségbeesetten.
Ezúttal egy kicsit nagyobb erővel rántottam meg a maradványokat. Éreztem, hogy anya medencéje finoman megemelkedik, és ekkor végre kiszabadult az öle alá szorult rózsaszín anyag. Kezemben még mindig a bugyi cafatját szorongatva, kimeredt szemmel bámultam immár lemeztelenített punciját. Pillantásom végigsimogatta a vénuszdombja középén függőlegesen húzódó, gondosan nyírt szőrcsíkot, és a meztelen szeméremajkak közén nedvesen csillogó rózsaszín vágást.
Anya megragadta a boxeremet, és addig ügyeskedett, míg a sliccen keresztül ki nem szabadította mereven álló farkamat. Ezután előrébb csúszott és a punciját a férfiasságom fölé navigálta. De ahelyett, hogy bevezette volna a hüvelyébe, inkább némi küszködés árán visszahajlította míg nagyjából a hasamon nem feküdt. Ezután ránehezedett az ölével, úgy, hogy a hímtagom mintegy sínpályaként szolgált, a hosszán újra és újra végigsikló puncijának.
Miután így elrendezett mindent, a vállamra tette a kezét, fölém hajolt és hosszan, gyengéden megcsókolt. Mikor elhúzódott tőlem, azt suttogta: - Csupaszon a legjobb, kicsim.
Ezután ismét megcsókolt, ezúttal a nyelvét is bevezetve az ajkaim közé. Amikor ez a csók is véget ért azt zihálta: - Nem fogsz egykönnyen olyan lányt találni, aki engedi, hogy így csináld vele.
Újabb csók következett, eddig a legszenvedélyesebb amit váltottunk. A nyelve kígyóként tekergőzött a számban, rácsúszva, birkózva az enyémmel.
- Haza kell jönnöd, ha csupasz puncit akarsz - mondta végül, s hangjában diadalmas öröm csendült. - Emlékezz erre.
Anya ezután föl - le siklatta forró, nyirkos vágását a farkam teljes hosszán, bevonva, eláztatva nedveivel. Valószínűleg nem tudta, de ez volt az első alkalom, hogy a péniszem valaha is efféle nedvekben fürdött. Egy halk nyögés szakadt ki belőlem.
- Igen, picim. Ezt szereted, igaz? - Minden szónál gyorsított vonagló ágyékának az ütemén. Csak bólintani voltam képes, az arcom kivörösödött, homlokomat verejték gyöngyözte, lihegtem és nyöszörögtem testének minden rángó mozdulatára. Lassanként én is kezdtem felvenni a ritmusát, és medencémet felfelé taszítva farkamat újra és újra az ölének préseltem.
- Ez az - lihegte anya valahol fölöttem - dörzsöld... a nedves puncimat... a kemény farkaddal.
Hirtelen még tovább gyorsított a mozgásán, csípője kígyózó vonaglásával szinte az őrületbe kergetve. Igyekeztem tartani az ütemet előre - hátra száguldó ágyékával, és valahogy megpróbálni benyomulni az ölébe, de súlya és mozdulatai továbbra is a hasamnak szegezték a farkamat. Pár gyönyörteli, mámorba szédült pillanattal később hirtelen megmerevedett rajtam, hátát ívben megfeszítette és fejét hátraszegve felkiáltott:
- Ó, Istenem!
A puncija vadul rángott a hímtagom teljes hosszán, szinte az elviselhetetlenségig fokozva a gyönyörömet. Szinte magamon kívül löktem felfelé a csípőmet, fülemben dübörgött a vér. A péniszem vadul megvonaglott, és a következő pillanatban éreztem, hogy több erős sugárban a hasamra fröccsen a spermám. Az ágyékom ekkor már szinte úszott a kettőnk nedveiben, az ondó összekeveredett az anya öléből előtörő nektárral, és az oldalam mentén vékony patakokban csordogált az ágy gyűrött lepedőjére.
Anya kimerülten a mellkasomra hanyatlott, lassan csituló szívvel hevertem alatta, karjaimmal gyengéden átölelve a testét. Kisvártatva felemelte a fejét, és nyelvét újra a számba vezetve egy hosszú, nedves csókban forrtunk össze.
- Emlékezz az ígéretedre - figyelmeztetett, miután vonakodva elszakadtam az ajkaitól.
- Te emlékezz a tiédre - feleltem azonnal.
Lefordult rólam, felvette a kimonóját, összeszedte a bugyija maradványait, és felállt az ágyról. Rám mosolygott, és a szakadt bugyit az éjjeliszekrényem nyitott fiókjába dobta.
- Én emlékezni fogok - válaszolta nyugodt, magabiztos hangon. Sarkon fordult és kisétált az ajtón, hogy csatlakozzon az apámhoz a hálószobában.

Folyt.köv: