A kémia tanár 5.rész
Talált történet:
A következő hét hasonlóan telt. Minden nap találkoztak, ha csak egy gyors óraközi szopás erejéig is. A kedd és csütörtök délutánokon pedig hosszabban is egymásba gabalyodhattak. Olyankor jobban ráértek, üres volt már az épület, és nem kellett félni, hogy valaki megzavarja őket. Dóri nem bánta, ha az ő kényeztetésére is jut idő, de már attól is kielégülést érzett, ha a tanár úrnak kedvére tehetett. Készségesen fogadott szót neki, és úgy érezte, nem is tudna olyasmit kérni, amire nem volna hajlandó.
Imádta ezt az örökös mámort, a folyton ott lappangó izgalmat. Hirtelen egészen más hangulata lett az iskolának, a tanári irodák folyosójának, a kémiaóráknak pedig főleg… Az egész napját végtelenül megszínesítette és feldobta, ha akár csak pár perc erejéig találkozhattak.
Zoltánnak gyakran sikerült meglepnie. Dóri ezt élvezte talán legjobban az egészben. Igaz, hogy azelőtt nulla tapasztalata volt, így minden újdonságként hatott neki, de amúgy is varázslatosan izgalmasnak érezte kettejük kapcsolatát, és nem tudott betelni vele.
Hétfőn 2. és 3. óra között gyorsan leszopta, alig volt rá pár percük, de a hosszú hétvége után ezzel is bőven beérte. Nagyon várta már, hogy Zoltán közelében lehessen.
Kedd délután újra az ölébe ülhetett, és sokáig simogatták egymást. A tanár úr végül a puncijára élvezett, Dórit pedig nagyon felizgatta a ráfröccsenő meleg, fehér geci, mind a látvány, mind az érzés.
Szerdára megbeszéltek egy nulladik órát, és Zoltán akkor nyalta ki először. Dóri hanyatt feküdt az asztalán, széttárta neki a lábait, a férfi pedig megmutatta neki, milyen is egy jó hosszú, alapos nyalás. Majd’ elájult az izgalomtól, akkorát élvezett, mint még soha. Remegő lábakkal ment az első órára, és még sokáig nem tért belőle teljesen magához, csak pironkodott, amint felidézte.
Csütörtökön délután aztán vissza is adhatta. A tanár úr azt a feladatot adta neki, hogy szopja minél hosszabban, vigyázva, hogy ne élvezzen el. Mellesleg a nyakkendőjével hátrakötötte Dóri kezét, és úgy kellett előtte térdelnie, csak a száját használhatta. Vigyázva, lassan és gyengéden szopva, néha kis szüneteket tartva sikerült is elhúznia majdnem egy órát, nagyon büszke volt rá a tanár úr, aminek szívből örült.
A péntek furcsán alakult. Dóri ebédszünet előtt talált egy cetlit a kabátzsebében, amire kézzel írtak rá egy címet, és hogy 14:00. A cím pár sarokra volt az iskolától, egy bolt környékén, és valaki minden bizonnyal ott akart találkozni vele. Persze nem sok kétsége volt afelől, hogy ki, de azt nem tudta elképzelni, miként kerülhetett a cetli a zsebébe. Mindenesetre örült, hogy időben megtalálta. Suli után oda is ment rögvest, a megadott időpontban pedig megjelent a tanár úr. Megállt a kocsijával a járda mellett, Dóri pedig nem vesztegette az időt, gyorsan bepattant, és már el is hajtottak. Egészen különleges érzés kerítette hatalmába, ahogy ott ült mellette az autóban, és beszélgetni kezdtek, végre nem csak kémiáról. Zoltán látszólag céltalanul vezetett kényelmes tempóban, és szokatlanul vidámnak tűnt ő is. Dóri sokat mosolygott, tetszett neki a kocsi, szép volt az idő, és amúgy is szeretett nézelődni a városban. Később egy gyorsétteremnél álltak meg, vettek néhány szendvicset, aztán a parkolóban ülve megették. Közben figyelték a járókelőket, és meglepően jól elbeszélgettek. Dóri nem is számított rá igazán, hogy ilyen közös programra sor kerülhet valaha, de kellemesen csalódott. Zoltán épp olyan normálisan és lazán viselkedett, ahogy remélte, és ezúttal nem kezdett ki vele szexuálisan. Dórinak kellett rámásznia a végén, hogy azért ilyen téren se múljon el izgalom nélkül a délután. Kicsit tolakodva hajtotta az ölébe a fejét, de Zoltán persze nem ellenkezett, és a farkát sem kellett sokat nógatni, hogy szokás szerint kőkeményen álljon. Dóri a kedvességéért érzett hálától még lelkesebben szopta le, szerelmesen játszadozva a farkával, ahogyan csak olyan lány képes, aki őszintén kívánja.
A tanár úr aztán az otthonától csupán egy utcányira tette ki, és Dóri teljesen megbabonázva érezte magát, repesett az örömtől egész hétvégén.
Következő kedden aztán gondolt egyet, és úgy döntött, hogy késni fog a korrepetálásról. Hosszan latolgatta, mennyi lenne az optimális késés, végül tíz percben határozta el magát, és a saját lelkére kötötte, hogy nem megy be előbb Zoltán irodájába. Ez nem volt egyszerű, mert mindig magával ragadta az a kislányos izgalom, amit első alkalmakkor is érzett, amint megállt a tekintélyt parancsoló ajtó előtt. Hevesen dobogott a szíve, sűrűn nézte az óráját, és nyugtalanul toporgott. Tudta, érezte, hogy Zoltán odabent várja, és bizonyára csodálkozik már a szokatlan késés miatt. Addig minden alkalommal pontosan érkezett, ilyesmi még sosem fordult elő. Éppen ezért kellett tíz perc, az elég lesz, hogy elmúljon a tanár úr bizonytalansága, és megnehezteljen… Igen, Dóri ezúttal rossz akart lenni, jó előre megfontolt szándékkal. Bár a múltkori fenekelés valóban fájt neki, és néhány napig nyögte a kellemetlen mellékhatásait, azóta is egyből nedves lett a puncija, ha arra visszagondolt. De rájött, hogy ha túl jól viselkedik, Zoltánnak sosem lesz oka megbüntetni újra… Így arra jutott, hogy kicsit segít neki ebben. Csak remélte, hogy jól fog elsülni, és nem csinál valami bolondságot.
Ahogy letelt a tíz perc, sietve kopogott, és a tanár úr mindjárt felelt is.
– Tessék! – mondta, és a hangja mogorva volt. Dórinak ettől gombóc lett a torkában, és kicsit remegve lépett be, bár előtte elhatározta, hogy próbál majd szemtelenül viselkedni. Amint azonban meglátta Zoltán szigorú tekintetét, minden bátorsága az inába szállt.
– Késtél – mondta egyből hidegen. – Ráadásul sokat.
– Bocsánat, tanár úr – állt meg Dóri az asztal túloldalán, hátratett kezekkel, és bűnbánóan lehajtotta a fejét.
– Van valami mentséged? Meg kéne, hogy büntesselek…
– Nincs, tanár úr – vágta rá Dóri. – Rossz voltam. Megérdemlem a büntetést.
Ahogy Zoltánra nézett csillogó szemekkel, az ajkába harapva, egyszeriben látta rajta, hogy a férfi megértett mindent. Az arcáról eltűnt a fürkésző bizonytalanság, és a helyét a megjátszott harag vette át.
– Ez komoly dolog, Dóri – méltatlankodott. – Nagy tiszteletlenség és hanyagság a részedről.
– Tudom, tanár úr… – sütötte le a szemét megint a lány.
– Fontos, hogy fegyelmet tanulj. Támaszkodj csak az asztalra – utasította, aztán felállt, hogy a lány mögé sétáljon, és közben elkezdte kicsatolni az övét. – Az iskolában rendre és precizitásra van szükség. Nem hagyhatom, hogy ilyen rossz szokások uralkodjanak el rajtad. Húzd fel a szoknyád.
Dóri pironkodva, az izgalomtól reszketve engedelmeskedett. Jól előre dőlt, rákönyökölt a hideg asztallapra, és a derekáig felhajtotta a szoknyáját. Bugyit természetesen nem viselt, annyira azért nem akart szófogadatlan lenni. Csendben várt és figyelt, amíg Zoltán mögé ért, és amikor rácsapott tenyérrel a fenekére, feltört belőle egy elfojtott nyögés.
– Ah…
– Rossz voltál, kicsim, igaz?
– Nagyon rossz, tanár úr – domborította neki a fenekét Dóri. Már magától tette szét kicsit a lábát, hogy szépen látsszon a puncija is, erre nem kellett külön felszólítani. Zoltán láthatta egyből, hogy máris milyen nedves. Néhányszor megpaskolta a popsiját, hol gyengéden, hol erősebben, a lány pedig nyöszörögve tűrte.
– Mit gondolsz, hányat érdemelsz ezért a hanyagságért?
– Tízet – suttogta Dóri némi gondolkodás után.
– Az kevés, kicsim. Legyen húsz, és akkor megtanulod egy időre, mi a fegyelem.
– Igen, tanár úr.
Kicsit elsőre soknak tűnt a húsz szíjcsapás, és Dóri meg is rettent egy pillanatra. Nem tudta, kibírja-e, de izgatta továbbra is a kiszolgáltatottsága. Zoltán végigsimította a hátát, aztán belemarkolt a hajába, és enyhén meghúzta.
– Ez fájni fog, kis ribanc…
Dóri homorított, és megfeszült a teste. Bárki mástól vérig sértette volna ez a szó, de Zoltán szájából valahogy ez is kívánatosan csengett. El kellett ismernie, hogy szeretne a ribanca lenni, és kéjes örömmel töltötte el, ha annak érezhette magát. Vágyott rá, hogy tegyen vele amit csak akar, és ahogy hátranézett rá a válla fölött nyitva felejtett ajkakkal, a tekintetében benne volt az ígéret: nem fog ellenkezni.
Zoltán megmarkolászta a puha, meztelen fenekét, aztán kezébe vette a nadrágszíjat, és suhintott vele egyet a levegőben. A baljós hangra Dóri megborzongott, és a várható fájdalom miatt igazi félelmet érzett. Innen már nem volt visszaút, biztos lehetett benne, hogy megkapja a kiszabott húsz csapást, és csak a férfin fog múlni, mennyire lesz kíméletes.
Akármennyi ideje is volt felkészülni, az első ütés meglepte. Nagyot csattant, és úgy csípte az érzékeny, fehér bőrét, hogy csillagokat látott tőle. Lehajtotta a fejét, próbált hangtalanul tűrni, de a másodiknál, ami elég gyorsan következett rá, egy halk sikoly hagyta el a száját.
– Aah – harapta el a végét, aztán rögtön bűnbánóan nézett a tanár úrra, de ő nem dorgálta meg. Harag helyett sokkal inkább szenvedélyes vágyat látott a szemében, ami benne is még jobban feltüzelte az izgalmat.
Attól fogva nem is törekedett rá, hogy teljesen csendben maradjon. Megengedett magának egy-egy halk sikolyt és jajszót, ami akaratlanul is egyre kéjesebbre sikerült, és közben odaadóan tartotta a popsiját Zoltánnak. Ő komolyan is vette a feladatát, és elég erőseket ütött. Lelkiismeretes szigorúsággal sújtott le újra és újra, Dóri fenekén pedig hamar vörös csíkok jelentek meg.
– Ah, aúh… – sóhajtott, a tanár úr pedig egy kis szünetet tartva óvatosan megsimogatta a popsiját. Már meleg volt a bőre az ütésektől.
– Nagyon fáj, kicsim? – kérdezte együttérzően.
– Ah, igen tanár úr, nagyon… – nyögte Dóri vékony, szenvedő hangon.
– Muszáj, szükség van erre, hogy megtanuld. Te is tudod, hogy megérdemled, ugye?
– Igen, tudom… Rossz voltam…
Zoltán keze mintegy véletlenül, futólag besiklott a fenékvágatába, le egészen a puncijáig, és hosszan végigsimította. A férfi jól érezte, mennyire nedves már, és elég volt éppen csak megérintenie a lucskos ajkakat a középső ujjával, Dóri már megsemmisülten rogyott az asztalra az élvezettől. Összekeveredett benne a fájdalom a gyönyörrel, és már maga sem tudta, melyik az erősebb. Ahelyett, hogy kioltották volna egymást, még intenzívebben hatottak rá összefonódva.
Zoltán ujja aztán a lány szépen kitárulkozó popsilyukához ért, és ott megtorpant egy pillanatra. Ahogy kicsit megnyomta, Dóri megint felnyögött.
– Ah, tanár úr…
– Tudod, hogy mit érdemelnek még a rossz kislányok, Dórika? – kérdezte a férfi, és hangja megremegett az izgalomtól.
– Mit, tanár úr? – kérdezte Dóri őszinte érdeklődéssel, és kicsit megmozgatta a fenekét. Zoltán gyengéden piszkálgatta az ujjbegyével a rózsaszín lyukat, amitől a lány egy szokatlan, újfajta bizsergést érzett odalent. Minél tovább időzött el ott a férfi ujja, annál inkább kívánta, hogy folytassa még. De a tanár úr kitartott a büntetés befejezése mellett. Elhúzta a kezét, újra megfogta a szíjat, és ismét erősen lesújtott. Dóri beleremegett, feljajdult, és csak találgathatta, mire is gondolt Zoltán, mit érdemel ő.
A húsz tényleg sok volt, és egyre többnek tűnt. Tíznél már reszketve vonaglott, tizenötnél úgy érezte, hogy lángvörösen ég és izzik a popsija, a vége felé pedig lehunyta a szemét és összeszorította az ajkait. A hideg asztalnak nyomta az arcát és nagyokat nyögve tűrt. Zoltán ütései egyre lanyhultak, és a végéhez közeledve nagyobb szüneteket tartott a csapások között. Dórinak így is könnycsepp gördült le az arcán, mire befejezték, és minden ízében remegett. Sóhajtva könnyebbült meg, amikor Zoltán végre letette mellé a szíjat az asztalra, és a derekáról felcsúszott felső alá nyúlva megcirógatta a hátát.
– Ügyes voltál, kicsim – súgta gyengéden. – Bátor kislány.
– Köszönöm, tanár úr… – mondta Dóri a sírást elfojtva.
– Megtanultad a leckét egy időre, igaz?
– Igen, ezentúl jó leszek…
Amíg a lány összeszedte magát kicsit, Zoltán finoman simogatta, hol a hátát, derekát, hol pedig lenyúlva a lábán, a combját egészen a térdéig. Várt vele, hogy a vörös popsiját megérintse, és akkor is nagyon óvatosan nyúlt hozzá. Dóri kéjesen felnyögött, és a fejét felemelve hátranézett. A szeme még csillogott a könnyektől és az arca is kipirult, de ahogy egy pillanatra megnyalta az ajkát és megvonaglott a csípője, Zoltán jól érezte, hogy mennyire tüzes a teste.
– Most tanulunk valami újat, drága – mondta, és egyre közelebb állt a lány mögé. Határozottan megsimogatta a punciját, benyúlt a nedvesen szétnyíló ajkak közé és matatott kicsit a bejáratnál, amitől Dóri mindjárt nagyokat sóhajtott. Finoman benyomta az ujja hegyét, kitapogatva a szűzhártyát, de ott óvatosan megtorpant. A lány puncija hívogatta, szinte beszippantotta az ujját, de ő csak visszafogottan simogatta, hiába tartotta oda Dóri készségesen.
– Ah, mit tanulunk, tanár úr? – sóhajtotta, és várakozással telve nézett fel a férfira. Nem nagyon tudott másra gondolni, mint hogy végre meg akarja dugni, és éppenséggel nem is lett volna ellenére a dolog. Annyiszor elképzelte már, ahogy bele csusszan a szűk puncijába Zoltán farka, és mélyen kitöltve feszíti, hogy már mindennél jobban kívánta és akarta. Nem is tudta volna jobban k**omborítani a punciját, legszívesebben rátolatott volna a férfi ujjára, hogy elnyelje tövig. De Zoltán hidegvérűen húzta el a kezét, és ráérősen körbesimogatva visszatért a popsinyílásához.
– A rossz kislányok sorsa, hogy seggbe basszák őket, drágám – mondta Zoltán kedves hangon, és lassan elkezdte belefúrni az ujja hegyét Dóri fenekébe.
– Ah… – sóhajtott meglepetten, de nem húzódott el, inkább kíváncsian figyelt. A férfi puncinedvtől sikamlós ujja egész könnyen talált utat magának, és Dóri beleborzongott a gondolatba. Nem egészen erre számított először, de végül is, miért ne. Annyira kívánta már Zoltán farkát, hogy nem is tudott tisztán gondolkodni. Ha a férfi nem akarja elvenni a puncija szüzességét, márpedig ettől úgy tűnt, hogy ódzkodik, akkor tényleg betehetné legalább a fenekébe. A lényeg, hogy a testében érezze végre, hogy magába fogadhassa, és hogy basszanak. Elpirult és felsóhajtott erre a szóra, egyfelől zavarba hozta, másfelől furcsán melengette a lelkét.
– Megtanít a tanár úr baszni?… – kérdezte halkan, és meglepődött magán, hogy ki merte mondani. Nagyon furcsán hangzott számára a saját szájából, sosem használt azelőtt ilyen szavakat, de Zoltánnak láthatóan elnyerte a tetszését.
– Úgy van, kicsim, baszni fogunk. Szopni már ügyesen tudsz – mondta, és lassan tolta egyre beljebb az ujját, finoman nyomogatva, aprókat mozgatva rajta, amitől Dóri teljesen elgyengült.
– Ah, igyekeztem, tanár úr… – nyögte, és próbálta ellazítani a fenekét, hogy a férfi ujja kényelmesebben mozoghasson benne.
– Tudom, drágám. Itt az ideje, hogy előrébb lépjünk.
Hamarosan az egész ujja eltűnt a lány popsijában, masszírozta és simogatta belülről, Dóri pedig csendben élvezte. Egészen különleges érzés volt, de már a tanár úr ujja is elég nagynak tűnt. Kicsit felébredt benne a félsz, hogy milyen lesz elsőre, de egyre inkább izgatta a gondolat.
– Tetszik a popsim a tanár úrnak? – kérdezte kislányos hangon, Zoltán pedig mosolyogva simogatta meg.
– Igen, kicsim. Nagyon kívánatos. Finom szűk és meleg… – mondta, miközben lágyan ujjazgatta. Ahogy a farka a lány combjához ért hátulról, Dóri nagyot sóhajtott. Érezte, milyen kemény, és hogy mennyire vágyik rá.
– Ah, tanár úr… – nézett hátra rá. – Tegye be, kérem…
– Húzd szét a popsidat – utasította Zoltán, Dóri pedig engedelmesen hátranyúlt, és két kézzel széthúzta neki a fenekét, teljesen felkínálva ezzel.
– Basszon meg, tanár úr… – suttogta, és tényleg rossz lánynak érezte magát, de ettől csak izgatottabb lett.
Zoltán látta a szemében a hívogató kéjes vágyat, valamint az odaadást, amivel a gondjaira bízta magát. Kimondatlanul is értette a kérést, hogy vigyázzon rá, és ne legyen túl durva. Érezte rajta az első aggodalmat, ami nem is volt indokolatlan. Ahogy a szűk lyukhoz tette a farkát, és a makkjával kicsit megsimogatta, túl nagynak tűnt a lány formás kis popsijához képest. De nagyon fel voltak már izgulva mind a ketten, ugyanúgy vágytak a dugásra, és muszáj volt megpróbálni. Az ujjával jól benyálazta mindkettejüket, aztán erősen megfogta a lány derekát, és elkezdte betolni.
Dóri hátranézve, elakadt lélegzettel figyelt. Felkészült rá, hogy kellemetlen lesz, és hatalmasnak is érezte a lassanként a fenekébe hatoló faszt, de Zoltán figyelte a reakcióit. Először épp csak a makkot nyomta be, aztán sokáig várt. A lány nagyokat sóhajtott és meg-megvonaglott, de nem jajgatott, sőt inkább izgalom és élvezet ült ki az arcára. Türelmesen várt, és közben nagyokat lüktetett a farka a szűk popsiban. Nem is lehetett volna már keményebb, a látvány is nagyon felizgatta, ahogy feszült körülötte a lány nyílása.
Dóri még sosem tapasztalt hasonlót. A férfi minden szívverését az alfelében érezte, és bár egy pillanatig azt hitte, szétreped a feneke, a kezdeti kellemetlenség hamar átment izgató, feszítve kitöltő érzésbe. Amint belegondolt, hogy Zoltán fasza van a popsijában, parttalan gyönyörűség öntötte el, és kívánta még jobban magában tudni. Megmozgatta a fenekét, és halkan sóhajtott:
– Még…
Zoltán finoman nyomta egyre beljebb, erősen tartva a lány derekát, néha megmozgatva kicsit a farkát ki-be. Nagyon szűknek érezte a lány seggét, ezért óvatos próbált maradni, de Dóri csakhamar tolta rá magát a farkára. Mire észbe kapott, fele már el is tűnt benne, és egyre felszabadultabban mozogtak mindketten.
– Ahh, tanár úr – nyögte a lány csillogó szemekkel. – Olyan nagy…
– Ügyes vagy, kicsim. Bátor kislány – sóhajtotta Zoltán, és úrrá lett rajta a mohóság. Nem tudta már beérni kevesebbel, az egész farkát be akarta gyömöszölni a lány seggébe. Kezdte megvadítani az az ártatlan kéjvágy, amit látott rajta, és amivel tolta neki hátra a fenekét. Szenvedélyesen markolta a derekát, a csípőjével enyhén mozogva pedig egyre mélyebbre nyomta a farkát. Innen már nem volt megállás. Dóri szemei nagyra nyíltak, a száját pedig kicsit eltátotta, de Zoltán nem látott rajta fájdalmat.
– Nem fáj, drágám? – kérdezte tőle.
– Ah, nem, tanár úr… – nyögte a lány.
– Ügyes vagy nagyon. Mindjárt teljesen benned van…
– Ahh, úgy feszül a popsim. Annyira tele van…
– Érzem, kicsim. Nagyon finom szűk a kis segged…
– Ahh, tanár úr, nyomja belém az egészet…
Zoltán megfeszült még egyszer, és az egész fasza eltűnt a lány éhes fenekében. Magához szorította, a csípője a fenekéhez simult, és előrenyúlva megcirógatta az arcát.
– Érzed, kicsim?
– Ahh, igen… Ah…
Dóri nagyokat sóhajtott és nyögött, el sem hitte, hogy végre megtörtént. Remegett a boldogságtól és az izgalomtól. Amikor pedig Zoltán felhúzta az asztalról, hogy átölelve hátulról végigcsókolgassa a nyakát, magától kezdett vonaglani a faszán.
– Baszunk, kicsim, mit szólsz?
– Ahh, nagyon jó… Basszon meg, tanár úr… – suttogta vissza, és erőtlenül olvadozott a karjaiban. Intenzív érzés volt a nagy, dagadó farok a seggében, főleg amikor Zoltán óvatosan megmozgatta, és elkezdte ki-be húzogatni. A nyakára és a tarkójára érkező apró harapásokba pedig úgy beleborzongott, hogy még a popsija is összerándult a férfi farkán.
Zoltán egy ideig kényelmesen, lassan döfködte, sok simogatás és puszi kíséretében. Mindketten kiélvezték az újdonság varázsát, és hogy végre ennyire közel kerültek egymáshoz… Közelebb már nem is lehetett volna. Dóri el sem tudta hinni, hogy mindez valósággá válhatott, jobb volt, mint ahogy bármelyik perverz fantáziájában elképzelte. Amikor pedig a férfi magasabb tempóra kapcsolt, és határozott lökésekkel kezdte baszni, nem bírta visszatartani, és nagyokat sikongatott.
– Aahhh, tanár úúr… – vonyította, és úgy tekergette a fenekét Zoltán farkán, mint egy igazi ribanc. A férfi kénytelen volt a szájára tapasztani a tenyerét, hogy ne kiabálja fel az egész épületet, de így is hangos maradt. Persze ez Zoltánt nem tudta már visszatartani, erősen dugta, és élvezte a feneke szorítását.
– Nagyon jó a seggedben lenni, Dórika – suttogta a fülébe. Ahogy előrenyúlt a puncijához, elég volt egyetlen érintés a megfelelő helyen, és a lány sikítva élvezett el.
– Ahh, tanár úr…
– Élvezz, kicsim, ez az…
Ha nem tartja a karjai között, bizonyára erőtlenül csuklik össze. A feneke pedig olyan szorosan fogta a farkát, hogy egy ideig mozdulni is alig tudott benne. Dóri nehezen tért magához, teljesen elvesztette az önuralmát, és úgy érezte, feloldódik a Zoltánnal való baszásban. Azt sem bánta volna már, ha valaki rájuk nyitja az ajtót, és látja, amint a kémiatanár dugja a seggét, semmi más nem tudta érdekelni, csak hogy a férfi minél tovább benne maradjon.
Zoltán mozgott még, de egyre nagyobbakat sóhajtott ő is. A lány vonagló, feszes teste a kezei között a végletekig felizgatta, a meleg, szűk kis nyílás pedig eszményien masszírozta a farkát.
– Sokat fogunk ezután baszni, kicsim – suttogta Dóri fülébe, ő pedig szerelmesen nézett fel rá, és szorosan simult hozzá a hátával.
– Szeretek baszni a tanár úrral…
– Ah, drága, tele fogom élvezni azt a szép popsidat… – nyögte Zoltán, és Dóri látta rajta, hogy nem kell már neki sem sok. Őszintén kívánta, hogy lője bele az összes spermáját, és élvezzen minél nagyobbat, ezért hátranyomta neki a fenekét, begörbítette a hátát, és az ajkába harapva kérlelte:
– Élvezzen a seggembe, tanár úr…
– Ah, kéred kicsim?
– Igeeen, kérem… – nyögte elhaló hangon Dóri, és megszorította a fenekével a férfi farkát, aki nem bírta tovább. Erősen megragadta a derekát, mélyen benne tartotta a faszát, és nagyokat lüktetve, lökdösve spriccelte belé a gecijét.
– Ahh, tanár úr… Igenn… – sóhajtotta a lány, amikor megérezte a belé áramló forró spermát. Zoltán úgy érezte, a szűk fenekével teljesen lefeji a farkát, és egy csepp sem marad benne. Hatalmasat élvezett, és Dóri fülébe lihegve borult rá, teljesen megsemmisülten.
Egy ideig csak pihegtek mindketten, Dóri pedig sokáig élvezkedett még a férfi kemény farkán. Ahogy érzékeny lüktetett benne, az is szörnyen izgató volt, és szerette volna, ha örökre benne marad, ha sose veszi ki. Zoltán elégedetten puszilgatta az arcát és a nyakát.
– Ügyes kislány – mondta dicsérően, Dóri pedig boldogan pirult el tőle.
– Köszönöm, tanár úr…
– Ezt is hamar meg fogod tanulni, úgy érzem.
– Igyekezni fogok, ígérem…
Még sokáig csak simogatták és becézgették egymást szerelmesen, aztán muszáj volt összeszedniük magukat. Hamar elrepült a délután, és mindkettejüknek indulni kellett haza.
Dóri nagyokat mosolygott az úton, miközben sétált. Érezte, hogy ezután egy új szinten fognak folytatódni a korrepetálások, és alig várta, hogy napközben, szünetek alatt is sor kerülhessen egy-egy gyors menetre. Legszívesebben minden napot így töltött volna, és csak azt sajnálta, hogy titkolózniuk kell. Valahol motoszkált benne a gondolat, hogy talán ez nem helyénvaló, és tényleg úgy viselkedik, mint egy éretlen kis ribanc, de nem igazán tudta aggasztani. Soha életében nem érezte még magát ilyen boldognak, mint ahogy hazafelé sétált, bugyi nélkül, egy igazán kiadós baszás után. A hűs délutáni levegő simogatta a nyirkos punciját, a tanár úr gecije pedig lassan csordogált le a combján.
A következő hét hasonlóan telt. Minden nap találkoztak, ha csak egy gyors óraközi szopás erejéig is. A kedd és csütörtök délutánokon pedig hosszabban is egymásba gabalyodhattak. Olyankor jobban ráértek, üres volt már az épület, és nem kellett félni, hogy valaki megzavarja őket. Dóri nem bánta, ha az ő kényeztetésére is jut idő, de már attól is kielégülést érzett, ha a tanár úrnak kedvére tehetett. Készségesen fogadott szót neki, és úgy érezte, nem is tudna olyasmit kérni, amire nem volna hajlandó.
Imádta ezt az örökös mámort, a folyton ott lappangó izgalmat. Hirtelen egészen más hangulata lett az iskolának, a tanári irodák folyosójának, a kémiaóráknak pedig főleg… Az egész napját végtelenül megszínesítette és feldobta, ha akár csak pár perc erejéig találkozhattak.
Zoltánnak gyakran sikerült meglepnie. Dóri ezt élvezte talán legjobban az egészben. Igaz, hogy azelőtt nulla tapasztalata volt, így minden újdonságként hatott neki, de amúgy is varázslatosan izgalmasnak érezte kettejük kapcsolatát, és nem tudott betelni vele.
Hétfőn 2. és 3. óra között gyorsan leszopta, alig volt rá pár percük, de a hosszú hétvége után ezzel is bőven beérte. Nagyon várta már, hogy Zoltán közelében lehessen.
Kedd délután újra az ölébe ülhetett, és sokáig simogatták egymást. A tanár úr végül a puncijára élvezett, Dórit pedig nagyon felizgatta a ráfröccsenő meleg, fehér geci, mind a látvány, mind az érzés.
Szerdára megbeszéltek egy nulladik órát, és Zoltán akkor nyalta ki először. Dóri hanyatt feküdt az asztalán, széttárta neki a lábait, a férfi pedig megmutatta neki, milyen is egy jó hosszú, alapos nyalás. Majd’ elájult az izgalomtól, akkorát élvezett, mint még soha. Remegő lábakkal ment az első órára, és még sokáig nem tért belőle teljesen magához, csak pironkodott, amint felidézte.
Csütörtökön délután aztán vissza is adhatta. A tanár úr azt a feladatot adta neki, hogy szopja minél hosszabban, vigyázva, hogy ne élvezzen el. Mellesleg a nyakkendőjével hátrakötötte Dóri kezét, és úgy kellett előtte térdelnie, csak a száját használhatta. Vigyázva, lassan és gyengéden szopva, néha kis szüneteket tartva sikerült is elhúznia majdnem egy órát, nagyon büszke volt rá a tanár úr, aminek szívből örült.
A péntek furcsán alakult. Dóri ebédszünet előtt talált egy cetlit a kabátzsebében, amire kézzel írtak rá egy címet, és hogy 14:00. A cím pár sarokra volt az iskolától, egy bolt környékén, és valaki minden bizonnyal ott akart találkozni vele. Persze nem sok kétsége volt afelől, hogy ki, de azt nem tudta elképzelni, miként kerülhetett a cetli a zsebébe. Mindenesetre örült, hogy időben megtalálta. Suli után oda is ment rögvest, a megadott időpontban pedig megjelent a tanár úr. Megállt a kocsijával a járda mellett, Dóri pedig nem vesztegette az időt, gyorsan bepattant, és már el is hajtottak. Egészen különleges érzés kerítette hatalmába, ahogy ott ült mellette az autóban, és beszélgetni kezdtek, végre nem csak kémiáról. Zoltán látszólag céltalanul vezetett kényelmes tempóban, és szokatlanul vidámnak tűnt ő is. Dóri sokat mosolygott, tetszett neki a kocsi, szép volt az idő, és amúgy is szeretett nézelődni a városban. Később egy gyorsétteremnél álltak meg, vettek néhány szendvicset, aztán a parkolóban ülve megették. Közben figyelték a járókelőket, és meglepően jól elbeszélgettek. Dóri nem is számított rá igazán, hogy ilyen közös programra sor kerülhet valaha, de kellemesen csalódott. Zoltán épp olyan normálisan és lazán viselkedett, ahogy remélte, és ezúttal nem kezdett ki vele szexuálisan. Dórinak kellett rámásznia a végén, hogy azért ilyen téren se múljon el izgalom nélkül a délután. Kicsit tolakodva hajtotta az ölébe a fejét, de Zoltán persze nem ellenkezett, és a farkát sem kellett sokat nógatni, hogy szokás szerint kőkeményen álljon. Dóri a kedvességéért érzett hálától még lelkesebben szopta le, szerelmesen játszadozva a farkával, ahogyan csak olyan lány képes, aki őszintén kívánja.
A tanár úr aztán az otthonától csupán egy utcányira tette ki, és Dóri teljesen megbabonázva érezte magát, repesett az örömtől egész hétvégén.
Következő kedden aztán gondolt egyet, és úgy döntött, hogy késni fog a korrepetálásról. Hosszan latolgatta, mennyi lenne az optimális késés, végül tíz percben határozta el magát, és a saját lelkére kötötte, hogy nem megy be előbb Zoltán irodájába. Ez nem volt egyszerű, mert mindig magával ragadta az a kislányos izgalom, amit első alkalmakkor is érzett, amint megállt a tekintélyt parancsoló ajtó előtt. Hevesen dobogott a szíve, sűrűn nézte az óráját, és nyugtalanul toporgott. Tudta, érezte, hogy Zoltán odabent várja, és bizonyára csodálkozik már a szokatlan késés miatt. Addig minden alkalommal pontosan érkezett, ilyesmi még sosem fordult elő. Éppen ezért kellett tíz perc, az elég lesz, hogy elmúljon a tanár úr bizonytalansága, és megnehezteljen… Igen, Dóri ezúttal rossz akart lenni, jó előre megfontolt szándékkal. Bár a múltkori fenekelés valóban fájt neki, és néhány napig nyögte a kellemetlen mellékhatásait, azóta is egyből nedves lett a puncija, ha arra visszagondolt. De rájött, hogy ha túl jól viselkedik, Zoltánnak sosem lesz oka megbüntetni újra… Így arra jutott, hogy kicsit segít neki ebben. Csak remélte, hogy jól fog elsülni, és nem csinál valami bolondságot.
Ahogy letelt a tíz perc, sietve kopogott, és a tanár úr mindjárt felelt is.
– Tessék! – mondta, és a hangja mogorva volt. Dórinak ettől gombóc lett a torkában, és kicsit remegve lépett be, bár előtte elhatározta, hogy próbál majd szemtelenül viselkedni. Amint azonban meglátta Zoltán szigorú tekintetét, minden bátorsága az inába szállt.
– Késtél – mondta egyből hidegen. – Ráadásul sokat.
– Bocsánat, tanár úr – állt meg Dóri az asztal túloldalán, hátratett kezekkel, és bűnbánóan lehajtotta a fejét.
– Van valami mentséged? Meg kéne, hogy büntesselek…
– Nincs, tanár úr – vágta rá Dóri. – Rossz voltam. Megérdemlem a büntetést.
Ahogy Zoltánra nézett csillogó szemekkel, az ajkába harapva, egyszeriben látta rajta, hogy a férfi megértett mindent. Az arcáról eltűnt a fürkésző bizonytalanság, és a helyét a megjátszott harag vette át.
– Ez komoly dolog, Dóri – méltatlankodott. – Nagy tiszteletlenség és hanyagság a részedről.
– Tudom, tanár úr… – sütötte le a szemét megint a lány.
– Fontos, hogy fegyelmet tanulj. Támaszkodj csak az asztalra – utasította, aztán felállt, hogy a lány mögé sétáljon, és közben elkezdte kicsatolni az övét. – Az iskolában rendre és precizitásra van szükség. Nem hagyhatom, hogy ilyen rossz szokások uralkodjanak el rajtad. Húzd fel a szoknyád.
Dóri pironkodva, az izgalomtól reszketve engedelmeskedett. Jól előre dőlt, rákönyökölt a hideg asztallapra, és a derekáig felhajtotta a szoknyáját. Bugyit természetesen nem viselt, annyira azért nem akart szófogadatlan lenni. Csendben várt és figyelt, amíg Zoltán mögé ért, és amikor rácsapott tenyérrel a fenekére, feltört belőle egy elfojtott nyögés.
– Ah…
– Rossz voltál, kicsim, igaz?
– Nagyon rossz, tanár úr – domborította neki a fenekét Dóri. Már magától tette szét kicsit a lábát, hogy szépen látsszon a puncija is, erre nem kellett külön felszólítani. Zoltán láthatta egyből, hogy máris milyen nedves. Néhányszor megpaskolta a popsiját, hol gyengéden, hol erősebben, a lány pedig nyöszörögve tűrte.
– Mit gondolsz, hányat érdemelsz ezért a hanyagságért?
– Tízet – suttogta Dóri némi gondolkodás után.
– Az kevés, kicsim. Legyen húsz, és akkor megtanulod egy időre, mi a fegyelem.
– Igen, tanár úr.
Kicsit elsőre soknak tűnt a húsz szíjcsapás, és Dóri meg is rettent egy pillanatra. Nem tudta, kibírja-e, de izgatta továbbra is a kiszolgáltatottsága. Zoltán végigsimította a hátát, aztán belemarkolt a hajába, és enyhén meghúzta.
– Ez fájni fog, kis ribanc…
Dóri homorított, és megfeszült a teste. Bárki mástól vérig sértette volna ez a szó, de Zoltán szájából valahogy ez is kívánatosan csengett. El kellett ismernie, hogy szeretne a ribanca lenni, és kéjes örömmel töltötte el, ha annak érezhette magát. Vágyott rá, hogy tegyen vele amit csak akar, és ahogy hátranézett rá a válla fölött nyitva felejtett ajkakkal, a tekintetében benne volt az ígéret: nem fog ellenkezni.
Zoltán megmarkolászta a puha, meztelen fenekét, aztán kezébe vette a nadrágszíjat, és suhintott vele egyet a levegőben. A baljós hangra Dóri megborzongott, és a várható fájdalom miatt igazi félelmet érzett. Innen már nem volt visszaút, biztos lehetett benne, hogy megkapja a kiszabott húsz csapást, és csak a férfin fog múlni, mennyire lesz kíméletes.
Akármennyi ideje is volt felkészülni, az első ütés meglepte. Nagyot csattant, és úgy csípte az érzékeny, fehér bőrét, hogy csillagokat látott tőle. Lehajtotta a fejét, próbált hangtalanul tűrni, de a másodiknál, ami elég gyorsan következett rá, egy halk sikoly hagyta el a száját.
– Aah – harapta el a végét, aztán rögtön bűnbánóan nézett a tanár úrra, de ő nem dorgálta meg. Harag helyett sokkal inkább szenvedélyes vágyat látott a szemében, ami benne is még jobban feltüzelte az izgalmat.
Attól fogva nem is törekedett rá, hogy teljesen csendben maradjon. Megengedett magának egy-egy halk sikolyt és jajszót, ami akaratlanul is egyre kéjesebbre sikerült, és közben odaadóan tartotta a popsiját Zoltánnak. Ő komolyan is vette a feladatát, és elég erőseket ütött. Lelkiismeretes szigorúsággal sújtott le újra és újra, Dóri fenekén pedig hamar vörös csíkok jelentek meg.
– Ah, aúh… – sóhajtott, a tanár úr pedig egy kis szünetet tartva óvatosan megsimogatta a popsiját. Már meleg volt a bőre az ütésektől.
– Nagyon fáj, kicsim? – kérdezte együttérzően.
– Ah, igen tanár úr, nagyon… – nyögte Dóri vékony, szenvedő hangon.
– Muszáj, szükség van erre, hogy megtanuld. Te is tudod, hogy megérdemled, ugye?
– Igen, tudom… Rossz voltam…
Zoltán keze mintegy véletlenül, futólag besiklott a fenékvágatába, le egészen a puncijáig, és hosszan végigsimította. A férfi jól érezte, mennyire nedves már, és elég volt éppen csak megérintenie a lucskos ajkakat a középső ujjával, Dóri már megsemmisülten rogyott az asztalra az élvezettől. Összekeveredett benne a fájdalom a gyönyörrel, és már maga sem tudta, melyik az erősebb. Ahelyett, hogy kioltották volna egymást, még intenzívebben hatottak rá összefonódva.
Zoltán ujja aztán a lány szépen kitárulkozó popsilyukához ért, és ott megtorpant egy pillanatra. Ahogy kicsit megnyomta, Dóri megint felnyögött.
– Ah, tanár úr…
– Tudod, hogy mit érdemelnek még a rossz kislányok, Dórika? – kérdezte a férfi, és hangja megremegett az izgalomtól.
– Mit, tanár úr? – kérdezte Dóri őszinte érdeklődéssel, és kicsit megmozgatta a fenekét. Zoltán gyengéden piszkálgatta az ujjbegyével a rózsaszín lyukat, amitől a lány egy szokatlan, újfajta bizsergést érzett odalent. Minél tovább időzött el ott a férfi ujja, annál inkább kívánta, hogy folytassa még. De a tanár úr kitartott a büntetés befejezése mellett. Elhúzta a kezét, újra megfogta a szíjat, és ismét erősen lesújtott. Dóri beleremegett, feljajdult, és csak találgathatta, mire is gondolt Zoltán, mit érdemel ő.
A húsz tényleg sok volt, és egyre többnek tűnt. Tíznél már reszketve vonaglott, tizenötnél úgy érezte, hogy lángvörösen ég és izzik a popsija, a vége felé pedig lehunyta a szemét és összeszorította az ajkait. A hideg asztalnak nyomta az arcát és nagyokat nyögve tűrt. Zoltán ütései egyre lanyhultak, és a végéhez közeledve nagyobb szüneteket tartott a csapások között. Dórinak így is könnycsepp gördült le az arcán, mire befejezték, és minden ízében remegett. Sóhajtva könnyebbült meg, amikor Zoltán végre letette mellé a szíjat az asztalra, és a derekáról felcsúszott felső alá nyúlva megcirógatta a hátát.
– Ügyes voltál, kicsim – súgta gyengéden. – Bátor kislány.
– Köszönöm, tanár úr… – mondta Dóri a sírást elfojtva.
– Megtanultad a leckét egy időre, igaz?
– Igen, ezentúl jó leszek…
Amíg a lány összeszedte magát kicsit, Zoltán finoman simogatta, hol a hátát, derekát, hol pedig lenyúlva a lábán, a combját egészen a térdéig. Várt vele, hogy a vörös popsiját megérintse, és akkor is nagyon óvatosan nyúlt hozzá. Dóri kéjesen felnyögött, és a fejét felemelve hátranézett. A szeme még csillogott a könnyektől és az arca is kipirult, de ahogy egy pillanatra megnyalta az ajkát és megvonaglott a csípője, Zoltán jól érezte, hogy mennyire tüzes a teste.
– Most tanulunk valami újat, drága – mondta, és egyre közelebb állt a lány mögé. Határozottan megsimogatta a punciját, benyúlt a nedvesen szétnyíló ajkak közé és matatott kicsit a bejáratnál, amitől Dóri mindjárt nagyokat sóhajtott. Finoman benyomta az ujja hegyét, kitapogatva a szűzhártyát, de ott óvatosan megtorpant. A lány puncija hívogatta, szinte beszippantotta az ujját, de ő csak visszafogottan simogatta, hiába tartotta oda Dóri készségesen.
– Ah, mit tanulunk, tanár úr? – sóhajtotta, és várakozással telve nézett fel a férfira. Nem nagyon tudott másra gondolni, mint hogy végre meg akarja dugni, és éppenséggel nem is lett volna ellenére a dolog. Annyiszor elképzelte már, ahogy bele csusszan a szűk puncijába Zoltán farka, és mélyen kitöltve feszíti, hogy már mindennél jobban kívánta és akarta. Nem is tudta volna jobban k**omborítani a punciját, legszívesebben rátolatott volna a férfi ujjára, hogy elnyelje tövig. De Zoltán hidegvérűen húzta el a kezét, és ráérősen körbesimogatva visszatért a popsinyílásához.
– A rossz kislányok sorsa, hogy seggbe basszák őket, drágám – mondta Zoltán kedves hangon, és lassan elkezdte belefúrni az ujja hegyét Dóri fenekébe.
– Ah… – sóhajtott meglepetten, de nem húzódott el, inkább kíváncsian figyelt. A férfi puncinedvtől sikamlós ujja egész könnyen talált utat magának, és Dóri beleborzongott a gondolatba. Nem egészen erre számított először, de végül is, miért ne. Annyira kívánta már Zoltán farkát, hogy nem is tudott tisztán gondolkodni. Ha a férfi nem akarja elvenni a puncija szüzességét, márpedig ettől úgy tűnt, hogy ódzkodik, akkor tényleg betehetné legalább a fenekébe. A lényeg, hogy a testében érezze végre, hogy magába fogadhassa, és hogy basszanak. Elpirult és felsóhajtott erre a szóra, egyfelől zavarba hozta, másfelől furcsán melengette a lelkét.
– Megtanít a tanár úr baszni?… – kérdezte halkan, és meglepődött magán, hogy ki merte mondani. Nagyon furcsán hangzott számára a saját szájából, sosem használt azelőtt ilyen szavakat, de Zoltánnak láthatóan elnyerte a tetszését.
– Úgy van, kicsim, baszni fogunk. Szopni már ügyesen tudsz – mondta, és lassan tolta egyre beljebb az ujját, finoman nyomogatva, aprókat mozgatva rajta, amitől Dóri teljesen elgyengült.
– Ah, igyekeztem, tanár úr… – nyögte, és próbálta ellazítani a fenekét, hogy a férfi ujja kényelmesebben mozoghasson benne.
– Tudom, drágám. Itt az ideje, hogy előrébb lépjünk.
Hamarosan az egész ujja eltűnt a lány popsijában, masszírozta és simogatta belülről, Dóri pedig csendben élvezte. Egészen különleges érzés volt, de már a tanár úr ujja is elég nagynak tűnt. Kicsit felébredt benne a félsz, hogy milyen lesz elsőre, de egyre inkább izgatta a gondolat.
– Tetszik a popsim a tanár úrnak? – kérdezte kislányos hangon, Zoltán pedig mosolyogva simogatta meg.
– Igen, kicsim. Nagyon kívánatos. Finom szűk és meleg… – mondta, miközben lágyan ujjazgatta. Ahogy a farka a lány combjához ért hátulról, Dóri nagyot sóhajtott. Érezte, milyen kemény, és hogy mennyire vágyik rá.
– Ah, tanár úr… – nézett hátra rá. – Tegye be, kérem…
– Húzd szét a popsidat – utasította Zoltán, Dóri pedig engedelmesen hátranyúlt, és két kézzel széthúzta neki a fenekét, teljesen felkínálva ezzel.
– Basszon meg, tanár úr… – suttogta, és tényleg rossz lánynak érezte magát, de ettől csak izgatottabb lett.
Zoltán látta a szemében a hívogató kéjes vágyat, valamint az odaadást, amivel a gondjaira bízta magát. Kimondatlanul is értette a kérést, hogy vigyázzon rá, és ne legyen túl durva. Érezte rajta az első aggodalmat, ami nem is volt indokolatlan. Ahogy a szűk lyukhoz tette a farkát, és a makkjával kicsit megsimogatta, túl nagynak tűnt a lány formás kis popsijához képest. De nagyon fel voltak már izgulva mind a ketten, ugyanúgy vágytak a dugásra, és muszáj volt megpróbálni. Az ujjával jól benyálazta mindkettejüket, aztán erősen megfogta a lány derekát, és elkezdte betolni.
Dóri hátranézve, elakadt lélegzettel figyelt. Felkészült rá, hogy kellemetlen lesz, és hatalmasnak is érezte a lassanként a fenekébe hatoló faszt, de Zoltán figyelte a reakcióit. Először épp csak a makkot nyomta be, aztán sokáig várt. A lány nagyokat sóhajtott és meg-megvonaglott, de nem jajgatott, sőt inkább izgalom és élvezet ült ki az arcára. Türelmesen várt, és közben nagyokat lüktetett a farka a szűk popsiban. Nem is lehetett volna már keményebb, a látvány is nagyon felizgatta, ahogy feszült körülötte a lány nyílása.
Dóri még sosem tapasztalt hasonlót. A férfi minden szívverését az alfelében érezte, és bár egy pillanatig azt hitte, szétreped a feneke, a kezdeti kellemetlenség hamar átment izgató, feszítve kitöltő érzésbe. Amint belegondolt, hogy Zoltán fasza van a popsijában, parttalan gyönyörűség öntötte el, és kívánta még jobban magában tudni. Megmozgatta a fenekét, és halkan sóhajtott:
– Még…
Zoltán finoman nyomta egyre beljebb, erősen tartva a lány derekát, néha megmozgatva kicsit a farkát ki-be. Nagyon szűknek érezte a lány seggét, ezért óvatos próbált maradni, de Dóri csakhamar tolta rá magát a farkára. Mire észbe kapott, fele már el is tűnt benne, és egyre felszabadultabban mozogtak mindketten.
– Ahh, tanár úr – nyögte a lány csillogó szemekkel. – Olyan nagy…
– Ügyes vagy, kicsim. Bátor kislány – sóhajtotta Zoltán, és úrrá lett rajta a mohóság. Nem tudta már beérni kevesebbel, az egész farkát be akarta gyömöszölni a lány seggébe. Kezdte megvadítani az az ártatlan kéjvágy, amit látott rajta, és amivel tolta neki hátra a fenekét. Szenvedélyesen markolta a derekát, a csípőjével enyhén mozogva pedig egyre mélyebbre nyomta a farkát. Innen már nem volt megállás. Dóri szemei nagyra nyíltak, a száját pedig kicsit eltátotta, de Zoltán nem látott rajta fájdalmat.
– Nem fáj, drágám? – kérdezte tőle.
– Ah, nem, tanár úr… – nyögte a lány.
– Ügyes vagy nagyon. Mindjárt teljesen benned van…
– Ahh, úgy feszül a popsim. Annyira tele van…
– Érzem, kicsim. Nagyon finom szűk a kis segged…
– Ahh, tanár úr, nyomja belém az egészet…
Zoltán megfeszült még egyszer, és az egész fasza eltűnt a lány éhes fenekében. Magához szorította, a csípője a fenekéhez simult, és előrenyúlva megcirógatta az arcát.
– Érzed, kicsim?
– Ahh, igen… Ah…
Dóri nagyokat sóhajtott és nyögött, el sem hitte, hogy végre megtörtént. Remegett a boldogságtól és az izgalomtól. Amikor pedig Zoltán felhúzta az asztalról, hogy átölelve hátulról végigcsókolgassa a nyakát, magától kezdett vonaglani a faszán.
– Baszunk, kicsim, mit szólsz?
– Ahh, nagyon jó… Basszon meg, tanár úr… – suttogta vissza, és erőtlenül olvadozott a karjaiban. Intenzív érzés volt a nagy, dagadó farok a seggében, főleg amikor Zoltán óvatosan megmozgatta, és elkezdte ki-be húzogatni. A nyakára és a tarkójára érkező apró harapásokba pedig úgy beleborzongott, hogy még a popsija is összerándult a férfi farkán.
Zoltán egy ideig kényelmesen, lassan döfködte, sok simogatás és puszi kíséretében. Mindketten kiélvezték az újdonság varázsát, és hogy végre ennyire közel kerültek egymáshoz… Közelebb már nem is lehetett volna. Dóri el sem tudta hinni, hogy mindez valósággá válhatott, jobb volt, mint ahogy bármelyik perverz fantáziájában elképzelte. Amikor pedig a férfi magasabb tempóra kapcsolt, és határozott lökésekkel kezdte baszni, nem bírta visszatartani, és nagyokat sikongatott.
– Aahhh, tanár úúr… – vonyította, és úgy tekergette a fenekét Zoltán farkán, mint egy igazi ribanc. A férfi kénytelen volt a szájára tapasztani a tenyerét, hogy ne kiabálja fel az egész épületet, de így is hangos maradt. Persze ez Zoltánt nem tudta már visszatartani, erősen dugta, és élvezte a feneke szorítását.
– Nagyon jó a seggedben lenni, Dórika – suttogta a fülébe. Ahogy előrenyúlt a puncijához, elég volt egyetlen érintés a megfelelő helyen, és a lány sikítva élvezett el.
– Ahh, tanár úr…
– Élvezz, kicsim, ez az…
Ha nem tartja a karjai között, bizonyára erőtlenül csuklik össze. A feneke pedig olyan szorosan fogta a farkát, hogy egy ideig mozdulni is alig tudott benne. Dóri nehezen tért magához, teljesen elvesztette az önuralmát, és úgy érezte, feloldódik a Zoltánnal való baszásban. Azt sem bánta volna már, ha valaki rájuk nyitja az ajtót, és látja, amint a kémiatanár dugja a seggét, semmi más nem tudta érdekelni, csak hogy a férfi minél tovább benne maradjon.
Zoltán mozgott még, de egyre nagyobbakat sóhajtott ő is. A lány vonagló, feszes teste a kezei között a végletekig felizgatta, a meleg, szűk kis nyílás pedig eszményien masszírozta a farkát.
– Sokat fogunk ezután baszni, kicsim – suttogta Dóri fülébe, ő pedig szerelmesen nézett fel rá, és szorosan simult hozzá a hátával.
– Szeretek baszni a tanár úrral…
– Ah, drága, tele fogom élvezni azt a szép popsidat… – nyögte Zoltán, és Dóri látta rajta, hogy nem kell már neki sem sok. Őszintén kívánta, hogy lője bele az összes spermáját, és élvezzen minél nagyobbat, ezért hátranyomta neki a fenekét, begörbítette a hátát, és az ajkába harapva kérlelte:
– Élvezzen a seggembe, tanár úr…
– Ah, kéred kicsim?
– Igeeen, kérem… – nyögte elhaló hangon Dóri, és megszorította a fenekével a férfi farkát, aki nem bírta tovább. Erősen megragadta a derekát, mélyen benne tartotta a faszát, és nagyokat lüktetve, lökdösve spriccelte belé a gecijét.
– Ahh, tanár úr… Igenn… – sóhajtotta a lány, amikor megérezte a belé áramló forró spermát. Zoltán úgy érezte, a szűk fenekével teljesen lefeji a farkát, és egy csepp sem marad benne. Hatalmasat élvezett, és Dóri fülébe lihegve borult rá, teljesen megsemmisülten.
Egy ideig csak pihegtek mindketten, Dóri pedig sokáig élvezkedett még a férfi kemény farkán. Ahogy érzékeny lüktetett benne, az is szörnyen izgató volt, és szerette volna, ha örökre benne marad, ha sose veszi ki. Zoltán elégedetten puszilgatta az arcát és a nyakát.
– Ügyes kislány – mondta dicsérően, Dóri pedig boldogan pirult el tőle.
– Köszönöm, tanár úr…
– Ezt is hamar meg fogod tanulni, úgy érzem.
– Igyekezni fogok, ígérem…
Még sokáig csak simogatták és becézgették egymást szerelmesen, aztán muszáj volt összeszedniük magukat. Hamar elrepült a délután, és mindkettejüknek indulni kellett haza.
Dóri nagyokat mosolygott az úton, miközben sétált. Érezte, hogy ezután egy új szinten fognak folytatódni a korrepetálások, és alig várta, hogy napközben, szünetek alatt is sor kerülhessen egy-egy gyors menetre. Legszívesebben minden napot így töltött volna, és csak azt sajnálta, hogy titkolózniuk kell. Valahol motoszkált benne a gondolat, hogy talán ez nem helyénvaló, és tényleg úgy viselkedik, mint egy éretlen kis ribanc, de nem igazán tudta aggasztani. Soha életében nem érezte még magát ilyen boldognak, mint ahogy hazafelé sétált, bugyi nélkül, egy igazán kiadós baszás után. A hűs délutáni levegő simogatta a nyirkos punciját, a tanár úr gecije pedig lassan csordogált le a combján.
8年前
