Hosszú hétvége (fikció)

Amikor a csengő megszólalt, megigazítottam a nyakkendőmet, és egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben. Fekete ing, piros nyakkendő. Korrekt. Az ajtóhoz siettem, felkavarva a levendula és kávé illatú levegőt, és igyekeztem erőt venni az izgalomtól remegő kezemen. Hallottam a nő kuncogását az ajtó előtt, és a szívem a torkomban dobogott… Elhúztam az ajtót takaró piros függönyt, aztán kinyitottam az ajtót.
Júlia passzentos piros miniruhában állt az ajtó előtt, ami épp csak leért hosszú combja tetejéig, és anatómiai részletességgel rajzolta ki lapos hasát, apró, de formás mellét. Világos rúzs volt a száján, és hosszú haját kibontva viselte. Izgatottan kuncogott…
… a sportpólós férfira, aki mellette állt. A fickó mellizma átütött a vékony anyagon, de szögletes arcán, tekintetén, valahogy meglátszott a diplomáért végigküzdött évek száma. A mosolyom egyből lehervadt.
– Hoztam valakit – kuncogta Júlia, szeme sarkából felnézve a hívatlan vendégre. – Ha nem baj.
Első döbbenetemben reagálni sem tudtam.
– Nem, persze – mondtam ösztönösen, miközben összeomlott fejemben a randi, amit elképzeltem. – Előd – mutatkoztam be.
– Péter – szorította meg a kezem, kaján vigyorral. Egy vigyorral, amibe nem bírtam nem beleképzelni a felsőbbségességet, holott nyomát sem láttam.
– Gyertek beljebb – mondtam fanyar szájízzel, és félreálltam az útból.
Júlia lépett be először, megcsapott virágos parfüme és leheletében a Sangria illata, a kuncogása szinte elandalított. Nem tévesztettem el, hogy Péter a hátára tette a kezét, amikor követte a keskeny nappaliba. A helyiségen látszott a női kéz, ami berendezte, piros vaselemekből hegesztett galéria emelkedett az egyszerű parketta fölé, fehér minimalista szekrénysor húzódott a fal aljában. A fellógatott képek kávét ábrázoltak, és egy nyugodt, zen kertet.
– Csüccs le! – intettem a kanapé felé, hajamba túrva, miközben próbáltam összerakni, hogy mi is történik. Jó, persze, nem mondtuk ki, hogy randi lesz… De flörtölve beszéltük meg az alkalmat. Mi másra gondolhattam volna? – Mit kértek inni? Van gyümilé, bor, whisky, tequila…
– Whisky – mondta Péter.
– Tequila – vágta rá egyszerre Júlia.
Nos, legalább buli lesz. Nem kell minden tervet k**obnom. Sóhajtva léptem át a konyhába és levettem a kredencről két whisky-s poharat és egy feleseknek valót. Beszívtam a whisky illatát, amíg töltöttem, és hallgattam a fojtott susmust a hátam mögött. Valaki rácsapott a másikra – talán a kezére? – és egy cuppanás is elhangzott. Amikor becsuktam a hűtő ajtót, és visszaértem, Júliáék gyanúsan rendben ültek egymás mellett, és várakozóan figyeltek a tálcámra.
– Egészség – nyújtottam át a poharakat. Júlia fahéjat szórt a kezére és magához ragadta a narancs szeletek egyikét, majd koccintottunk.
Magamhoz rántottam a forgószéket és leültem velük szembe a kanapén. Amíg Júlia lehúzta a tequilát, mi csendben kortyoltunk a whisky-be.
– Szóval, mizu? – kérdeztem egy erőltetett félmosollyal. Egymás szavába vágva mesélték, hogy edzőteremből ismerik egymást, és véletlenül úgy alakult, hogy együtt utaztak fel Pestre. Eredetileg csak útitársnak szegődtek el, de aztán a párbeszéd egyre jobban alakult, míg végül Júlia a vásárlásra is magával vitte Pétert.
Közben újra és újra megtöltöttem a poharakat. Ahányszor kimentem a hűtőhöz, a beszélgetés susmussá csendesült mögöttem, és ahányszor megköszörültem a torkom vagy becsuktam a hűtőajtót, elhallgattak és csendben vártak. Vajon mi történik a hátam mögött? Mi fiúk lassan kortyolgattuk, míg Júlia csak húsz perc múlva húzta le a következőt. A narancsszelet leve kifröccsent a kezére és állára, ahogy ráharapott, és elméláztam a kirúzsozott száján. És amikor nevetve próbált nyelni, hátradöntött fejjel, a dekoltázsán.
Sosem volt kibékülve az apró melleivel, de én imádtam a formáját. A ruha feljebb tolta, jól kiemelve a kerekded formáját. Egy csepp narancslé végiggördült a nyakán…
– Nem rossz – szaladt ki a számon, ahogy a csepp épp eltűnt a dekoltázsban. Csak akkor vettem észre, hogy Péter arcon csókolja Júliát, hogy lenyaljon egy másik cseppet. A szívem kihagyott.
Mint mindig… a gyomrom elszorult a féltékenységtől, de a nadrágom is szűkebb lett. Nyeltem egy nagyot.
– Hozok még whisky-t! – böktem ki egy mentséget, magamhoz ragadva a poharakat, amíg nem figyelnek. Gyorsan kisiettem a konyhába, összeszedni a gondolataim. A szívem hevesen vert. Nyugi, mondtam magamnak. Remegő kézzel töltöttem újra, miközben harag és vágy keveredett bennem.
– Töröljük le! – mondta Júlia éppen, és egy kicsit megörültem. A susmus újraéledt, de ez már kevésbé zavart. Szóval elhessegette a nyakától a srácot. Lehúztam az egyik whisky-t alattomban és újratöltöttem magamnak… De a kisördög megbújt bennem. Miről susmusolnak annyit?
Ezúttal nagyon halkan csuktam be a hűtőt. Lassan óvakodtam elő a konyhából, lépésről-lépésre éreztem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver. Alakjuk lassan bukkant elő az ajtófélfa mögül… először Júlia hosszú lábai, majd Péter farmerba bújtatott lába, ami a testükben folytatódott. Júlia hátradőlt a kanapén, és Péter a nyaka fölé hajolva suttogott…
Egy narancs gerezdből csorgatott levet a nő nyakára, hagyta, hogy végigcsorduljon rajta, majd „letörölte”. A nyelvével. Fentről kezdte, a lány álla alól, és lépésről-lépésre, nyalásról-nyalásra haladt lefelé. Júlia egészen hátradöntötte a fejét, hogy kinyújtsa nyakát, szabad utat engedve a dekoltázsáig. Cicije majdnem kibuggyant a szűk résből. Látszólag teljesen megfeledkeztek magukról…
Júlia széttárta a lábait. A rövid szoknya felcsúszott a combja tetejéig. Hát ezért hallgattak el annyira gyorsan, ha meghallottak – gyorsan kellett felülni. Kijjebb hajoltam, hogy jobban lássak, és a szívem még jobban kihagyott. Júlia nem viselt bugyit.
A szeméremdombja frissen borotvált hamvassággal tárult elém, a puncija piroslott és nedvességtől csillogott. Egy madzag lógott ki belőle, de mielőtt megbámulhattam volna Péter odanyúlt.
– Óvatosan! – suttogta Júlia, miközben Péter lassan meghúzta a madzagot. – Finoman!
Egy rózsaszín, műanyag gésagolyó bukkant elő Júlia puncijából, és a lány a szájába harapva fojtott el egy sóhajt, a dereka vadul hullámzott az érzéstől. Majdnem felnyögtem, gyorsan visszahátráltam egy lépést. Kinyitottam, majd hangosan visszacsuktam a hűtőajtót. A suttogás elhalt, és a szívem dobogásán túl is hallottam a ruhák surrogását. Hangos léptekkel siettem vissza a nappaliba, ahol Péter mosolyogva várt, míg Júlia épp keresztbe tette a lábait.
Ösztönösen is a dekoltázsára néztem, ami, most már szemmel láthatóan csillogott egy picit Péter nyálától. Ahogy visszagondoltam, ráébredtem, hogy már korábban is láttam, csak nem ismertem fel. Összeakadt a tekintetünk, és Júlia pajkos kuncogással nézett vissza. Átnyújtottam a whisky-t Péternek és a szemem sarkából láttam csak, hogy Júlia fürgén felpattan, és lesimítja a szoknyáját. Mintha lopva a lába közé nyúlt volna – talán megigazítani a golyót –, de nem mertem odanézni, nehogy megtörjem a játékot.
– Bocsi, elszaladok gyorsan – mondta, és elindult a mosdó felé, keresztül a konyhán.
Ahogy utánanéztünk, láttuk, hogy nem szalad sehova. Sőt, nem is siet. Lassú léptekkel haladt, a magassarkú még jobban kiemelte a sportos popsiját, és csípője ingázott minden lépésre. A tudat, hogy gésagolyók vannak a puncijában, szinte megőrjített.
– Őrjítő ez a nő – szaladt ki a számon.
– Az – értett egyet Péter, és egy pillanatra el is felejtettem, hogy riválisként kéne gondolnom rá.
A farkam olyan keményen állt, hogy a hegye elkezdett kicsusszanni az alsónadrág alól. Kényelmetlenül ültem le, félig oldalt Péternek. Koccintottunk, ittunk, és amikor Júlia kilépett az ajtón, gyorsan felpattantam.
– Leváltom – mondtam, és elsiettem, keresztül a konyhán. El kellett fordulnunk egymás mellett a szűk helyen, hogy elférjünk, megfogtam Júlia derekát hogy segítsek, és mintegy „óvatlanul” a kezem lejjebb csúszott a medencéjére, ahogy elhaladtunk egymás mellett. Épp csak nem fogtam meg a fenekét. Júlia úgy tett, mintha észre sem venné. Péter nem láthatta a mozdulatot.
A mosdóban gyorsan megpróbáltam visszatömködni a szerszámom az alsónadrágba, de a küzdelem hiábavalónak bizonyult. Mintha egy zseblámpát rejtettem volna a sliccem alá. Hideg vizet csaptam az arcomba, de nem használt. Kész. Végem van. A szívem a torkomban dobogott. Hangosan ziháltam. Ittam néhány korty vizet, aztán az ajtó felé néztem… Halkan, mondtam magamnak, hátha látok valamit. Visszaosontam a nappaliig, fülelve. Júlia halkan sóhajtozott, Péter próbálta meggyőzni valamire. Ez az. Halkan. Júlia cukkolta, talán bátorította.
Amikor benéztem az ajtófélfa mögül, láttam, hogy ezúttal Péter dőlt hanyatt a kanapén, Júlia pedig fölé térdelt, a minit egészen hasáig felhúzva. Meztelen feneke kigömbölyödött, miközben ő előrehajolt, hogy Péter arcát a dekoltázsába temesse. A fiú keze a lány derekát simogatta, majd lecsúszott a fenekére, kemény szorítással masszírozta. Júlia izgatottan tekergette a csípőjét. Lejjebb hajoltam, hogy láthassam nedvességtől csillogó punciját, amiből még mindig a gésagolyók madzagja lógott elő. Péter ekkor egyik kezével benyúlt a lány lába közé, és simogatni kezdte a nagyajkakat. Júlia feneke is hívogatóan mozdult, hátsó lyuka megfeszült-elernyedt, ahogy az izgalom hullámai átcsaptak fölötte.
– Mindjárt visszaér – súgta Péter, szinte ijedten. Hohó! Szóval nem ő a bátrabb kettejük közül. Júlia cserfes ördögként kuncogott válaszul. De Péter sem bírt megállni, a keze le- és felsiklott Júlia belsőcombján.
Visszaléptem a hűtőhöz, kivettem a tequilát és becsaptam az ajtót. Surrogó ruhák jelezték a kapkodást, és hagytam, hogy beálljon a gyanús csend, amíg lassú léptekkel visszatértem. Ezúttal Péter ugrott fel azonnal, hogy a mosdó felé siessen. Valószínűleg hasonló okokból, mint én.
Leültem Júlia mellé a kanapéra, és ő rosszkislányos mosolyt villantott felém. Mintha csak el akarná mondani, vagy sejtené, hogy tudom.
– Lehet, hogy én is átpártolok a tequilára – mondtam.
– Igen? – kérdezte, miközben felemelte poharát, hogy újratöltsek.
– Ahha. Hiányzik egy kicsit a szertartás. – Magamnak is töltöttem, aztán elemeltem a fahéjszórót. Júlia felemelte a csuklóját. Megfogtam, a szemébe néztem, kihívást láttam benne. Szórtam fahéjat a csuklójára. És a tenyerébe. Izgatottan figyelt, és nem kérdezett. Lehajoltunk, ő a csuklójáról nyalta le, aztán én a tenyeréről, és nyelvem besiklott az ujjai közé. Felsóhajtott. – Szeretem lenyalni a fahéjat – fejeztem be az előbbi mondandóm.
Megfogtam a haját, magamhoz húztam, megcsókoltam. Egy fél pillanatra csak a szánk ért össze, aztán nyelvünk is találkozott egy vad, örvénylő táncban, amit fahéj és narancs íze uralt, aztán lehúztuk a tequilát. Csak egy cinkos pillantást válthattunk, mielőtt visszaérkezett volna Péter öles léptekkel. Tudtam, hogy csak egy lehetőségem van. A fiú túl félénk ahhoz, hogy egyből rájuk rontsak.
– Le vagy maradva egy körrel – cukkoltam és átnyújtottam a whisky-t. Kérdés nélkül lehúzta. Az arca paprika piros volt. Látszott, hogy ő is küszködik a vérnyomásával. – A whisky mindjárt elfogy. Kifutok a kisboltba, veszek még egyet…
Péter a látszat kedvéért ellenkezett, hogy felesleges, de amikor ragaszkodtam hozzá, a kezembe nyomott pár ezrest, hogy fizesse a felét. Biztosítottam őket, hogy csak a sarokig kell elmennem, negyed óra alatt megfordulok, bár a hétvégi sor miatt lehet, hogy egy kicsit jobban elhúzódik. De max fél óra. A látszat kedvéért Júlia is kérdezte, hogy jöjjenek-e segíteni, de amikor alattomban rákacsintottam, vette a célzást.
– Sietek – mondtam, és ajtót nyitottam, behúzva magam mögött a függönyt. A visszafojtott sóhajból ítélve, Péter keze máris elkalandozott. – Rátok zárom azért, a szomszédok néha furák. – Ezzel becsuktam az ajtót, bedugtam a kulcsot, és bezártam.
Csak nem léptem ki előtte: a lakásban maradtam, elbújva. A földig érő függöny alól nem látszott ki a lábam. A vastag anyagon nem látszott át semmi. Júlia első pár sóhaja visszafogott volt, Péter vadul zihált, majd Júlia felnyögött. Halottam lehúzódni a farmer zipzárját, aztán az övcsat a padlón csattant, jelezve, hogy a nadrág elhagyta gazdáját.
Minden idegszálamat meg kellett feszítenem, hogy ne ziháljak én is hangosan. Mozdulatlanul, visszafojtott levegővel hallgatóztam.
– Hmmm – adott elismerő hangot Júlia, és mindketten felkuncogtak.
– Tetszik? – kérdezte Péter izgatottan.
– Naná – mondta a nő, és Péter felnyögött.
– Úristen… Tudod használni a szád! – Júlia újra felkuncogott, és Péter hangosabban kezdett zihálni.
Oh, egyszer már voltam a szájában. Tudtam, milyen az. De semmi több nem volt még. A számra kellett szorítanom a kezem, hogy ne nyögjek fel, mély, lassú lélegzetvételekkel próbáltam magam megnyugtatni. Júlia hálás sóhajából már szinte láttam magam előtt, ahogy Péter a mellét fogdossa. Alig bírtam megállni, hogy előlépjek, de még nem szabad.
Vagy… Mégis? Hirtelen ötlettől vezérelve elfordítottam a kulcsot. Péter ijedten felnyögött. Hallottam, ahogy felnyalábolja a ruháit és sürgető léptekkel elrohan a mosdó felé, majd magára csapja az ajtót. Visszazártam, és beléptem a függöny mögül.
Júlia jókislányos mosollyal ült a kanapén szélén, keresztbe tett lábbal. Lépés közben kioldottam az övcsatomat. Júlia csak nézett rám mosolyogva.
– Tudtam, hogy nem fogsz haragudni – súgta.
– Ezerszer elképzeltem – vallottam be, miközben levettem a polcról az elrejtett óvszert és a síkosítót. Júlia lerángatta rólam a nadrágom, amíg én gyorsan felhúztam egy gumit. Már ettől a mozdulattól majdnem elélveztem. Júlia felhúzta a szoknyát, én pedig a kezemmel megfordítottam, hogy a kanapén, hosszában térdeljen. Végre megfoghattam azt a kerek, feszes fenekét, megcsókoltam, végignyaltam a fenéklyukát, amit ő hangos sóhajjal díjazott, miközben kihúztam puncijából a gésagolyókat. Próbálta elrejteni a nyögését, de a dereka megrándult mindkét golyónál.
Síkosítót csorgattam a fenekére, miközben a farkam bedugtam forró, nedves puncijába. Erre már hangosan sóhajtott, és lassan mozogtam benne néhányat, amíg hozzászokunk egymáshoz. A hüvelye meg-megfeszült a farkamon, majd engedelmesen elernyedt, hogy beljebb hatolhassak. Közben az ujjam a fenéklyukán körözött, belemasszírozva a sikosítót, aztán a hüvelykem lassan belecsúszott. Nagyon kívánhatta már, mert rögtön beengedett, és közben hangosan felnyögött. A hátát, fenekét, mellét simogattam, és közben a hüvelykujjammal körbe-körbe masszíroztam a hátsó lyukát.
Péter, a látszat kedvéért, lehúzta a WC-t. Mintha azzal lett volna elfoglalva. Hirtelen ötlettől vezérelve tessék-lássék felrángattam magamra a farmert, megragadtam Júliát, felemeltem, és leültem, úgy, hogy az ölembe dobtam. Aztán a szoknyát a lábunkra húztam. A farkam még mindig a forró puncijában. Jelzés értékkel a fülébe pisszegtem, és ő hangosan kuncogva előrehajolt, hogy felemelje a whisky-s poharam a földről.
Amikor Péter belépett, Júlia „ártatlanul” ült az ölemben, előreborulva, hogy épp a dekoltázsa tekintsen Péter felé, és felemelte a whisky-t. Péter ijedten és kérdőn nézett rám.
– Eszembe jutott, hogy zárva vannak – mondtam vigyorogva. Ahogy Júlia felült, a mozdulattól majdnem elélveztem. Gyorsan köhögésnek álcáztam a feltörni készülő nyögést. Péter ezután végigmérte a lányt, aki szemmel láthatóan az én ölemben ült. Júlia ördögien mosolygott vissza rá. – De eszembe jutott valami más – folytattam.
– Igen? – kérdezte Péter, és maga alá húzta a forgószéket, amin eddig én ültem. Látszott, nem akaródzik mellénk ülni, amíg meg nem érti, hogy mi történik itt.
– Lehet, hogy nem tudod – öleltem át Júlia hasát, félig azért, hogy ne mozduljon, mert… egy rossz rebbenés és végem van! – … de ez a lány… – hajoltam Júlia nyakába, halvány csókot nyomva rá, majd végignyaltam a fülcimpáját – … eszméletlenül jól tud szopni.
– Igen – kérkedett Júlia is. Péter száját tátva figyelt bennünket. Csak ekkor vette észre mellettünk a nedves gésa golyókat. Megfogtam Júlia mellét, és a csípőmmel jeleztem neki, hogy mozduljon előrébb. Júlia engedelmesen Péter elé térdelt, miközben én ügyetlenül követtem úgy, hogy a farkam végig a puncijában volt. Hajoltam én is vele, félrehajtottam a haját, és a nyakát csókolgattam, amíg ő előhalászta Péter még mindig félmerev farkát.
Megragadta, végigsimított párszor rajta, majd óvatosan hátrahúzta Péter fitymáját, és a szájába vette a farkát. Eszméletlen látvány volt az angyali arca a lüktető, hosszú farokkal a szájában. Péterrel egyszerre nyögtünk fel, és én megragadtam Júlia fenekét, és tettem néhány óvatos mozdulatot a puncijába, minden idegszállal küzdve azellen, hogy elélvezzek. Muszáj lekötnöm a figyelmem, mert végem van! Hangos nyögésekkel tűrtem fel a szoknyát, és felbukkant Júlia feneke, a síkos bejárattal. Óvatosan újra megmasszíroztam, és belé dugtam a hüvelykujjam. Hangosan nyögött, Péterrel a szájában.
Ezt nem bírom – futott át a gondolat rajtam, és újra Júlia fölé dőltem, hogy előről a lábai közé nyúlhassak benyálazott ujjaimmal. Végigsimítottam a csiklóján. A lány összerándult fölöttem, és éreztem, hogy átléptem a pontot, ahonnan nincs visszaút. Vadul simogatni kezdtem Júlia csiklóját, aki erre abbahagyta a szopást, megkapaszkodott Péter ölében, és egyre hangosabban kezdett nyögni. Egyre gyorsabban mozogtam, majd az utolsó pillanatban kirántottam a farkam. Júlia, mintha a gondolataimban olvasott volna, megpördült, kinyitotta a száját, és miközben lerántottam az óvszert, már meg is ragadta a farkam. A szája kellemes meleggel ölelt át, a második mozdulatra megfeszültem, és spriccelni kezdtem. Júlia megállt, a lábamat simogatta, amíg szívta magába az újabb és újabb adag ondót. Örömmel nyelte le, és rám mosolygott, miközben néhány levezető mozdulattal végighúzta a farkamat.
Péter tátott szájjal figyelte a jelenetet, saját farka keményen meredezett. Reszkető lábakon álltam, de dobtam egy gumit Péter felé, illedelmesen felsegítettem Júliát a térdéről, majd segítettem neki óvatosan Péter ölébe ereszkedni. Az előbbi kedves arca egy pillanat alatt eltorzult a kéjtől. Száját tátva ült bele Péter farkába, és hátravetette a fejét.
– Istenem – nyögte Péter.
– Gyönyörű vagy – súgtam Júliának, miközben elengedtem a kezét, hogy megragadhassam a mellét. Péter a derekába kapaszkodott, és félig kiemelkedett a székből, ahogy dugni kezdte. A mozdulat kényelmetlennek bizonyult, ezért inkább átmentek a kanapéra. Júlia puccsított, a támlán támaszkodva térdelt, és Péter egyből a puncijába hatolt. Gyors, mohó mozdulatokkal kezdte dugni, testük csattanva ütközött össze, és nedves hangok éledtek lábaik között. Lihegve húztam arrébb a forgószéket, hogy oldalról láthassam az akciót, és leültem. Ittam egy kis vizet, és kezembe vettem a whisky-s poharat, ami még mindig tele volt.
Péter mohón markolászta, simogatta Júlia testét, halkan, de vadul nyögtek. Júlián még mindig ott volt a piros ruha, ezért odamentem, megragadtam, Júlia pedig belém kapaszkodva hagyta, hogy vetkőztessem. Addig Péter is ledobta a pólót. Leültem melléjük, karnyújtásnyiról bámultam a két fit, izmos testet, ahogy egymásnak feszülnek. Én is simogattam Júlia mellét, és ő hálásan nézett hol rám, hol a másik fiúra.
– Áh, Istenem, de szép vagy – dicsértem a lányt, élvezve a mellei formáját. Péter is odanyúlt, kicsit mintha versengve is, és próbálta egy picit kisajátítani Júliát. Hagytam neki. Júlia kipirult arccal állta a duzzadt farok ostromát, de hamar rátört a kezdeményezőkészség. Megperdült, és amíg felállt, egy mozdulattal kinyitottam a kanapét. Júlia hanyatt fektette Pétert, ráült, hogy meglovagolja, de először még odahajolt egy csókra.
Több se kellett nekem. Mutatóujjamat a fenekébe dugtam. Júlia hangosan felnyögött a csók közben. Félig ült csak fel, vadul, előre-hátra mozogva lovagolni kezdett. Én a hátát és fenekét simogattam, miközben belédugtam a második ujjam. Ekkor Júlia hátravetette a fejét, és hangosan felnyögött, a dereka rángatózni kezdett, és popsija is megfeszült az ujjaimon. Néhány durva, kemény mozdulattal elélvezett és zihálva Péter nyakába omlott.
A fiú mozdult volna, de Júlia rögtön leintette.
– Ne, ne, várj! Várj…
Én viszont nem vártam. Lassan előre-hátra kezdtem mozgatni ujjamat, mintha csak masszíroznám belülről. Júlia felsóhajtott. Péter újra próbálkozott, de Júlia újra megállította.
– Nagyon érzékeny a csiklója ilyenkor – mondtam halkan, a lány hátát simogatva a gerince mentén. Közben óvatosan ujjaztam tovább. A feneke egyre könnyebben fogadta be az ujjam. Közben a farkam is kezdett egyre merevebbé válni. Újra óvszert vettem fel. – Csak egy pár perc. Addig simogasd egy picit – suttogtam békésen. Péter feszült, de visszafogott mozdulatokkal kezdte simogatni a lány vállát és hátát. – Úgy – bólintottam, és odaléptem.
A makkom Júlia fenekéhez toltam. Ő hátra tolta a csípőjét fektében és én óvatosan beléhatoltam. Erre Péter is felnyögött.
– Úgy – ismételtem. – Addig hozzám szokik. – Egy pillanatra még kicsit szűk volt, de a síkosító segített. Júlia felnyögött, ahogy magába fogadta a farkamat.
– Most már – mondta ő is – lassan mozoghatsz.
Kicsit ki kellett logisztikázni, hogy ki hova tegye a lábát, de néhány pillanattal később már mindketten mozogtunk Júliában. Aztán a lány megtámaszkodott az izmos mellkason, félig felegyenesedett, és így végre mindketten hozzáfértünk a melléhez. Péter a szájával is lecsapott rá, amíg én Júlia derekát, combját simogattam, és a nyakát, fülét csókolgattam. Hangosan nyögve állta az ostromunkat. Péter gyorsítani akart, de a póztól nehezen mozgott, így aztán hanyatt feküdtem, Júlia beleereszkedett a farkamba, hanyatt dőlt rám, és lábait felrakta Péter nyakába. Egyből kisajátította Júlia melleit, miközben én a lány nyakát csókolgattam.
Úgy, gondoltam, miközben mindketten ütemesen dugtuk a lányt. Akkor enyém a csiklója! Nem is zavartattam magam, hogy hajszálnyira vagyok Péter farkától, rögtön körözni kezdtem a nedvektől sikamlós csiklón. Júlia hangosan felnyögött, megkapaszkodva a nyakamban és Péter izmos felkarjában.
– Kurva jó vagy – nyögött Péter.
– Eszméletlenül szép vagy – dicsértem én is, ahogy felülről csodáltam hosszú, fehér lábait a kisportolt férfi nyakában. Éreztem a másik farkat Júlia hüvelyfalán keresztül, és biztosra vetem, hogy ő is érez engem.
Péter hirtelen megkapaszkodott Júlia combjában. Tudtam, hogy mi következik. Megálltam, átöleltem a lányt, aki hangosan felsikkantott, amikor Péter hirtelen vadul, gyorsan dugni kezdte, csatakos testük gyors csattogásokkal ütközött össze. Júlia nyakát és vállát csókolgattam, harapdáltam finoman, miközben egyik kezemmel a mellbimbóján, másikkal a csiklóján köröztem. A lány vadul rángatózott, hánykolódott rajtam a kéjtől, de mielőtt a csúcsra érhetett volna, Péter visszalassított.
Cinkosan összepillantottunk. Láttam az arcán mire készül. Júlia meglepetten fordult felé, de ekkor én kezdtem el mozogni a fenekében. A csiklóját is elengedtem pár pillanatra.
– Ne! – tiltakozott. – Most akarom! – ellenkezett, és keze a csiklójához nyúlt volna, de mindketten elhessegettük. Péter szinte teljesen kicsusszant, csak a makkja volt már Júlia puncijában. Az ő arca is vöröslött, zihált, folyt róla a verejték, és látszott, hogy az utolsó rohamra készül. Ekkor újra simogatni kezdtem Júlia csiklóját, és ő rögtön felnyögött, csípője esze-veszettül ringatózott. Ahogy a tempója egyre gyorsabbá vált, ahogy a hasa egyre gyakrabban rándult össze, hirtelen tövig nyomtam a farkam a fenekébe, és megálltam. Ebben a pillanatban Péter tövig nyomta a farkát a lány puncijába, megkapaszkodott a combjaiban, és újabb vad rohammal kezdte dugni. Júlia hátravetette fejét, úgy sikkantott fel, háta ívbe feszült, és vad, heves rángatózással élvezett el kettőnk farkán. Csiklóján köröztem, amíg a hullámok átcsaptak fölötte, és mellét masszíroztam, és Péter is a testével játszott, ahol csak érte, de nem bírt megmozdulni.
Aztán Júlia ruganyos teste a mellkasomra rogyott, és a nő hangosan zihálni kezdett. Átöleltem, a hajába csókoltam, és gyengéden ringattam egy kicsit. Nevetni kezdett, és vele nevettem.
– Hát szabad ilyet? – kérdeztem.
– Igen – mondta boldogan, szinte büszkén.
– A vendéged még mindig nem élvezett el. Szegény mindjárt szétrobban.
Júlia reszketeg tagokkal felült, miközben Péter kicsusszant belőle. Én még mindig tövig voltam a fenekében.
– Ezt nem hagyhatjuk – válaszolta, és levette a fiú óvszerét majd mosolyogva szopni kezdte. Ó, de imádom azt az angyali mosolyt, amikor fasz van a szájában! Két kézre fogtam a fenekét és masszírozni kezdtem.
Júlia tett néhány incselkedően lassú mozdulatot, mintegy bosszúként, amikor Péter elkapta a lány fejét és ütemesen dugni kezdte. Hangján hallottam, hogy nem fog sokáig tartani, és valóban, egy perccel később a háta megfeszült, és hangosan nyögve teleélvezte Júlia száját. Júlia a fiú fenekébe kapaszkodva próbálta tartani a lépést, de alig bírta mind lenyelni. A szája szélén le is csordult egy csepp.
Péter elhátrált, én pedig visszahúztam magamhoz a lányt, aki épp az utolsó kortyot nyelte le, és zihálva kapott levegőért. Én felhúztam a térdeit, hogy jobban hozzáférjek a fenekéhez, és lassan dugni kezdtem.
– Úristen fiúk! – nyögte, miközben Péter elsétált a mosdó felé. – Kikészítetek.
– Még nem is – súgtam a fülébe.
– Nem? – kérdezte, nem látva, hogy a szabad kezem merre jár.
Felvettem a kanapé széléről a gésa golyókat.
– Fogalmad sincs, mi vár rád – csókoltam meg a nyakát. Széttártam a lábait, és ő ott feküdt rajtam, tárt lábakkal, miközben a fenekében járkáltam ki-be.
– Mi? – kérdezte sóhajtozva.
– Az attól függ… – húztam még egy pillanatig.
– Mitől?
– Hogy a puncid kész van-e már…
Felsóhajtott, ahogy a kisajkaihoz illesztettem a gésa golyót. Hagyta, hogy belé toljam az elsőt. A puncija megfeszült egy pillanatra, amikor a legvastagabb pontra ért, majd a golyó egyetlen szempillantás alatt belé csusszant. Aztán követte a másik is. Ekkor másik kezemmel megfogtam a mellét és gyorsabban kezdtem dugni, egyik ujjamra hurkolva a golyók zsinórja, és közben a csiklóját simogattam. Mindketten hangosan élveztük, ahogy az izgalom egyre emelkedett.
Hirtelen kirántottam a golyót. Júlia teste megrándult a kéjtől, és hangosan felnyögött. Lassítottam, lassan dugtam tovább a fenekét, amíg visszatoltam a játékszert a puncijába. Gyengéden simogattam, puszilgattam, csókolóztunk, és felnyögött, ahogy a második golyó is visszaért belé. Akkor gyorsabban kezdtem dugni a fenekét, és ahogy egyre gyorsabban, egyre hangosabban sóhajtoztunk, újra kirántottam a golyót. Júlia megint összerándult, és ekkor tért vissza Péter, félmerev szerszámmal sétálva be a kanapé széléhez.
– Második kör? – kérdeztem a fiút.
– Még kell egy pár perc – mondta, és kortyolt a whisky-ből. Széttártam neki Júlia lábait, hogy láthassa, amint a fenekét dugom és a puncijával játszom. Péter hátradőlt, és úgy nézte a látványt.
– Látod, hogy tetszel neki? – súgtam a lány fülébe. – Nézd csak azt a mohó szemét… – Péter farka lüktetni kezdett, és a fiú simogatni kezdte magát. – Gyere!
Újra pózt váltottunk. Júlia feltérdelt, és a szájába vette a lassan megmerevedő fiút, én a fenekét dugtam tovább. Péter hamar megmerevedett, Júliát a fejénél fogva húzta a farkára. Mindhárman hangosan nyögtünk a kéjtől. Júlia csodát művelhetett a szájával, mert Péter hamar behozta a lemaradását. Be kellett osztanom az erőmet még pár percig, de amikor Péter már közeledett a véghez, én is elkezdtem simogatni Júlia csiklóját. Néhány másodperccel később a lány hangosan felnyögött – ekkor kirántotta belőle a gésagolyót, a puncijába hatoltam farkammal, és szélvész gyorsan dugni kezdtem, miközben a csiklóját simogattam. Több se kellett, Júlia tátott szájjal sikoltott fel, Péter egy újabb adag ondóval terítette be a felegyenesedő lány mellét, én pedig elélveztem az orgazmustól rángatózó lány puncijában.
Zihálva borultunk egymásra.
– Kész vagyok – mondta Júlia.
– Végem van – ziháltam én is, és Péter csak bólogatni bírt.
Eldőltünk a kanapén pár percre, két oldalról átölelve a lányt. Péterrel semmi ellenségeskedés nem maradt közöttünk. Megveregette a vállam, összeöklöztünk.
– Szép volt – mondtuk egymásnak.
– Egy zuhany? – ajánlottam fel, mikor kilihegtem magam, és mindhárman felszedelődzködtünk.
Semmi kifogásunk nem volt az ellen, hogy hárman osztozzunk a meleg vízen. A fürdő felé menet játékosan rácsaptam Júlia fenekére.
– Azt hittem combfixben leszel – cukkoltam. – És harisnyatartóban.
– Hoztam – kacsintott.
Ó, az életbe, ez egy hosszú este lesz…