Corwax3

Az első este az elélvezés után, amelyben aktívan részt vett Béla, Péter és Hilda is, és amelyet Zsuzsa engedélyezett a számomra, megengedték, hogy lefürödjek, mielőtt hazaindulok. Zsuzsa még indulás előtt ellátott néhány instrukcióval, vagy inkább paranccsal. Másnap már korán reggel ott kellett lennem náluk. Felmentem az emeletre, ahol a lakás volt. Régi téglaépület, széles, hosszú folyosókkal, amelyekről minden emeleten vagy húsz lakás nyílt. Megálltam az ajtó előtt. Minden csendes és kihalt volt, az emberek még mind aludtak vasárnap reggel nyolckor. Egy kicsit hezitáltam. A feladatot, amit Zsuzsa adott egy kicsit nehezemre esett megoldani. Pontosabban fogalmazva, nem technikailag volt nehéz, inkább féltem tőle. Zsuzsa ugyanis azt parancsolta, hogy még a folyosón, ahol bármikor bárki, akár idegen is megjelenthet vetkőzzem le. Tudtam azonban, hogy a parancsot mindenképpen végre kell hajtanom.

Gyorsan levettem az összes ruhámat. Ez persze nem volt sok, mivel Zsuzsa parancsának megfelelően azokat a ruhadarabokat vettem fel, amelyeket ő adott direkt erre a célra előző este. Egy agyonmosott, szakadt bugyi, miniszoknya és egy könnyű blúz, amelyik szintén agyonmosott és foltozott is volt. Ha enyémek lettek volna, már mindet régen k**obtam volna a szemétbe. Persze így sem várt a ruhadarabokra más sors. Nem maradt más rajtam, mint egy magas sarkú szandál, amelyet szintén Zsuzsa adott. A szandál sarka sokkal magasabb volt, mint bármely más cipő, amit addig viseltem, és elég sokáig tartott, amíg megtanultam benne rendesen járni, de mostanra már elég jól ment.

A ruhán kívül csak egy papírzacskó volt nálam, amelynek tartalmát kivettem, a levetett rongydarabokat pedig beleraktam a zacskóba, és ahogy Zsuzsa előírta ledobtam a szemétledobón.

Körülnéztem. A folyosó csendes volt, és én sem okoztam sok zajt, sőt próbáltam minél csendesebb lenni, mégis úgy éreztem, hogy minden egyes mozdulat nesze végigzeng az egész házon, és minden ajtó mögött már ott áll a lakó, kezével a kilincsen, hogy kinézzen: ki zajong ilyen korán reggel.

Ezután felcsatoltam a nyakörvet, amelyet Zsuzsa adott nekem. Az igazság az, hogy Zsuzsa parancsa ellenére otthon már felpróbáltam, hogy gyorsan fel tudjam csatolni. Persze tudtam, hogy meg fogja kérdezni, és nem fogom tudni letagadni, és büntetést is fogok kapni. Az öv széles volt, annyira, hogy alig tudtam mozgatni a nyakamat, és a felcsatolása sem volt egyszerű, mert három csat is volt rajta hátul, és mindegyiket duplán kellett csatolni és egyenként három bujtatón átbújtatni. Úgy éreztem, hogy már órák óta ott állok meztelenül és ügyetlenkedem a csattal.

Ezután jött az utolsó feladat, mielőtt becsöngethettem. Zsuzsa egy acél bilincset adott, amellyel össze kellett bilincselnem a kezeimet a hátam mögött. Kulcsot nem adott hozzá, így nem gyakorolhattam otthon. A bilincsek visszavonhatatlanul rácsattantak a csuklómra. Most már becsöngethettem. Ekkor azonban rádöbbentem arra, amire addig nem is gondoltam. Nem tudtam becsöngetni, hiszen a kezem hátra volt bilincselve. Nem is tudom, hogy egy hogyan nem jutott addig az eszembe. Az éjszaka során, még álmomban is hányszor elképzeltem, hogy levetkőzök a folyosón, ahol bárki megláthat, felrakom a nyakörvet, és hátrabilincselem a kezeimet, és becsöngetek.

Hát ez most nem ment. Egészen odaálltam a fel mellé, felágaskodtam és az orrommal próbáltam megnyomni a csengőt. Nagy nehezen sikerült. A csengő olyan erősen szólt, hogy úgy éreztem, mindjárt felébred az egész ház.

Gyorsan visszaálltam az ajtó elé, terpeszben, lehajtott fejjel. Vártam. Nem történt semmi. A szívem egyre gyorsabban vert. Kezdtem nagyon ideges lenni. Mi van, ha Zsuzsa így akar megbüntetni, hogy nem enged be? Itt állok anyaszült meztelenül, hátrabilincselt kézzel, nyakörvvel. És még a ruhám sincs meg, hogy valamennyire felöltözzek, ha egyáltalán nem engednek be. És akkor hogyan fogok hazamenni? Vagy hol fogok elbújni egész nap? Telt az idő. A folyosó még mindig csendes volt. Nagyon sok idő eltelhetett.
Nem tudom, hogy pontosan mennyi, mert eléggé elvesztettem az időérzékemet, de úgy éreztem, hogy tíz perc is.

Mi van, ha nem hallották meg a csengőt? Ha még alszanak és nem ébredtek fel? Zsuzsa pedig megparancsolta, hogy csak egyszer csengethetek. Nem mertem csengetni. Vártam, megadtam magam a sorsomnak, amelybe magamat kergettem. Lesz, ami lesz.

Egyszer csak kinyílt egy ajtó a folyosón. De nem az az ajtó, amelynek a nyitására vártam, hanem egy, a másik oldalon, úgy öt méterre tőlem. Odanéztem. Egy kopasz fickó nézett ki az ajtón, és hajolt le az ajtó elé helyezett tejesüvegekért. Amikor meglátott megváltozott az arckifejezése, mintha rosszalló lett volna, és morgott valamit, majd beemelte a tejesüvegeket, és eltűnt az ajtó mögött. Azt hittem ott halok meg szívrohamban. Odaléptem megint a csengőhöz és megnyomtam az orrommal. Most már sokkal hosszabban, mint az előbb, azután megint visszaálltam az ajtó elé.. Most már nem kellett sokáig várnom. Zsuzsa hamarosan megjelent az ajtóban, pongyolában, álmosan, ásítozva:

- Te vagy az? Mióta állsz itt?

- Nem tudom, Mistress. - válaszoltam - Azt hiszem hosszú percek óta.

- Csöngettél?

- Igen, Mistress. - azt nem tettem hozzá, hogy kétszer, de hiába.

- Hányszor? - jött a kérdés. Puff neki. Nem hazudhattam, biztos, hogy hallotta mid a két csöngetést.

- Kétszer, Mistress. - vallottam be.

- Nem azt mondtam, hogy csak egyszer csöngess? - kérdezte Zsuzsa olyan hangsúllyal, mint aki maga sem emlékszik.

- De igen, Mistress.

- Akkor ezt rögtön mondanod kellett volna, amikor azt kérdeztem, hogy csöngettél-e. Megpróbáltad eltitkolni, hogy szófogadatlan voltál. Korán reggel van még, ilyenkor nem kel még fel senki. Büntetésül itt maradsz kint még öt percig. Feküdj hanyatt itt az ajtó előtt, és rakd szét a lábaidat, amennyire csak tudod. És ha nem fogadsz szót, akkor nem engedlek be öt perc múlva sem, sőt semmikor. Ha nem tudsz szót fogadni, akkor nem vagy érdemes arra, hogy szolgálj engem.

A hideg végigfutott a hátamon. Az, hogy hideg, és piszkos volt a folyosó egyáltalán nem zavart. De hogy ilyen obszcén, felkínálkozó pózban ott kell maradnom öt percig, ez miden képzeletemet felülmúlta. De nem volt más választásom. Egy "Igen, Mistress" után nagyot nyeltem, és megtettem, amit Zsuzsa parancsolt. A kezeim a hátam mögé kerültek, ami igen kényelmetlen volt, és homorítanom kellett. Amikor lefeküdtem Zsuzsa még széjjelebb rugdosta a lábaimat, majdnem vízszintesig, és egy krétával vonalat rajzolt a földre végig a lábam mellett.

- Tudod, hogy mire jó a vonal?

Tudtam. Arra kellett, hogy ellenőrizni tudja, hogy nem zártam összébb a lábamat.

- Igen, tudom, Mistress.

- Akkor jó. - mondta, és becsukta az ajtót.

Megint nagyon lassan teltek a percek, és nem csak a kezem nyomta kényelmetlenül a hátamat, és kényszerített homorításra, de a lábamat sem volt könnyű ennyire szétnyitni. Hűvös is volt, nyári reggel, amikor a kertekben a virágok még nedvesek, és az épületek még őrzik az éjszaka hidegét. Hallottam, hogy a földszinten valaki kinyitja az ajtót, és elindul a lépcsőn. Reménykedtem benne, hogy nem erre az emeltre jön. Az ajtó nyitva maradhatott utána, mert enyhe huzat támadt, amely végigsöpört a folyosón. Éreztem, ahogy a hűvös levegő végigsimogatja az egész testemet, a melleimet, és a puncimat is. Ez egészen szokatlan érzés volt, hiszen ez a testrészem eddig mindig fedett volt, vagy ha nem, akkor sem volt ennyire nyitva szabadon a légáramlatoknak. Olyan volt, mintha valaki csiklandozta volna, és ha nem féltem volna attól, hogy egy idegen rám talál, talán még izgató is lett volna.

Hallottam, ahogy az a valaki, aki bejött az épületbe felfelé jön a lépcsőkön. Hallottam, amikor a lépcsőfordulóba ért, mert egészen másképp hangzottak a lépései. Megszámoltam, hogy tizenkét lépcsőfokot lépett a fordulóig. Azután felért az első emeletre. Aztán megint a lépcsőkön lépett a második emelet felé. Rimánkodtam magamban, hogy csak a másodikig menjen, és ne jöjjön fel a harmadikra. Rendben van, hogy gyalog megy az elsőre. Biztos sportos, és a másodikra is gyalog megy, de ha a harmadikra jönne, akkor már biztos lifttel jönne. Persze én is gyalog jöttem, mert nem akartam zajt csapni, Ez az ember azonban nem törődött a zajjal. Biztos csak a másodikig megy. Lépcsőforduló, és ismét lépcsők. Felért a második emeletre. Most nem hallottam a lépéseket, kezdtem reménykedni. Aztán valami sercenést hallottam, és utána ismét léptek, felfelé a harmadikra, ahol én feküdtem a folyosón.

Most már azért rimánkodtam magamban, hogy ne ide jöjjön, hanem a negyedikre. Biztos nagyon sportos, és akárhányadikra gyalog megy. A folyosón csak megfordul, nem néz ide és megy felfelé. Reménykedtem, és végtelen szerencsémre így is lett. Felért a második és a harmadik lépcsőfordulójába, jött fölfelé. Nem mertem odanézni a folyosó végére. Hallottam a lépéseit, és aztán azt, ahogy halkulnak el ismét a negyedik emelet felé. Az ötödikre már nem ment fel.

Ismét csend volt. Hamarosan pipaszagot éreztem, és most már tudtam, hogy miért állt meg a másodikon. Éreztem, hogy miközben az idegen lépéseit figyeltem a lábamra nem koncentráltam, és összébb csúszhattak. Hogy ne legyen belőle baj, megpróbáltam annyira széthúzni, amennyire csak bírtam, és vártam. Sokáig vártam. Biztos voltam benne, hogy nem öt percig, hanem legalább tízig. Hála Istennek azonban ezalatt az idő alatt nem történt semmi. Egyszer csak nyílt az ajtó, és Zsuzsa lépett ki rajta.

- Nem járt erre senki? - kérdezte.

- De igen, Mistress. - válaszoltam - Egy ember ment fel a lépcsőn..

- Látott?

- Nem tudom, Mistress. Nem mertem odanézni.

- Nem csak nem mertél, hanem nem is volt engedélyezve a számodra! Pipázott?

- Igen, Mistress. - válaszoltam.

- Akkor mégiscsak láttad! Odanéztél! Kint maradsz még öt percet! Fekszel, nem forgolódsz, bármi is történjen. - és becsapta az ajtót.

Megint kint maradtam. Most már teljesen össze voltam zavarodva. Meddig kell még itt kint feküdnöm? Mi fog még történni? Minek kell még történni, hogy Zsuzsa beengedjen végre?

Ebben az öt, vagy ki tudja hány percben már nem történt semmi. Újra nyílt az ajtó, és Zsuzsa dugta ki a fejét.

- Nem járt erre senki? - kérdezte.

- Nem, Mistress.

- Akkor gyere be!

Nagy nehezen feltápászkodtam. Eléggé meggémberedtek a lábaim, és a magas sarkú szandál, meg a hátrabilincselt kezek nem könnyítették meg a dolgomat. Bementünk. Most is csak ők voltak ott, Zsuzsa, Péter, Béla és Hilda.

- Ma az egész nap rendelkezésünkre áll, hogy tanítsunk. - mondta Zsuzsa - Feltéve, ha te is úgy akarod, és megkérsz rá.

- Igen, Mistress. Szeretném. Kérem, Mistress, hogy tanítsanak.

- Mire tanítsunk?

- Hogy megfelelően tudjam szolgálni Önt, Mistress. - válaszoltam.

- Rendben van. Persze ne hidd, hogy ezzel minden el van intézve. Ez még nem elég. Nem fogjuk az energiánkat egy buta kis picsába ölni, aki nem tanítható, csak mazochista és élvezi ha verik. Az kell, hogy szót fogadj, bármit is parancsolunk. Hogy elfogadd a szolgaságodat. Azt, hogy alárendelt a szereped, azért vagy, hogy szolgálj. Neked az a célod, hogy nekem és nekünk jó legyen, és nem az, hogy te élvezz. Akkor élvezhetsz el, ha mi megengedjük, ez külön jutalom a jó szolgálatodért, de egyelőre ezt nem érdemelted ki. Sőt egy csomó büntetést érdemeltél ki. Hogy mi a büntetésed, az majd mi kitaláljuk, de hogy milyen bűnöket követtél el, az neked kell felsorolnod. Sőt, a továbbiakban, ha valami vétséget követsz el kötelességed mindek figyelmeztetni, és kérni, hogy a megfelelő büntetésedet megkaphassad. Megértetted?

- Igen, Mistress.

- A tegnapi vétkeidet elfelejtjük, bár volt elég, és nem érdemelted meg, hogy elélvezz, de látni akartuk, hogy mekkorát tudsz élvezni. Biztos lehetsz benne, hogy ha ma is úgy viselkedsz, mint tegnap, akkor nem fogsz elélvezni. Most pedig sorold el, hogy milyen bűnöket követtél el attól kezdve, hogy tegnap elmentél innen!

- Igenis, Mistress. - kezdtem neki - Felpróbáltam a nyakörvet, és a szandált is, még tegnap este, és megnéztem magam a tükörben, hogy hogyan nézek ki meztelenül a szandálban és a nyakörvben. Amikor megérkeztem és meztelenül álltam az ajtó előtt egy másik ajtó kinyílt, és én odanéztem, ahelyett, hogy álltam volna az ajtó felé fordulva. Azután még egyszer csöngettem, türelmetlen voltam. Amikor hanyatt kellett feküdnöm arra figyeltem, hogy valaki jön fel a lépcsőn, és nem figyeltem eléggé a lábaimra, és azok egy kicsit összébb záródtak, és utána húztam csak szét őket.

- Ez minden?

- Igen, Mistress. - válaszoltam.

- És az, hogy a pipás férfit megnézted?

- Nem néztem meg, Mistress, csak éreztem a pipa szagát, onnan tudom, hogy pipázott. - mondtam ijedten.

- Akkor kettős a bűnöd. Hagytad, hogy megbüntesselek olyasmiért, amit nem követtél el, és miattad hibáztam. Ez az egyik fele. A másik viszont az, hogy ezt most a fejemre olvasod, és ez nagyobb bűn minden eddiginél. Hallgatnod kellett volna, bevallani, hogy megnézted azt a férfit, akkor is, ha nem tetted! - mondta Zsuzsa szinte kiabálva.

- Igen, Mistress. Kérem, hogy rója ki rám a megfelelő büntetést..

- Nocsak. - mondta Zsuzsa egy kicsit higgadtabban - Valóban azt akarod, hogy megbüntessünk? És miért akarod ezt?

- Azért, Mistress, hogy ezzel segítse a tanulásomat, hogy minél hamarabb, és minél jobb szolga válhasson belőlem. - válaszoltam..

- Hát jó. Majd meglátjuk. Eddig nem produkáltál túl fényesen.

Kicsatolta a bilincseket, és intett, hogy menjek utána. Mindannyian átmentünk egy másik szobába. A szoba közepén egy speciális asztal állt, sokféle szerelékkel, amelyeknek akkor még nem tudtam a szerepét.

- Mássz fel az asztalra, négykézlábra, büntetés pozícióba! - parancsolta Zsuzsa.

Megtettem. Az asztal nem volt túl magas, így könnyen fel tudtam mászni. Felemeltem a fejemet és szétraktam a térdelő lábaimat majdnem az asztal széléig és homorítottam. Zsuzsa és Péter rögzítették a lábamat két-két szíjjal, majd a kezeimet az asztalon rögzített kalodába zárták. A derekamon átvetettek egy vastag, az asztal széleihez rögzített bőrszíjat keresztbe, amely lehúzott, és így megakadályozta, hogy akár a hasamat, akár a mellemet feljebb emeljem. Ezután valamit még behelyeztek alám, de nem tudtam, hogy mi az. Amikor elkészültek Zsuzsa távolabb lépett, és jól megnézett. Én moccanatlanul vártam, hogy mi lesz.

- Most megtanulod - kezdte Zsuzsa -, hogy hogyan kell a vesszőzést mozdulatlanul elviselni. Ahogy tegnap mondtam, a legkisebb rezdülésre is a lelógó mellek mozdulnak a legtöbbet. Most a melleid köré, a bőrödtől pár milliméterre apró tűket helyeztünk el. Mindenfelé a bimbóktól a tövéig. Ezekben nagyfeszültség van. Ne félj, nem ráz meg nagyon, csak csíp, ha hozzáérsz. De nagyon. És piros kis pontot hagy. Ezért azután ne érj hozzá! Ha nem mozdulsz, akkor nem érsz hozzá. Ez segíteni fog tanulni. Most pedig minden egyes ütést számolsz, amit a seggedre kapsz, és minden egyes ütést megköszönsz. Megértetted?

- Igen, Mistress. - válaszoltam, és tudtam, hogy minden figyelmemre és energiámra szükségem lesz, hogy úgy szerepeljek, ahogy elvárják tőlem.

A következő pillanatban egy hatalmas ütést kaptam a fenekemre egy vékony pálcával. Nem voltam még felkészülve rá, és felkiáltottam, sőt meg is mozdultam, és ez nagy hiba volt. A tűk abban a pillanatban elkezdték szurkálni a melleimet, de nem egyszerű kis szúrással, hanem úgy, mintha ezer méh támadt volna rám. Nem bírtam ki üvöltés nélkül, és időbe telt az is, amíg újra mozdulatlanná tudtam merevedni a megfelelő testhelyzetben, hogy ne érjek hozzá egyetlen tűhöz sem. Végre összeszedtem magamat.

- Egy. Köszönöm, Mistress. - mondtam lihegve.

- Hát ez nem valami jó. - mondta Zsuzsa, és ráhúzott ismét egy hatalmasat a fenekemre.

Most már sikerült megállnom, hogy ne sokat mozogjak, de a bal mellem így is hozzáért néhány tűhöz, és ezek ismét nagyon csípték a bőrömet. Most már nem kiáltottam.

- Kettő. Köszönöm, Mistress. - mondtam.

- Valamivel jobb. - jött a következő ütés. Ezt már sikerült megállnom annyira mozdulatlanul, hogy ne érjek a tűkhöz.

- Három. Köszönöm, Mistress.

- Jó. - mondta Zsuzsa - Halljam, hogy mit köszönsz.

- A verést köszönöm, Mistress, amivel segít engem, hogy minél hamarabb megfelelő szolga válhasson belőlem.

- Meglepően jó. - mondta Zsuzsa.

A következő ütések nem voltak olyan nagyok, mint az első három. Talán azért, hogy egy kicsit össze tudjam szedni magam, és kibírjam mozdulás nélkül. Így is hamarosan olyan volt a fenekem, mintha tüzet gyújtottak volna rajta. Az ütések egyre gyorsabban jöttek, most már Zsuzsa nem fűzött megjegyzést az egyes ütések után a viselkedésemre, csak ütött. Néha kivárt egy kicsit, néha azonnal. Az eredménye persze meg volt, és pontosan az, amit ő akart: soha nem tudtam, hogy mikor jön a következő ütés. Próbáltam kiszámolni, hogy hányszor üt azonnal, és hányszor vár, mikor mennyit, de valahányszor úgy gondoltam, hogy most érzem mikor fog jönni az ütés, tévedtem.

Az ütések eleinte mindig máshova érkeztek, és egyenletes fájdalommal borították be a bőrömet. Később azonban, a huszadik ütés után háromszor, négyszer is egymás után ugyanoda kaptam az ütést, és ezek a vesszőcsapások annak ellenére nagyon fájtak, hogy Zsuzsa nem adta bele minden erejét az ütésbe, csak vesszőzgette a fenekemet. Többnyire megálltam hangosabb nyögés nélkül a dolgot, de nem mindig sikerült. Volt olyan, hogy hangosabban felnyögtem, főleg olyankor, amikor minden igyekezetem ellenére hozzáértem a tűkhöz. Ez sokkal jobban fájt, mint a vesszőzés. De szerencsére ez nem fordult elő túl sokszor.

Az ötvenedik ütés után, már szinte nem is éreztem az egyes ütéseket, csak azt, hogy az egész fenekem egyenletesen lángol és azt, hogy a puncim egyre nedvesebb, és egyre tágabb. Nem azt mondom, hogy élveztem a verést. Egyáltalán nem élveztem. Talán, ha Zsuzsa nem üt olyan nagyokat, vagy olyan sokat. Ha nem vagyok megkötözve, talán. Így azonban nem volt élvezetes, csak izgató. Próbáltam mozdulatlan, és a számolást, és az egyes ütéseket megköszönő mondatokat kivéve hangtalan lenni. És ez kezdett egész jól menni. Aztán a hetvenedik ütés után Zsuzsa elkezdte verni a combom hátát, és amennyire ebben a testhelyzetben elérhető volt a belső felét. Ez megint nagyon fájt, de sikerült megállnom komolyabb vonaglás nélkül, és csak az első combomra érkező ütésnél ért hozzá a mellem a tűkhöz, akkor sem nagyon. Hamarosan a lábam is úgy égett, mint a fenekem. AZ ütések a térdhajlatom felett kezdődtek, és haladtak egyre feljebb.. A hetvenötödik ütés már egészen a puncim tövében csattant, és nagyon féltem, hogy a vessző esetleg eléri a nagyajkamat is, vagy ami még rosszabb a kisajkamat. Tudtam, hogy az nagyon fájt volna. De Zsuzsa sokkal ügyesebb volt. Összesen százkét ütést kaptam.

- Most nem kapsz többet. Ennyi elég lesz. - mondta Zsuzsa. - Köszönd meg.

- Köszönöm, Mistress, a büntetést.

Kicsatolták a szíjakat, és a kalodát is. A melleim alól is elvették a tűket. Ahogy kivették az eszközt, és elvitték előttem, láttam, hogy két homorú, esztergált fadarabból sok száz apró tű állt ki, amelyek pont körülvették a mellemet, csak a magasságot kellett pontosan beállítani, és a vezetékeket a csatlakozókhoz rögzíteni. Nem szálltam le, mert nem kaptam rá parancsot, és tudtam, hogy csak akkor szállhatok le, ha megengedik. Nem is volt szabad leszállnom.

- Feküdj hanyatt! - parancsolta Zsuzsa.

Hanyatt feküdtem, és bár erre nem volt parancsom szétraktam a lábamat. Hilda és Péter rögtön oda is léptek, még jobban széthúzták, hogy a lábaim lelógtak az asztal két szélén, és térdél odakötözték őket az asztal széléhez széles szíjjakkal. A puncim most teljesen nyitva volt, majdnem vízszintesig szét volt húzva a lábam. Ezután a csuklóimat kötözték az asztal felső két sarkához, majd pedig a könyökeimet szorították le az asztalhoz szíjakkal. Amikor így rögzítve voltam valamit elkezdtek ügyködni az asztal alatt. Éreztem, hogy az asztal a fenekem alatt elkezd emelkedni. Úgy tizenöt, húsz centit emelkedett ki egy lap a fenekem alatt, és ezzel, ha lehetett, még jobban kitárult a puncim. Ezután egy pecket nyomtak a számba, de nem a szokásos módon a fejem mögött rögzítették, hanem az asztalhoz, így ezzel nem csak azt akadályozták meg, hogy beszéljek, hanem azt is, hogy a fejemet akár csak egy centire is mozdítsam. Nem is akartam mozdítani, megadtam magam a sorsnak, vártam, hogy mi történik, bármi is legyen az.

- A következő lépés - mondta Zsuzsa, amikor már teljesen rögzítve voltam -, amit meg kell tenned, hogy igazi szolga lehess, az az, hogy meg kell szabadulnod minden testszőrtől. Természetesen a hajad, szemöldököd és szempillád marad, de le kell borotválni a szőrt hónaljadról, a karodról, a vénuszdombról, a lábadról, mindenhonnan. A szőrtelenség is jelzi alávetett voltodat. Első alkalommal mi borotválunk meg, de mostantól kezdve a te feladatod, hogy gondoskodj a szőrtelenségedről. Bármikor egyetlen engedély nélküli szőrszál is komoly büntetést von maga után, amelynek csak az első lépcsője az, hogy a szőrszálat magadnak kitéped. Hogy tudd, hogy ez mit jelent... - azzal kitépett egy szőrszálat a punciszőrök közül.

Fájt. Ez a fájdalom egészen más volt, mint a verés. A fenekem még most is égett az elszenvedett verés miatt. A szőrszál kitépése apró, de nagyon fájdalmas szúró érzést okozott. És tudtam, hogy nem csak egy szőrszálat fog kitépni.

- Fájt? - kérdezte Zsuzsa.

Próbáltam a pecken keresztül nyögni, hogy "igen, Mistress", de nem nagyon ment. Intettem a szememmel, hogy igen.

- Tele szájjal nem beszélünk! - tépett ki ismét egy szálat. Megálltam nyögés nélkül. - Értetted?

Teljesen össze voltam zavarodva. Mondanom kellett volna, hogy igen, értettem, de tele szájjal nem volt szabad beszélnem.

- Nem hallom! - mondta Zsuzsa, és ismét kitépett egy szálat, közvetlenül az előzők mellől. Ez már nagyon fájt.

- Nos? - kérdezte a negyedik szőrszálnál. Megint nyögtem, hogy "igen, Mistress", amennyire lehetett.

- Látom, hogy próbálkozol. Hogy erőlködsz. - mondta Zsuzsa, miközben újabb és újabb szőrszálakat tépett ki - De nem megy, mert egy haszontalan, buta kis picsa vagy, aki semmire sem jó. Biztos vagyok benne, hogy még szőrtelenül sem fogod magadat tudni tartani, és képes leszel olyan mocskos, büdös és szőrös muffal beállítani ide, mint most. Nem tudod, hogy hogyan kellene viselkedned.

Közben minden egyes szőr kitépésénél belenyögtem a pecekbe. Nem is azért, mert annyira fájt, inkább a reménytelenség, és a kilátástalanság miatt, mert úgy kaptam büntetést, hogy nem tudtam ellene semmit tenni, nem tudtam se beszélni, se pedig nem beszélni egyszerre.

- Most is azon jár az eszed, hogy mit kellene tenned, hogy ne tépjek ki több szőrt. -folytatta Zsuzsa, már vagy tíz szőrszál után - Ahelyett, hogy azon gondolkodnál, hogy hogyan kellene viselkedned, hogy minél jobban szolgálj engem, hogy én jól érezzem magam. Vagy nem?

Integettem a szememmel, hogy igen. Megértettem, hogy a szőrök kitépése büntetés, amelyet megérdemlek, de nem azért, mert nem válaszoltam, vagy mert válaszoltam a pecekbe nyögve. Azért kaptam a büntetést, mert szót akartam fogadni, hogy ne kapjak büntetést, ahelyett, hogy szót akartam volna fogadni, mert ez a dolgom, függetlenül attól, hogy kapok-e büntetést, vagy sem. Tudtam, hogy nem tőlem függ, hogy Zsuzsa meddig tépkedi a szőrömet, és okoz fájdalmat, csak tőle. Akár megérdemlem, akár nem. Szót kell fogadni, és a büntetés csak segítség addig, amíg megtanulok magamtól szót fogadni, minden parancsot végrehajtani, és úgy viselkedni, ahogy Zsuzsa elvárja tőlem. És megértettem azt is, hogy őt szolgálva számomra csak az lehet a legnagyobb élvezet, ha őt megfelelően szolgálom. És ha engedélyezi, hogy elélvezzek, az csak külön jutalom, és annak is az elsődleges célja, hogy ő örüljön annak, hogy én elélvezek, akár azért, mert megérdemlem, akár csak azért, hogy láthassa közben a testemet, akár azért, hogy mások előtt kényszerítve az élvezésre ezzel is megalázzon.

Most már szinte rezzenéstelenül tűrtem a szőrök kitépését.. Az arcom azért meg- megrezdülhetett közben. Egy idő után abbahagyta.

- Valamit azért kell hagyni az ollónak, és a borotvának is. -mondta.

Intett Hildának, aki nekilátott egy ollóval levágni a szőröket. Nem nagyon láttam, csak az olló szárainak a csattogását hallottam. A levágott szőrök lehullottak a lábam között, sok beleragadva, és rettenetesen csiklandozva a szétnyitott, és nedves puncimat. Nem bírtam ki mozdulatlanul.

- Jobb lesz, ha nem mozogsz, mert az olló szúr, a borotva vág. - mondta Zsuzsa.

Megpróbáltam nem mozogni. Amikor Hilda végzett, egy nedves szivaccsal végigtörölte a tüskésre vágott vénuszdombot, a puncimat, és a fenekem egy részét is. Ez nagyon jól esett, főleg a fenekemnél, ahol még mindig forrónak éreztem a bőrt. Ezután kétoldalt a hónom alatt vágta le a szőröket. Amikor ezzel is megvolt egy pamacsot vett elő, és bekente habbal a karom alatt, és a vénuszdombomnál fel egészen a köldökömig, majd a nagyajkaimat is, és a fenekemet is az anus mögötti a vágásban. Most jöttem rá, hogy azért kellett a fenekemet felemelni, hogy ez a rész is elérhető legyen.

- Mindenhol, alaposan kell leborotválni. - mondta közben Zsuzsa. - Nem csak elöl, ahol jól látható, hanem a gáton is, és a fenékvágásban is a nagyajkakról nem is beszélve. Könnyebb elektromos borotvával csinálni, de ezt nem engedélyezem számodra. Hagyományos borotvával kell levágnod a szőröket, mert ezt parancsolom. És ha megvágod magad, az persze a te bajod. Kétszeresen, mert meg is büntetlek érte. A nagyajkak nagyon érzékenyek, és elég nehéz lehet borotválni. Igaz, Hilda?

- Igen, igaz. - mondta Hilda, miközben végzett a két hónaljammal, és nekilátott a vénuszdombomnak.

- A lábaid és a karod nem túl szőrösek, de azért menj el egy kozmetikushoz és gyantáztassad le a maradék szőrt is. Majd adok egy címet.

Közben Hilda leborotvált az összes szőrt a vénuszdombról, és nekilátott borotválni a nagyajkakon levő apró szőröket. Ehhez a művelethez félrehúzta a nagyajkaimat, hogy azok minél jobban kisimuljanak, de ezt olyan erősen tette, hogy fájt.

- Nagyajkak nagyon érzékenyek. - mondta Zsuzsa - Képzeld csak el, kis picsa, hogy mennyire fáj, ha ott marad egy szőrszál, amit kitéphetek.

Hilda nagyon ügyes volt, mert nem vágott meg, és kiborotválta a nagyajkakat, a gátat és a fenékvágásomat is. Amikor készen volt ismét elővette a szivacsot, és tisztára törölte a borotvált területeket a habtól. Most már teljesen szőrtelen volt az egész testem. Eloldoztak, és Zsuzsa rám parancsolt, hogy másszak le az asztalról. Leszálltam, és megálltam a szokásos pózban: enyhe terpesz, kezek a hátam mögött.

Eddig is meztelen voltam, már a folyosón is, ahol bárki megláthatott volna, de most borotváltan még meztelenebbnek éreztem magamat. A vénuszdombot, annak ellenére, hogy nem nyúlhattam, és nem is nyúltam oda nagyon simának, és védtelennek éreztem, és nagyon furcsa volt az érzés a nagyajkaim és a fenekem tájékán is. Eddig nem is gondoltam rá, hogy ott is vannak szőrök, pedig vannak, és ezek hiánya egy újfajta érzést okozott, amely idegen volt minden eddigi érzéstől. Meztelenségnek éreztem, jobban, mint azt, hogy nincsen rajtam ruha, és nagyon kiszolgáltatottnak, és ez rettenetesen felizgatott.

- Mit kellene most tenned? - kérdezte Zsuzsa.

Egy pillanatra elgondolkoztam, és azután rájöttem:

- Köszönöm, Mistress, és Önnek is Mylady hogy segítenek engem, hogy minél jobb szolga lehessek, és hogy ezért megborotváltak.

- Na jó! - mondta Zsuzsa - Most már jobban nézel ki. Így már nincs szükség rá, hogy dugdosd a hónaljadat és a puncidat. Ezentúl, ha megállsz előttem a lábadat rendesen szét kell nyitni. Nem elég az enyhe terpesz. Eddig csak azért nem engedélyeztem, hogy rendes terpeszben állj, mert nem akartam látni a ronda szőrös pinádat. Legyen legalább egy méter a két lábfejed között!

- Igenis, Mistress. - mondtam lehajtott fejjel, és megpróbáltam akkora terpeszben állni, amekkorában csak bírtam. A magas sarkú szandál ezt eléggé megnehezítette.

- Igen, így jó lesz. - folytatta Zsuzsa - A kezeidet pedig ne a hátad mögé tedd. Ez csak azért kellett, hogy a mocskos, izzadt hónaljadat ne kelljen szagolnunk. Ezentúl a kezedet a tarkódra teszed.. Ezzel a testednek egyetlen centimétere sincs eldugva, és látható, hogy mindenhol rendesen le van borotválva a szőr. A lábfejedet pedig fordítsad egy kicsit befelé. Amennyire tudod, de el ne ess. Tudod-e, hogy miért.

Az igazság az, hogy nem tudtam, de ahogy megtettem, amit kért, rögtön rájöttem:

- Azért, Mistress, hogy a fenekem is nyitva legyen. - közben a kezemet is a tarkómra tettem.

- Igen. És miért kell, hogy a feneked nyitva legyen?

- Azért, Mistress, hogy bárki láthassa.

- És, hogy használhassam. Igaz?

- Igen, Mistress.

- Mire lehet használni a seggedet?

- El lehet verni, Mistress.

- Igen? A vágatban? Erre nem is gondoltam, de jó ötlet, majd kipróbálom. Még mire?

- Meg lehet dugni, Mistress. - mondtam ki nagyon szégyenkezve.

- Ez sem rossz, de nem hiszem, hogy erre vágynék. Még mire?

Nem tudtam, hogy mire gondolhat. Lehet, hogy nem is gondolt semmire, csak tesztelt, hogy miket mondok. Hallgattam. Aztán eszembe jutott még valami:

- Csiklandozni lehet, Mistress.

- Csiklandozni! - nevetett Zsuzsa - Ez sem rossz! Hát még?

- Nem tudom, Mistress.

- Mit nem tudsz?

- Hogy még mire lehetne használni a fenekemet, Mistress.

A következő pillanatban Zsuzsa hatalmasat vágott a hátamra a vesszővel:

- A seggedet, ugye?

- A seggemet, Mistress. - mondtam szégyenkezve. Hiába voltam meztelen, borotvált, kiszolgáltatott, ezeknek a szavaknak a kimondását még jobban szégyelltem.

- A teljes mondatot. - csapott rám megint Zsuzsa.

- Nem tudom, hogy még mire lehetne használni a seggemet, Mistress. - mondtam.

- Mi jár a fejedben, mire gondolsz? - kérdezte most Zsuzsa.

Ez a kérdés meglepett, de megpróbáltam rá teljesen őszintén válaszolni:

- Hogy mit vár tőlem, Mistress, hogy mire gondol, hogy mire lehet még használni a seggemet.

- Hiba! - vágott megint rám Zsuzsa - Nem azzal kell törődnöd, hogy én mire gondolok. Nem azt az egy használatot kell kitalálnod, amire én gondolok. Hanem minél több használati módot kell felsorolnod, és kitalálnod, függetlenül attól, hogy én mire gondolok. Még mindig nem értetted meg, hogy mit jelent szolgálni!

Rájöttem, hogy igaza van.

- Most Hilda felírja egy papírlapra, hogy mire lehet használni a kis seggedet. Utána megmondom, hogy hány használati módot írt fel, és te felsorolod őket. Ha olyant mondasz, amit ő nem írt fel, azt felírjuk a papírra, és jó pont. De ha valamit kihagysz, azért büntetést kapsz. Minél többet hagysz ki, annál többet. Megértetted?

- Igen, Mistress.

Az agyam elkezdett száguldani. Vajon miket írhat fel Hilda? Beöntés?
Igen, azt biztos felírja. Hallottam, hogy ez is egy perverzió.
Tágítani, jutott eszembe, bár ez olyasmi volt, amire nagyon nem vágytam. Nem jutott eszembe más. Közben Hilda befejezte.

- Nos? - kérdezte Zsuzsa.

- Beöntést lehet adni, Mistress, és lehet tágítani.

- Oh, tágítani. A szűk kis szűzies seggecskédet? Nos igen! Erre persze Hilda nem gondolt! Ejnye, Hilda! - fordult Hildához, és megfenyegette az ujjával. - A beöntés szerepel. Más nincs? Sok lesz a büntetés!

- Nincs, Mistress. - vallottam be.

- Hát, pedig itt még szerepel az, hogy a seggedet használhatjuk gyertyatartónak, aztán ha vendégeket várunk, akkor beledughatunk egy rudat, amire a vendégek a kalapjukat tehetik. Aztán használható fegyelmezésre úgy, hogy elektródát dugunk be, de az sem megvetendő önfegyelmezési módszer, amikor egy három centis acélgolyót kell egész nap a seggedben hordanod. Mi a véleményed?

- Azt hiszem, hogy nem vagyok elég találékony, Mistress, és kérem, hogy büntessen meg ezért.

- Jól van, bár túl finoman fogalmazol. Nem találékony nem vagy, hanem általában vagy egy buta kis picsa. Igaz?

- Igen, Mistress, egy buta kis picsa vagyok. - ismételtem vissza.

- Nagyon jó, hogy tudtad, hogy ezt várom. Mármint, hogy elismétled, hogy mi vagy. De ne hidd azt, hogy ezzel megúszod a büntetést. Vagy nem reménykedtél ebben?

Tudtam, hogy mit kell válaszolnom:

- Nem reménykedtem ebben, Mistress. A büntetés segít nekem, hogy minél jobban tudjam szolgálni. Ha elmarad a büntetés, akkor az én dolgom lesz nehezebb. Ezért kérem, hogy a megfelelő módon büntessen meg.

- Nagyon jó! - mondta Zsuzsa - Már majdnem megértetted a dolgot, de azt hiszem, hogy a gondolataid azért még nem igazán eszerint keringenek. Most is azért válaszoltad ezt, mert tudod, hogy ezt kell mondanod. Igaz?

- Igen, Mistress. - vallottam be.

- De talán fejlődőképes vagy. Legalábbis erre utal, hogy bevallod a gyengeségeidet. Persze mindig mindent be kell vallani. A legapróbb gondolatodat sem szabad eltitkolnod. Most pedig magad fogod a büntetésedet végrehajtani. Ez nagy kegy, és egyben lehetőség, hogy bebizonyítsd, hogy érdemes vagy arra, hogy engem szolgálj. Ha nem bünteted meg magadat megfelelően, akkor mi fogunk megbüntetni. Itt van egy zsák tele csipeszekkel. Feküdj le az ágyra hanyatt, és csíptess fel annyi csipeszt, amennyit megérdemelsz, és oda, ahova megérdemled. Nem kell félned, nem fog elfogyni a csipesz.

Lefeküdtem az ágyra hanyatt, és elkezdtem felrakni a csipeszeket. Először csak egyet raktam fel a bal mellbimbóra. Szorított, nagyon, de tudtam, hogy nagyon sok csipeszt kell felraknom. Felraktam egyet a másikra is, azután körben a bimbóudvarra. A melleim egyébként is fájtak az áramcsípések miatt, és a tűk szurkálása miatt. Aztán rájöttem, hogy a puncimra is kell csipeszeket rakni, és ha melleimre túl sok csipeszt rakok, akkor azok leesnek, amikor a puncimra rakom a csipeszeket. Azt is tudtam, hogy nem ülhetek fel a művelethez, hiszen Zsuzsa azt parancsolta, hogy feküdjek. Lenyúltam egy csipesszel a lábaim közé, és lassan rácsíptettem az egyik nagyajkamra. Aztán még hármat ugyanarra.
Nagyon szorították, de kellett, sokat akartam rájuk rakni, hogy úgy nézzen ki, mint egy karácsonyfa. Utána a másik nagyajkam következett, oda is négy csipeszt raktam fel szorosan egymás mellé. A dolog fájdalmas, de nagyon izgató is volt. Amikor a kilencedik csipesszel nyúltam le a középső ujjammal végigsimítottam a kisajkak között a hüvelybemenetet.

- Ne élvezkedj, hanem dolgozz! - csattant fel azonnal Zsuzsa hangja.

Gyorsan felraktam a csipeszt a csiklómra. Ez sokkal rosszabb volt, mint az eddigi bármelyik csipesz. Azután csipeszeket raktam a combom belsejére, ameddig elértem, a hasamra végig három sorban, és a melleimre, hogy a végén úgy nézhetett ki, mint két sündisznó. Amikor már nem volt olyan hely, ahova elértem, és ne lett volna csipesz, jelentettem, hogy kész vagyok.

- Akkor most maradj fekve, és tedd a kezedet a tarkódra. Nem kötözünk meg, mert nem fogsz ellenállni, tudod, hogy fegyelmezetten kell fogadnod a büntetést. Ha mégsem, akkor érdemtelen vagy arra, hogy szolgálj, akkor így, ahogy vagy k**obunk az utcára, mehetsz, ahova akarsz. Hilda, hova kellett volna még csipeszt raknia? - fordult Hildához.

- Az arcára egyáltalán nem rakott csipeszeket, és a hónaljára sem, a nyakára sem.

- Akkor most te jössz, Hilda. Rakd fel a csipeszeket!

Hilda egyenként csipeszeket rakott fel az arcomra, az orromra, de nem úgy, hogy befogja az orromat, hanem egyet jobbra, egyet pedig balra, azután pedig végig az ajkaimra. Végül rám szólt, hogy dugjam ki a nyelvemet, és arra is rárakott két csipeszt, hogy már a számba sem tudtam visszahúzni. Ezután a hónaljamra is megpróbált csipeszeket rakni, de oda nem lehetett, mert túl feszes volt ebben a pózban a bőr. Végül még néhány csipesz következett a nyakamra.

- Béla! - fordult most Zsuzsa Bélához - Nézd meg, hogy rendben vannak-e a csipeszek.

Béla odajött, és elkezdte egyenként piszkálni a csipeszeket. A mellbimbóimon levő csipeszeket enyhén összenyomta. Ez már nem kellemetlen volt, hanem fájt.

- Ne maszatolj! - kiáltott rá Zsuzsa.

Erre Béla úgy összenyomta a mellemen a csipeszeket, hogy alig bírtam megállni, hogy fel ne kiáltsak. Utána a másik mellem következett, majd a hasam, és a csipesz a csiklómon. Itt már nem bírtam megállni, hogy fel ne sikoltsak. Nem sikítottam nagyot, vagy hangosat, összeszedtem magamat, amennyire tudtam, de így is minden izmom megfeszült, és minden akaraterőmre szükségem volt, hogy oda ne kapjak.

- Lehet, hogy az előbb tévedtem, és mégiscsak használhatatlan kis picsa vagy. Mindenesetre ezért, és a korábbiakért megkapod, amit megérdemelsz. Viselkedj rendesen, csendben, és ne mozogj! Hilda, a gyertyákat!

Megrémültem. Mit akarnak velem csinálni? Hamarosan megtudtam. Hilda és Béla megálltak mellettem két oldalt egy-egy égő gyertyával a kezükben, és lassanként olvadt viaszcseppeket kezdtek a csipeszektől még szabadon maradt testrészeimre ejteni.
Eleinte nem volt rossz. A viasz elég magasról esett, és mire a testemre ért már nem volt forró, csak annyira meleg, hogy szétterüljön. Később azonban, ahogy a gyertyák jobban leégtek, nagyobb lett a lángjuk, és gyorsabban olvadtak több viasz érkezett egyszerre, és ezek a cseppek már enyhén égettek. Tudtam, hogy nem szabad mozdulnom sem, mégis felszisszentem, amikor Hilda egy nagyobb adag viaszt csorgatott a megnyomorgatott mellbimbómra. A viasz kis toronyba magasodott a csipesz mellett, a csipesszel együtt, és a többi csipesz között zegzugos úton folyt le a hasam felé. Közben Béla hasonlóan tett a másik mellemmel is, mintha csak összebeszéltek volna.

Hilda várt egy kicsit, talán csak azért, hogy megint egy kis olvadt viasz gyűljön a gyertyáján, és amerre a viasz az előbb a mellemről folyt, ő is követte a viasz útját, és a következő adagot a hasamra öntötte. Ez már nagyon kellemetlen volt, mert belecsurgott a köldökömbe, és a vékony bőrt nagyon égette. Megfeszültek az izmaim, de megálltam szisszenés nélkül. Béla a köldököm alatt folytatta, és apró cseppeket ejtett a köldököm alatti frissen borotvált részre. Ezt könnyen elviseltem, nem voltak nagyok a cseppek, Béla takarékosan bánt az olvadt viasszal, és most Hilda sem csöpögtetett rám semmit, csak nézte Béla ténykedését. Aztán Béla is megállt. Botor fejjel azt hittem, hogy befejezték. De nem, csak vártak egy kicsit, hogy megfelelő mennyiségű viasz olvadjon meg testem legérzékenyebb pontjára.

A következő pillanatban egyszerre, szinte folyamatos sugárban öntötték az olvadt viaszt a csiklómra. Azt hittem ott halok meg. Fájt, égetett, és nem akart hűlni a viasz. Talán csak az volt a szerencsém, hogy fel voltam izgulva, és emiatt nedves volt a puncim. Nyögtem, sikítoztam, vonaglottam. Szerettem volna nem ezt tenni, de nem bírtam. Annyira azért uralkodtam magamon, hogy nem zártam egészen össze a lábamat, és a kezemet sem vettem ki a fejem alól. Péter lefogta a felső testemet. Közben még egy csipesz is leesett a nyelvemről.

Lassan hűlt a viasz, és lassan megnyugodtam. Újra tudtam uralkodni magamon, Péter is elengedett. Hilda és Béla pedig tovább csöpögtették a viaszt, amely most már csak olyan részekre hullott, amelyek amúgy is viasszal voltak fedve, és így csak néha éreztem a leeső cseppek melegét. Hamarosan az egész puncim vastagon volt borítva viasszal, és lassanként a gyertyák is elfogytak.

Béla és Hilda felegyenesedtek, és szertartásszerűen, egyszerre elfújták a gyertyákat, és a két csonkot az olvadt felével lefelé rányomták a vénuszdomb közepére. A mechanikai nyomáson kívül mást már nem éreztem, annyira vastag volt a viaszréteg, de a két csonk odaragadt, és obszcén módon meredezett a csipeszek között.

- Most köszönd meg a büntetést! - parancsolt rám Zsuzsa.

- Köszönöm a büntetést, Mistress, és köszönöm Önnek Master, hogy segített uralkodni magamon, és Mylady-nek és Mylord-nak, hogy segítettek nekem, hogy a büntetésemet megkapjam. - mondtam, még mindig hanyatt fekve.

- Jól van. Azért a sikoltozásért még számolunk. Most kelj fel. Mostantól az a dolgod, hogy figyelj.

- Igenis, Mistress. - keltem fel.

- Hilda és Béla! - fordult Zsuzsa Hildához és Bélához - Vetkőzni!

- Igen, Mistress! - hangzott legnagyobb meglepetésemre a szájukból. A következő pillanatban jutott eszembe a tény, aminek nem tulajdonítottam előző nap különösebb jelentőséget, és fel sem tűnt akkor: mind Hilda, mind pedig Béla összes nemi szőrzete le volt borotválva. Hildát ki kellett nyalnom előző nap, Bélát pedig szopogatnom, és fel sem tűnt.

Hát ők is szolgák, Zsuzsát szolgálják! Mind a ketten pillanatok alatt anyaszült meztelenek voltak. Hilda akkora terpeszben állt, hogy azon csodálkoztam, hogy a magas sarkú cipőjében hogy nem veszti el az egyensúlyát. A kezét nem a tarkójára tette, hanem maga mögé, egészen hátrahúzva.

- Gyere, nézd meg őket! - parancsolta Zsuzsa.

Körbejártam őket. A járás elég nehezemre esett, mert tele voltam viasszal a lábaim között, amely viasz most már egészen megkeményedett, és minden egyes lépés mozgatta a csipeszeket a nagyajkaimon, és a csiklómon. Csak nagyon groteszk módon, terpesztve tudtam menni, de azért körbejártam őket.

Hilda a kezeit annyira hátrahúzta, hogy a könyökei összeértek. Béla is terpeszben állt, kezei a tarkóján, borotvált farka most löttyedten lógott. Hilda feneke, ahogy a lábfejét befele fordította teljesen nyitva volt.

- Guggolj le elé, és nézd meg alulról. - parancsolta Zsuzsa. Megtettem.

Ekkor értettem meg, hogy miért nyílnak szét ennyire a farpofák. Hilda csiklójába egy egészen apró karika volt fűzve. Ebbe a karikába volt beakasztva egy vékony acélszálakból álló keret. A keret alakja leginkább csúcsokban végződő oválisnak nevezhető, az egyik csúcs a csiklónál, a másik a gát tájékon. Az ovális két oldala két-két rugó volt, amelyek becsípték a nagyajkakat, és széthúzva nyitva tartották Hilda punciját. A gát mögött, a csatlakozási pont után a két rugó egy-egy laposabb szárban folytatódott, amelyek a farpofákat húzták szét rugószerűen.

Ahogy leguggoltam egy csomó viasz leesett a puncimról és magával rántott csipeszeket is. Megijedtem, hogy Zsuzsa haragudni fog érte.

- Ne törődj vele. Sőt! Szedd le a többit is. - mondta, ami megnyugtatott.

Levakartam magamról a viaszt a csipeszekkel együtt, és ahogy Zsuzsa mutatta, leraktam az asztalra. Persze egy csomó helyen maradt rajtam viasz foltokban.

- Hilda! - fordult Zsuzsa újra rabnőjéhez - Merevre!

Hilda a következő pillanatban letérdelt Béla elé, széttett lábakkal, hátrahúzott kezekkel, és szájába vette Béla farkát. De nem tett mást. Csak tartotta egy rövid ideig a szájában, majd pár másodperc múlva, amikor kieresztette a szájából, Béla farka mereven ágaskodott. Hilda felállt, és felvette az előző pózt.

- Maradjon így! Te kis fütyi! - csapott rá Zsuzsa a vesszővel Béla farkára egy hatalmasat - Baszni sem tudsz rendesen, csak akkor, ha előtte valaki merevre szopja faszodat. Akkor sem igazán jól. Az lesz a vége, hogy odaadlak egy buzi ismerősömnek, hátha az még tud használni valamire.

Béla csak állt mozdulatlanul.

- Mikor fogod végre megtanulni - folytatta Zsuzsa -, hogy a farkadnak merevnek kell lenni, ha más parancsot nem adok? Talán nem izgatott fel ennek a kis puncinak a kezelése?

- De igen, Mistress. Illetve, nem, Mistress. - dadogott Béla.

Zsuzsa a vesszőt Béla makkján nyugtatta, amelyen az előző csapás hatására egy vörös csík maradt.

- Azt hiszem, megérdemled, hogy rojtosra verjem a farkad. Igaz?

- Igen, Mistress. - Béla nem mert ellenkezni.

- Akkor az asztalra. - jött a következő parancs.

Béla felmászott az asztalra, amelyen az előbb még én feküdtem. Hanyatt feküdt. Hilda átvetett egy szíjat Béla csípőjén, és leszorította vele az asztalra. A kezeit is az asztalhoz kötözte a feje felett. Ezután a lábaira a térd fölött egy-egy övet szíjazott..
Amikor ezzel is megvolt, átvetett egy kötelet Béla ágaskodó farka fölött, és a kötél két végét átbújtatva két lukon az asztal alatt megkötötte. Ezzel Béla farka le volt húzva az asztalhoz, és a kötél húzására most mereven felfelé ágaskodott, és a bőrt is hátrahúzta szabadon hagyva a makkot a büntetéshez. Azután Hilda egy rudat rögzített a térdek fölötti lábövekhez, amelyek Béla lábait széthúzták. De nem ez volt a rúd egyetlen feladata. Egy másik kötél a rúd közepéhez volt kötve, ezt a kötelet vezette Hilda a nyakon levő öv karikájához, és elkezdte összehúzni. Ennek hatására Béla felemelte a fejét, és nem tudta letenni, ha akarta sem, így jól látta a későbbiekben, hogy mi történik a saját farkával, ugyanakkor a lábait elkezdte felemelni. Ez viszont már magában is igen fájdalmas volt, mert Béla farka nem tudott feljebb emelkedni, és egyre jobban húzta le a tövénél a kötél.

Hilda teljes erejéből húzta a kötelet, Béla hangosan nyögött fájdalmában, de nem kiabált. Végül Hilda megkötötte a kötelet. Ekkor Béla feneke a farkát lehúzó kötél ellenére felemelkedett egy kicsit, és a lábai is fel voltak egészen húzva.

Zsuzsa odalépett a kötélhez, és mint egy húrt megpendítette:

- Ez szoros?

- Igen, Mistress. - válaszolta automatikusan Hilda. - Nem, Mistress. - helyesbített.

- Akkor most igen, vagy nem? Azt hiszem te is régen voltál már megbüntetve. Ugye?

- Igen, Mistress. - válaszolta Hilda.

- Nos, kis Geordina - fordult hozzám Zsuzsa -, mit érdemel ez a szuka?

Nem tudtam, hogy mit mondjak. Tudtam, hogy ha valami komoly büntetést mondok, akkor legközelebb Hilda keményen fog bánni velem. De tudtam azt is, hogy Hilda mindenképpen keményen bánik velem, valószínűleg féltékenységből, és azt is, hogy ha nem vagyok őszinte akkor Zsuzsa megbüntet.

- Nem tudom, Mistress. - válaszoltam - Talán fenékvesszőzést?

- Te nem kérdezhetsz! - kiáltott rám Zsuzsa.

- Igen, Mistress. - ijedtem meg.

- Legyen fenékvesszőzés! Harmincat versz Hilda fenekére. De erőseket. A te érdeked is. Ha ezalatt megmozdul, vagy csak egy halk nyögés elhagyja a száját, akkor Péter megvesszőzi a melleit. Ha nem, akkor ő fogja megvesszőzni a te melleidet. Béla meg addig vár. Megértetted?

- Igen, Mistress. - válaszoltam.

Közben Hilda, Zsuzsa parancsoló mozdulatára négykézláb állt, büntetési pózba. Zsuzsa a kezembe adta a pálcát:

- Akkorát üss, amekkorát bírsz, különben nincs esélyed. Hilda nagyon régen szolgál, és az a parancsom számára, hogy rezzenéstelenül tűrje a verést.

Közben Béla az asztalon feküdt, egyáltalán nem rezzenéstelenül, hanem próbált úgy helyezkedni, amennyire a kötelek és szíjak engedték, hogy valamennyire csökkentse a farkát szorító kötél húzását. Közben azt is észrevettem, hogy a makk végén egy átlátszó csepp jelent meg, ami azt jelentette, hogy a merevedés nem csak a kötélnek volt köszönhető. Odaálltam Hilda mögé a megfelelő helyre, hogy minél nagyobbat üthessek Zsuzsa elvárásainak megfelelően, és amikor Zsuzsa intett a fejével hatalmasat húztam Hilda fenekére.

- Egy. - mondta Hilda, szinte szenvtelenül - Köszönöm, Geordina..

Megijedtem. Hilda annyira nem reagált az ütésre, amelyik vörös csíkot hagyott a fenekén, mintha csak egy tollal simítottam volna végig. Ismét nagyot vertem rá, gondosan ugyanarra a helyre, mert tudtam, hogy ha ugyanoda ütök, az nagyon fáj.

- Kettő. Köszönöm, Geordina. - mondta Hilda. Az ütés helyén, egy kicsit az előző mellett egy újabb csík jelent meg.

Megint lecsaptam.

- Három. Köszönöm, Geordina. - Hilda hangja semmit sem változott.

Egy pillanatra megálltam. Tudtam, hogy ha így folytatom, akkor semmiképp nem kerülhetem el a mellem megvesszőzését, és ezt egyáltalán nem kívántam. Megpróbáltam az ütéseknek új helyet keresni. Tudtam, hogy a combok belseje sokkal érzékenyebb, és a büntetési pózban ehhez is hozzá lehetett férni. Egy pillanatig gondolkoztam, mert Zsuzsa azt parancsolta, hogy Hilda fenekét verjem el, és ez a terület nem a feneke. Ugyanakkor, Zsuzsa is elverte ezt a test tájékomat, amikor az én "fenékvesszőzésemről" volt szó. Egy kicsit arrébb léptem, és nagyot ütöttem Hilda bal combjának a belsejére. Ez hatott. Igaz, hogy nem sokat, mert Hilda nem moccant meg, és nem is nyögött, de egy kis szünet keletkezett az ütés és Hilda számolása között:

- Négy. Köszönöm, Geordina.

Vártam egy cseppet. Zsuzsa nem szólt semmit. Ismét oda csaptam az érzékeny helyre.

- Öt. Köszönöm, Geordina. - mondta Hilda. Lehet, hogy csak képzelődtem, de a hangjában, a hanglejtésében gúnyt véltem felfedezni.

A következő ütésbe minden erőmet beleadtam.

- Hat. - jött a válasz azonnal - Köszönöm, Geordina.

Most már nagyon féltem. A következő ütést feljebb helyeztem el. Tudom, hogy nagyon aljas dolog volt, de megpróbáltam úgy ütni, hogy a vessző vége megüsse Hilda nagyajkát. Nem sikerült elsőre..

- Hét. Köszönöm, Geordina.

Egy kicsit arrébb ütöttem, és sikerült úgy elhelyeznem a pálcát, hogy a vége pont rávert az acélpálcák által szorosan közrezárt, és egyébként is feltehetőleg fájdalmasan szorított ball nagyajakra. Ez nagyon fájdalmas lehetett, mert Hilda hosszan nem szólalt meg. Nem mozdult, nem is nyögött, de hallgatott legalább három hosszú másodpercig, mielőtt egy a félig sóhajtásnak értelmezhető "nyolcast" és a köszönést kimondta.

Ismét megpróbáltam a nagyajkát megütni, de most elhibáztam, csak a fenekét ütöttem meg, és nem is a leg érzékenyebb részen.

- Kilenc. Köszönöm, Geordina. - jött azonnal a válasz, és én azonnal újra ütöttem, most eltalálva a nagyajkat ugyanott, ahol az előbb. Megint csend előzte meg a választ:

- Tíz. Köszönöm, Geordina.

Most már erre a területre koncentráltam. Tudtam, hogy ha sikerül a következő ütéseket is mind ide ütnöm, akkor előbb utóbb Hilda felnyög, vagy legalább fájdalmában megrezeg. Jól gondoltam, mert Hilda egyre nagyobbakat hallgatott mielőtt kimondta az ütés sorszámát és a köszönést. A tizenhatodik ütés után már biztos voltam benne, hogy még a huszadik ütés előtt Hilda fel fog nyögni. Tévedtem. Mielőtt a tizenhetediket üthettem volna Péter rám parancsolt, hogy álljak át Hilda másik oldalára, mert takarom Béla elől a kilátást. Hilda jobb oldaláról jóval nehezebb volt ütni, és nem is üthettem meg a bal oldali nagyajkát, a jobbat kellett célba vennem. Nem sikerült, és hiába maradtak piros csíkok bal oldalon a fenekén, és a nagyajkán, és hiába borította egyre több vörös csík a feneke jobboldalát, Hilda rendre leszámolta, és megköszönte a hátralevő ütéseket mind a harmincig. Az utolsó ütést félelmemben, hogy Hilda nem nyög fel, és bírja a verést el is vétettem, és a pálca meg sem ütötte Hildát, csak végig csúszott a hátán. Hilda még azzal is megalázott, hogy megkért, hogy ismételjem meg az ütést.



A harmincadik ütés után Zsuzsa engedélyével felállt, és megköszönte a büntetést:

- Köszönöm, Mistress a büntetést, tanultam belőle, és ígérem, hogy ezentúl ha bármely rabszolga büntetésében segédkeznem kell, többet nem leszek kíméletes.

- Nagyon helyes. Ezt is várom tőled. És mond csak! Geordina csak a fenekedet verte el?

- Nem, Mistress.

- Hát még mit vert?

- A pinámat is megütötte, Mistress.

- Direkt, vagy véletlenül? - fordult hozzám Zsuzsa.

- Véletlenül, Mistress. - mondtam félelmemben.

- Kilencszer, egymás után? - kérdezte Zsuzsa - Azt hittem megölöd a rabszolgámat!

- Bocsásson meg, Mistress. - rebegtem, de tudtam, hogy olyan büntetésben lesz részem, amilyent azelőtt, de még akkor sem, elképzelni sem tudtam.

- Nos ezért meg fogunk büntetni, még ma este. Hilda megvesszőzi a melledet. Annyit ver rá, amennyit akar. Ezt azért kapod, mert nem tudtad úgy megverni, hogy nyögjön. Ahogy előre megmondtam. És utána megvesszőzi a pinádat is, büntetésül, mert a parancsom az volt, hogy a seggét verd el, te pedig a pináját is verted. Bizonyára nem tudod megkülönböztetni a kettőt. Most majd megtanulod. - egy kis szünetet tartott - Most pedig foglalkozzunk Bélával.

Bélának a farka végén az átlátszó csepp közben megnőtt, és le is folyt a vesszőjén a here felé. Arra gondolva, hogy mi vár rám, már nem is volt olyan érdekes a dolog. Csak azon járt az eszem, hogy hogyan kerülhetném el a büntetést, vagy hogy hogyan fogom kibírni. Az, hogy a menekülő szót kimondhatom, eszembe sem jutott, pedig ha ez a lehetőség eszembe jut, lehet, hogy kimondtam volna.

- Ilyen mocskosan nem lehet vele mit kezdeni. Takarítsd le! - fordult hozzám parancsával Zsuzsa.

- Igenis, Mistress. - válaszoltam, és nekiláttam a tisztításnak.. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy le kell nyalnom Béla farkáról a nedvet. Béla farka hatalmas volt, és most vastagon meredt felfelé. A kötél szorítására k**agadtak rajta az erek. A nemi szőrzete teljesen le volt borotválva, nem csak rövidre levágva, hanem olyan simára, mint a baba popsi. A herén sem volt szőr, és a here alatt sem. Ahogy odahajoltam megéreztem a jellegzetes férfi szagot, amit előző nap is éreztem, de most egy kicsit más volt. Ilyen nedvet, ami csak úgy magától jött ki még soha nem vettem a számba.

Megnyaltam a vessző végét. Nem volt semmilyen íze, de sűrű volt, és hozzáragadt a nyelvemhez. Ahogy egyre több került a számba egyre több nyál kellett hozzá, hogy feloldja és le tudjam nyelni ezt a nedvet, amit Zsuzsa, mint később megtanultam tőle makk izzadtságnak hívott. Egy idő után Béla farkán már csak nyál volt.

- Kész van? - kérdezte Zsuzsa.

- Igen, Mistress. - válaszoltam, de még nem teljesen tudtam artikulálni, mert bár nem volt sok a makk izzadtság a számban teljesen összeragasztotta a nyelvemet.

- Helyes, jó nedves, annál jobban csíp a verés.

Zsuzsa a kezébe vett egy másik pálcát, amelyik vékonyabb volt, mint amivel én vertem Hilda fenekét és a tilalom ellenére a punciját. Rátette a pálcát Béla makkjának a közepére a nyílásra:

- Nos, te kis buzi. Mennyit érdemelsz a makkodra azért, mert nem volt magától kemény ez a használhatatlan húsdarab?

- Tizet, Mistress.

- Tizet? - tettette a csodálkozást Zsuzsa - Csak?

- Húszat, Mistress. - próbálkozott Béla.

- Nem alkuszom. Magad fogod magadnak megállapítani, hogy mennyit érdemelsz, és méghozzá úgy, hogy a lehető legkegyetlenebb bíró leszel magad felett. A maximumot fogod kiszabni magadra, sokkal többet, mint amennyit megérdemelsz. - elhallgatott, várt, hogy Béla, Hilda és én is felfogjuk szavainak jelentését, de valószínűleg egyikünk sem értette, hogy mire gondol, én mindenesetre nem - Verni fogom a kis makkocskádat. Megengedem, hogy mozogj, üvölts, úgysem tudod megállni. Nem kell számolnod sem, Geordina majd számolja neked. Ha úgy gondolod, hogy már eleget kaptál, csak szólj. Hogy mennyit érdemelsz leírtam erre a papírra. - felmutatott egy összehajtott papírt - Hilda majd megnézi, és ha elértük az értéket, akkor megkaptad a büntetést, kész. Ha nem, akkor Geordina előröl kezdi a számolást, amíg ismét újra úgy nem érzed, hogy már elértük azt az értéket, amit megérdemelsz. És ez így fog menni, amíg a számolás el nem éri azt az értéket, amit a papírra írtam.

Megértettem, hogy ez a lehető legkegyetlenebb büntetés. Ha túl hamar mondja azt, hogy elég, akkor az addigi verést hiába kapta. Ha túl későn, akkor pedig csak azért kapja a verést, mert nem mer szólni.

- Megértetted?

- Igen, Mistress. - válaszolta Béla, és a hangjából egyértelműen rettegés hallatszott.

A következő pillanatban Zsuzsa hatalmasat vert a vesszővel Béla makkjának az oldalára. Béla ökölbe szorította a kezeit, az egész teste megfeszült, és felnyögött.

- Egy, Mistress. - számoltam.

A következő ütés a másik oldalra ment. Béla ismét felnyögött, a teste megfeszült, és zihált.

- Kettő, Mistress. - mondtam.

A harmadik ütést Béla a makk közepére kapta. Erre már nem csak felnyögött, hanem felkiáltott, és nem csak zihált, hanem hangosan hörgött. A teste annyira megfeszült, hogy azt hittem, letépi a saját lekötözött farkát. Mielőtt számolhattam volna, elkezdett Zsuzsának rimánkodni:

- Mistress, kérem bocsásson meg. Mindent megteszek, hogy ez máskor ne forduljon elő. Mindent megteszek, amit csak parancsol.

- Úgy gondolod, hogy három elég volt? - kérdezett vissza Zsuzsa.

- Nem, Mistress, nem. Tudom, hogy többet érdemlek, de nem bírok többet. Kérem, hogy engedje el a többit. Könyörgök.

- Sajnos nem tehetem, a te érdekedben. Ha nem tanulod meg a dogodat, akkor egy kis buzi maradsz, akinek használhatatlan kis kanóc lóg a fasza helyén. Ugye te sem akarod, hogy a segged legyen a fő attrakció?

- Nem, Mistress, nem akarom.

- Jó, akkor folytatjuk. Majd akkor beszélj, ha úgy gondold, hogy kaptál annyit, amennyit megérdemelsz. Most jön a harmadik. - fordult hozzám, és ismét rávágott egyet Béla makkjának a közepére.

- Három. - számoltam. Béla ismét ordított a fájdalomtól, és a makkja hegyén megjelent egy vércsepp.

- Mégiscsak van benne vér! - kommentálta Zsuzsa a dolgot, és a következő ütést oldalra mérte.

- Négy. - mondtam. Béla üvöltött és hörgött, nem bírt magán uralkodni. Artikulálatlan hangokat adott ki, és Zsuzsa várt, amíg lenyugszik.

- Nem értem, hogy mit mondasz. - fordult Bélához. - Úgy gondolod, hogy azon a papírdarabon az szerepel, hogy négy?

- Nem, Mistress. De kérem, hogy könyörüljön meg rajtam. Nagyon fáj.

- Tudom, hogy nagyon fáj. Azért kapod, hogy fájjon.

A következő ütéseket Béla már alig tudta elviselni. A tizedik után közölte, hogy elég volt, hogy nem bírja tovább.

- Szóval, úgy gondolod, csak hogy félre ne értsük egymást, hogy ezen a papíron az áll, hogy tíz, vagy egy ennél kisebb szám?

- Igen, Mistress. - mondta Béla nagy nyögések között lihegve.

- Hilda? - fordult Zsuzsa a rabszolganőjéhez. Kisebb a szám?

- Igen, Mistress. - jött a válasz.

- Megmondjuk neki, hogy mennyi áll a papíron?

- Igen, Mistress. - válaszolta Hilda, és gonoszul mosolygott.

- Geordina! - fordult hozzám Zsuzsa - Nézd meg, és mondd meg, milyen számot írtam a papírra.

Megfogtam a papírt, ránéztem, és megfordult velem a világ:

- Ezen a papíron, egy egyes szám áll, Mistress.

- Igen, kis buzi. Csak egy ütést kellett volna kibírnod, de úgy látszik, te többet érdemeltél.

Leoldozták Bélát, aki alig bírt lábra állni. A makkja sebes volt, és ahogy eloldozták a kötelet a farka is azonnal lekókadt, és lifegve lógott.

- Nem kívánok lehetetlent. - mondta Zsuzsa - Tudom, hogy most nem lehet merev. De szexrabszolga vagy, szolgálnod kell. Mid maradt, ami még működik, kis buzi?

- Nem tudom, Mistress. - felelte Béla remegve.

- A segged? - kérdezte Zsuzsa.

- Igen, Mistress, a seggem. - mondta Béla.

- Lássuk, hogyan tudod felkínálni! Ide az asztalra! Lábakat szét, és előrehajolni.

Béla megtette, amit Zsuzsa kért.

- Fogd meg a segged és húzd szét!

Béla megtette. Zsuzsa fogott egy tégelyt, és bekente Béla fenéklyukát. Masszírozta egy ideig, beledugta az ujját.

- Jobb, ha nem szorítod össze, mert csak benned lesz nagyobb kár. Hozzunk neked ide egy igazi buzit, vagy Hilda dugjon meg egy műfasszal?

- Inkább a műfaszt választanám, Mistress. - mondta Béla.

- Bolond vagy! A műfasz sokkal nagyobb, mint amekkora fasza egy buzinak lehet! De ha te ilyen mazochista perverz disznó vagy! Hogy lásd milyen jó vagyok hozzád, megkapod amit akarsz.

Közben Hilda felcsatolta magának a műfarkat és Béla mögé állt. Zsuzsa intett neki, és egy erőteljes nyomással áttolta Béla záróizmán a műfarok fejét. A szerszám úgy volt kiképezve, hogy hasonlítson az igazira. Rózsaszínű volt, egy kicsit felfelé görbült, és még az egyes k**agadó ereket is kiformázták rajta. Az egyetlen különbség a mérete volt. Legalább öt centi vastag volt, és harminc, vagy negyven centi hosszú. Ha van is férfi ekkora szerszámmal, nagyon ritka lehet.

Béla felsóhajtott, erősen megmarkolta az asztalt, és lehajtotta a fejét. Zsuzsa azonban odalépett, és a hajánál fogva felemelte:

- Örülj neki, hogy bekrémeztem a fenekedet.

Közben Hilda egyre beljebb nyomta a szerszámot, és Béla egyre nagyobbakat sóhajtott, de egyáltalán nem úgy, mint aki élvez. Amikor Hilda tövig benyomta a farkat Béla fenekébe, elkezdte kihúzni, és azután ütemesen, hosszú mozdulatokkal tolta be és húzta ki teljes hosszában. Amennyire látszott Bélának nem az volt az igazán kellemetlen, hogy feszítette a fenekét a vastag farok, hanem inkább az, amikor Hilda teljes mélységében betolva megtöltötte vele a beleit. Nagyon sokáig dugta Bélát Hilda a műfasszal, talán öt percig is, egyenletesen fáradhatatlanul, és közben Béla, Zsuzsa parancsának megfelelően fogta a fenekét, és húzta szét, ugyanabban a pózban, ahogy elkezdték a műveletet. Amikor Zsuzsa ráparancsolt Hildára, hogy húzza ki a szerszámot Béla továbbra is széthúzva tartotta a fenekét, és látszott, hogy a művelet alaposan megviselte, a fenéklyuka nem záródott össze, hanem kerek nyílásként tátongott. Zsuzsa meg is jegyezte:

- A feneked szerette, hogy megkúrták, valószínűleg már korábban meg kellett volna ezt tenni, még most sem záródik össze. Remélem, élvezted.

- Nem, Mistress. - válaszolta Béla.

- No sebaj. Azt hiszem, ha így folytatod, akkor meg fogod szeretni ezt a fajta szerelmet, és a végén már nem is fogsz vágyni arra, hogy megdughass egy kis pinát, mindig csak a seggedet akarod majd használni. Így lesz?

- Ahogy parancsolja, Mistress.

- Pontosan. Ahogy parancsolom. Most pedig azt parancsolom, hogy merevítsd meg a löttyedt farkadat, vagy most már tényleg megbüntetlek, nem csak ígérem. Fordulj meg, és használd a kezed, a lábad, vagy amit akarsz, csak álljon már rendesen a farkad.

Béla megfordult, és elkezdte masszírozni a farkát. A mozdulatain azonban látszott, hogy minden egyes mozdulat a verés után fájdalmat okoz, és sehogy nem akart megmerevedni a farka. Próbálta húzogatni a fitymát, nyállal bekenni, és dörzsölni, de sehogy sem sikerült neki.

- Geordina, - fordult hozzám Zsuzsa - segítesz neki?

- Igenis, Mistress. - válaszoltam, és már készültem, hogy a számba veszem Béla szerszámát.

- Akkor hajolj előre az asztalra, és Péter majd ellát. Megengedem, sőt megparancsolom, hogy sikoltozz, és nyögjél, ha bánt. Élvezheted is amit csinál, de elélvezned tilos! Béla a sikoltozásra indul be. A többit Hilda elintézi.

Előrehajoltam az asztalra szétrakott lábakkal felkínálva hátsó fertályom minden egyes porcikáját Péter kénye kedvének. Közben láttam, hogy Hilda letérdel Béla elé, és kezeit nem használva szopja Béla farkát. Péter odajött, és tenyérrel rácsapott a fenekemre. Könnyen meg tudtam volna állni, hogy fel ne kiáltsak, de mivel Zsuzsa azt parancsolta, hogy kiabálnom, sikoltoznom kell felsikoltottam. Egy kicsit mesterkéltnek tűnt magamnak is a dolog. Valószínűleg Péter is így gondolta, mert nem folytatta tovább a dolgot, részéről az egész csak, mint egy bevezető köszönés szerepelt a műsorban.

Az egyik ujját bedugta a fenekembe, egy ideig mozgatta, hogy elég mélyen ment legyen, a másikkal pedig elkezdte masszírozni gátat és a hüvelybemenet hátsó részét. Mind a két dolog kellemes volt, és hagytam, hogy az élvezet úrrá legyen rajtam, és nyögtem.

- Élvezed, bébi? - kérdezte Péter.

- Igen, Master. - válaszoltam.

- Akkor jó.

Tovább masszírozta a puncimat, a nagyajkakat, egyre lejjebb, egyre előbbre, egyre érzékenyebb részeken járt. Közben az ujját kihúzta a fenekemből, és valami mást dugott bele, ami nem volt sokkal vastagabb, mint az ujja, és nagyon jól esett, ahogy egy kicsit feszített. Most már két kézzel masszírozott, és egyre jobban élveztem, és egyre hangosabban nyögtem. A hüvelyk és mutatóujjait tolta előre a csiklómig, de nem simította meg a hegyét, hanem lassan visszahúzta a kisajkak és a nagyajkak között, majd újra előre, és újra vissza. Azt hittem megőrülök. Egyre jobban felizgultam, és egyre hosszabb ideig tartotta két ujját a csiklómnál. Aztán egyszer csak megsimogatta a csiklóm hegyét, de csak egy pillanatra. Most már szinte nem is nyögtem, hanem kiabáltam. A következő pillanatban két ujja közé fogta a csiklómat, és enyhén megszorította. Nem nagyon, nem volt még csak kellemetlen sem, de az előző napi kezelése eszembe jutott.

- Oh, oh, oh. - kiáltottam, inkább csak ijedtemben.

- Félsz, bébi? - kérdezte, gúnyosan.

- Igen, Master. - válaszoltam megrettenve.

- Félhetsz is. Ez fájdalmas. De az elején nem tudtál rendesen sikoltozni, amikor a fenekedre vertem. Csendben maradni sem tudsz, és sikoltozni sem. Uralkodni sem tudsz magadon, hogy el ne élvezz, de elélvezni sem tudsz rendesen. Igaz?

- Igen, Master. - válaszoltam, bár úgy gondoltam, hogy az elélvezés minőségével nem nagyon volt gond előző nap, akkorát élveztem, mint addig még soha.

- Akkor most megtanulod befogni a pofád. Maradj csendben, mozdulatlanul! - mondta, azzal elkezdte lassan megszorítani a csiklómat a két ujja között.

Először csak kellemetlen volt. Aztán már fájt egy kicsit. Aztán egyre jobban fájt, és én egyre jobban markoltam az asztal szélét. Magamban nyögtem, remegtem, de nem szólaltam meg. Lehajtottam a fejemet, nem bírtam tartani, visszafojtottam a lélegzetemet, de kibírtam nyögés és kiabálás nélkül. Lassan engedett a szorítás.

- Most már sokkal jobb, mint tegnap volt, bébi. - hajolt oda a fülemhez suttogva Péter.

- Köszönöm, Master. - válaszoltam. A csiklóm nagyon fájt még most is, és lüktetett, ahogy a vérkeringés újra megindult. Az izgalom, amit a simogatás okozott teljesen elmúlt. A puncim ugyan nedves volt és tág, de nem voltam izgatott. Péter matatott valamit a fenekem mögött, és éreztem, hogy azon a valamin keresztül, amit a fenekembe dugott betölt valamit a fenekembe. Aztán kihúzta az eszközt, és közben folyamatosan jött ki belőle az a valami, ami krém lehetett, és bőven jutott belőle a fenekemre kívül is. Aztán szétkente a luk körül, és bemasszírozta a lukba is. Amikor ezzel megvolt éreztem, hogy a farkát a fenekemhez illeszti. Nem kellett, hogy a számba vegyem, éreztem, hogy már kemény volt a farka.

- Megdugjam a segged, kis Geordina? - kérdezte.

- Igen, Master. - válaszoltam. A következő pillanatban betolta a farkát tövig, és megállt. Előrehajolt, és megmarkolta a melleimet.

- Mond csak bébi, dugta már meg más a fenekedet? - kérdezte, halkan.

- Nem, Master. - válaszoltam.

- Akkor most elvettem a segged szüzességét? - kérdezte, tulajdonképpen ugyanazt másként.

- Igen, Master. - válaszoltam.

- És milyen, hogy bent van a farkam?

- Kellemes, Master. Feszít.

A dolog szokatlan volt, de kellemes. Már korábban is volt, hogy maszturbálás közben bedugtam valamit a fenekembe, de soha senkinek nem engedtem meg, hogy oda dugja be a farkát. Ahogy feszített, izgató volt, főleg azzal együtt, hogy Péter a melleimet is masszírozta. Elkezdte mozgatni a farkát. A melleimet sajnos elengedte, és felegyenesedett. Ez azzal is járt, hogy a farka kevésbé volt egyvonalban velem, és egy kicsit felfelé feszítette a fenekemet, ami kellemetlen volt, de még így is izgató volt a dolog. Markolászta a fenekemet, rátámaszkodott. Hamarosan újra felizgultam, ahhoz viszont korántsem volt elegendő a dolog, hogy elélvezzek. Nyögtem, és előre hátra vonaglottam az asztalon, ahogy Péter lökdösött. Egyre gyorsabban mozgatta a farkát, rövidebbek lettek a mozdulatok, és végül hangos nyögésekkel belém élvezett. A végén akkorákat lökött rajtam, hogy azt hittem átrepülök az asztalon. Tövig belém nyomta a farkát, és még próbálta tovább nyomni, mintha teljesen bele akart volna bújni a fenekembe. Egy ideig benne hagyta, aztán amikor kezdett kisebbedni kihúzta.

- Tisztítsd meg! - parancsolta. Amit nem kellett az elején tennem, azt most nem kerülhettem el, de nem is akartam igazán. Letérdeltem elé, ahogy Hildától láttam, tarkóra tett kézzel, hiszen nekem így parancsolta Zsuzsa, és elkezdtem lenyalogatni Péter félmerev farkát. A farka most nem volt olyan kemény, mint a múltkor, fényes volt, a kenőcstől, és illatként is csak a kenőcs szagát éreztem. Mielőtt nekiláttam a dolognak féltem egy kicsit, hogy egészen másmilyen szaga lesz, hiszen a fenekemet látogatta meg, de a kenőcs illata szerencsére minden más szagot elnyomott.

Hamarosan tiszta volt a farka, de mindaddig, amíg azt nem parancsolta, hogy hagyjam abba tovább nyalogattam, és szopogattam. Péter pedig nem szólt. Nyögött egy kicsit, és közben a farka újra megmerevedett. Most, hogy felfelé ágaskodott egy kis problémám is volt azzal, hogy nem értem el térdelve a hegyét, így csak az oldalát nyalogattam, és harapdáltam. Péter nagyon sokáig hagyta, és állt előttem. Amikor a farkát a számba vettem oldalról, és a nyelvemet nekinyomtam éreztem, hogy másodpercenkénti lüktetéssel áramlik a vér a farkába.

- Elég lesz te kis szopós malac! - parancsolt rám Zsuzsa. - Egyre jobban csinálod, de persze ez a minimum. Most menj ki a mosdóba, és törölközz meg! Mindenféle disznóság csorog ki a fenekedből. Üríts ki, és pucold le.

Ami igaz, az igaz. A kenőcs, és Péter nedvei csorogtak ki a fenekemből, és le a combomon. A záróizmom valószínűleg nekem sem záródott össze azonnal. Kimentem a mosdóba, és megpróbáltam könnyítettem magamon, és meg is mosakodtam. Amikor visszamentem Hilda még mindig azzal próbálkozott, hogy életet leheljen Béla farkába, de nem nagyon ment. Egy kicsit ugyan nagyobb volt, mint előtte, de merevnek egyáltalán nem volt nevezhető.

- Mit csináltál? - kérdezte tőlem Zsuzsa.

A kérdés meglepett, hiszen ő küldött ki tisztálkodni.

- Megtisztítottam magamat, Mistress. - válaszoltam.

- WC-n voltál?

- Igen, Mistress. - mondtam az igazat.

- Helyes. Pisiltél is? - kérdezte.

- Igen, Mistress. - válaszoltam teljes természetességgel, hiszen ez volt az igazság, és miért ne pisiltem volna, amikor kellett. Aztán rájöttem, hogy miért ne.

- Kaptál rá engedélyt?

Meghűlt bennem a vér. Valóban, erre nem gondoltam. Csak arra kaptam engedélyt, hogy a fenekemet tisztítsam meg, a pisilésre nem.

- Nem kaptam, Mistress. - mondtam.

- És? - kérdezte Zsuzsa.

- És mégis pisiltem, Mistress. - mondtam.

- És? - kérdezte újra. Nem tudtam, hogy mire kérdez. Vártam, nem tudtam mit mondani.

- És nem kérsz meg - mondta helyettem Zsuzsa -, hogy büntesselek meg a rendetlenségedért?

- De igen, Mistress, kérem, hogy büntessen meg azért, mert engedély nélkül pisiltem.

- Olyan vagy, mint egy kis kutya. Az sem tudja, hogy mikor kell pisilni. Ennyi idős korodra már igazán szobatiszta lehetnél. Legalább megtörölted a puncidat?

- Igen, Mistress.

- Hilda, szagold meg! - parancsolta Zsuzsa.

Hilda odajött, lehajolt előttem, és megszagolta a puncimat:

- Pisis, Mistress. - összegezte vizsgálatainak eredményét.

- Na szép! - mondta Zsuzsa - Engedély nélkül vizelsz, aztán bejössz pisis pinával. Hilda, hozd be neki amit erre az alkalomra készítettünk!

Hilda kiment, és pár pillanat múlva visszajött egy nagy üveggel, és egy pohárral. Zsuzsa elvette tőle a poharat, Hilda megtöltötte. Odanyújtotta nekem:

- Idd meg!

Elvettem, megköszöntem, és megittam. Az ital színtelen volt, mint a víz, enyhén opálos. Az íze édes és egy kicsit savanyú. Mivel szomjas voltam hamar kiittam a poharat. Visszaadtam Zsuzsának, ahogy nyújtotta érte a kezét. Ismét megtöltötte, és átadta. Ezt is megittam bár már nem voltam olyan szomjas. A harmadik és a negyedik pohár is lement. AZ ötödik pohár már nehezen ment le, és a víz fele még visszavolt. Tudtam, hogy az egészet meg kell innom, és tudtam, hogy hamarosan újra pisilnem kell. Valahogy megittam az összes pohárral. A végén már nagyon nehezen ment, és feszítette a gyomromat.

- Hamar felszívódik. - mondta Zsuzsa - Szőlőcukor volt benne, némi koffein. Így hamarosan megint pisilned kell, és meg fogod tanulni, hogy hogyan kell visszatartani. Figyelmeztetlek, hogy ha iderondítasz, nem csak elverünk, de neked kell majd feltisztítanod is. A nyelveddel.

- Igenis, Mistress, nem fogok iderondítani. - válaszoltam.

- Remélem is. Addig is azonban, fel az asztalra, és kínáld fel a pinádat Péternek.

Felültem az asztal szélére szétrakott, és felhúzott lábakkal. Félig hátradőltem a kezeimre támaszkodva. Péter odajött:

- Annyira ügyesen szoptál, kis malac - mondta -, hogy úgy gondoltam megjutalmazlak. Megengeded, hogy nyalogassam a pinádat?

- Igen, Master, megengedem.

- Rendben. Persze a pinád egy kicsit pisis, meg kell tisztítani. Hilda! Nyald tisztára!

Hilda odalépett elém, és elkezdte lenyalni a puncimat. Jól esett, nagyon jól. Nem nyalogatta, hogy felizgasson, hanem módszeresen mindenhol lenyalta. Először végignyálazta a széleken a nagyajkaimat, aztán a nagyajkak és a kisajkak között, a csiklómat, és végül végignyalta a kisajkak között is. Azt hiszem nem volt nehéz dolga, meglehetősen kitágult volt a puncim. Amikor kész volt, felállt, és jelentette Péternek, hogy kész van.

- Megismerkedtél vele? - kérdezte tőle Péter.

- Igen, Master. - hangozott a válasz.

- Akkor jó. Akkor tudod, hogy hol érzékeny, és hol még érzékenyebb. Erre a tudásodra szükség lesz, amikor megvesszőzöd.

A rám váró büntetés hallására végigfutott a hátamon a hideg, de felizgultságomat egyáltalán nem csökkentette, sőt inkább növelte. Péter letérdelt elém, és elkezdte nyalogatni a nagyajkaimat. Egészen másképp csinálta, mint Hilda. Lassan, sokkal lassabban. A nyelve enyhén csiklandozott, és amikor a nyál már folyt a bőrömön az egyik nagyajkamat a fogai közé vette, és enyhén megszorította. Nem harapott meg, de megharaphatott volna, és a korábbi szadista kínzásaira emlékezve egy pillanatra felkiáltottam. Zsuzsa rögtön odalépett hozzám, és belecsípett a bal mellbimbómba:

- Kussolsz, és nem élvezel. Péter azért csinálja, mert jó neki, te pedig kiszolgálod.

- Igenis, Mistress. - válaszoltam, de nem hiszem, hogy ez a válasz teljesen nyugodtra sikerült. Fel voltam izgulva, és Péter még csak a nagyajkaimnál járt.

Amikor a kisajkaimat és a csiklómat is el kezdte nyalogatni minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne sóhajtozzak, vagy nyögjek, és lassanként éreztem azt is, hogy hat a rettenetes mennyiségű folyadék: pisilnem kellett. Pisilésről azonban szó sem lehetett. Próbáltam másra gondolni, nem arra ami éppen történik velem, hanem valami közömbös dologra. Arra, hogy visszatartsam a pisilést, meg mit tudom, hogy még mire. Valahogy telt az idő. Persze nem volt százszázalékos a dolog, próbáljon meg valaki másra gondolni, miközben totál fel van izgatva, és egy fiú előtte térdel és nyalogatja a punciját. Mire abbahagyta a nyalást már úgy fel voltam izgulva, hogy ha engedélyt kapok rá, már attól is elélveztem volna, ha egy tollal végigsimítják a puncimat.

- Szeretnél elélvezni, kismalac? - kérdezte Péter.

- Igen, Master, szeretnék. - válaszoltam.

- Szerintem megérdemled. - mondta Péter - Puncid igazán finom, és nagyon rendesen viselkedtél eddig.

Reménykedtem, hogy megengedi, hogy elélvezzek, és megdug. Azt akartam, hogy élvezzen belém, de most már ne a fenekembe, hanem a puncimba, hogy én is vele együtt élvezhessek abban a pillanatban, amikor belém ömlik a magja.

- Szeretnéd, ha beléd élvezne? - kérdezte Zsuzsa is. Egyre jobban reménykedtem.

- Igen, Mistress, nagyon szeretném. - válaszoltam sietve.

- Elég egy "Igen, Mistress." Nem kell lelkesedni, bár méltányolom, hogy ennyire oda vagy azért, hogy szolgálhatsz minket. Nos ebben az esetben legyen, ahogy te akarod. - várt egy kicsit, és én már ezektől a szavaktól, és attól a gondolattól is majdnem elélveztem, hogy Péter mindjárt belém dugja ágaskodó farkát - Szállj le onnan, és szopjál! Ahhoz nagyon értesz. Főleg amikor ilyen fenemód fel vagy izgulva. Tiszta lucsok a lukad!

Teljesen összetörtem. Azt hittem, mert azt akartam hinni, hogy elélvezhetek. És ők is azt akarták, hogy ezt higgyem. Le kellett szállnom az asztalról, letérdelni, kezeket a tarkóra, és hagyni, hogy Péter megbassza a számat, sőt aktívan részt venni a dologban, szopni. Bedugta a farkát a számba, megmarkolta a hajamat, és ha nem tettem volna semmit, akkor is hamarosan bele élvezett volna számba. Szabályosan megdugta a számat. A végén akkorákat lökött, hogy elérte a torkomat a farka végével, és öklendeztem. Ez azonban őt egyáltalán nem zavarta, és ha nem akartam megfulladni, márpedig nem akartam, akkor kénytelen voltam lenyelni az összes nedűt, amit kieresztett. Utána még meg is kellett tisztítanom, és lenyelnem a maradék spermát és nyálat, ami még jobban növelte a pisilhetnékemet. Most már azt hittem, hogy szétszakad a hólyagom.

- Na mi lesz? - szólt rám Zsuzsa, ahogy ott térdeltem. - Nem köszönöd meg a Mesterednek, amit tett?

- De igen, Mistress. Köszönöm Mester, hogy a számba élvezett.

- Rendben van kismalac. - válaszolta Péter - Erre máskor is számíthatsz. Most viszont itt az ebédidő, így ha Zsuzsa is egyetért, elmehetnék valahova ebédelni.

Elmegyünk tehát ebédelni. Tudtam, hogy meztelenül nem lehet kimenni az utcára, és arra gondoltam, hogy Zsuzsa vajon milyen ruhát ad nekem. Abban persze biztos voltam, hogy nem leszek túlöltözve. Nem is csalódtam. Zsuzsa elém dobott két darab rongyot. Mind a kettő vékony strech anyag volt, fehér, szinte átlátszó, egy-egy zárt szalag.
- Ezeket veszed fel! - mondta Zsuzsa.
Nem volt sok lehetőség, azzal, hogy hogyan kell felvenni őket. Mind a kettőt a testemre húztam, az egyik a mellmagasságban, a másik csípőnél. Amelyiknek a mellemet kellett takarnia, az még valahogy elment, mintegy húszcentis csíkban takarta a melleimet.
A másikkal, amelyik alig volt szélesebb, már komoly gondok adódtak. Amikor leültem, azonnal felcsúszott valamelyik oldalon, és minden kilátszott. Hogy hátul mi látszott ki, azt nem tudom, de ott sem takarhatott túl sokat. A nyakörvet levehettem, de a magas sarkú szandál maradt.
Hilda és Béla sem voltak túlöltözöttek, de azért sokkal decensebben néztek ki, mint én. Hildán egy miniszoknya volt, és könnyű blúz, Béla pedig nadrágot vett fel és inget. Elindultunk. A folyosón nem volt senki. Olyan volt az épület, mintha teljesen kihalt volna.
A lépcsőház is üres volt, és az utcán sem voltak sokan. Egy kicsit szorongtam, amikor az utcára kellett a kapuból kilépni, hiszen szinte meztelen voltam. Ehhez még hozzájárult az, hogy Zsuzsa gyors lépteihez kellett igazítanom magamat, mindezt magas sarkú szandálban, és közben rettenetesen kellett pisilnem. Ez el is vonta a figyelmemet, és folyamatosan szorítanom kellett. Néha úgy éreztem, hogy egy csepp kicsordult, és azon rettegtem, hogy le ne csurogjon a lábamon.
Nem mentünk messzire. Zsuzsa autója egy közeli parkolóházban állt. A kapuban a parkoló őr, fiatal gyerek, nagyot nézett, de nem szólt semmit. Felmentünk a liften, már nem emlékszem hányadikra. A szinten nem volt senki, csak az autók.
- Vetkőzz! - parancsolt rám Zsuzsa, amikor már az autója mellett álltunk.
Nem volt sok ruhám, gyorsan végeztem. Már megint meztelen voltam egy olyan helyen, ahol bárki idegen megfordulhatott.
- A csomagtartóba! - jött a következő parancs. Meglepődtem, de nem ellenkeztem, bemásztam. Péter és Béla gyakorlott mozdulatokkal összekötötték hátul a kezemet, és a lábaimat, majd pedig ezeket egymáshoz. Gyakorlatilag gúzsba voltam kötve.
Lecsukták a csomagtartót, teljes sötétségbe kerültem. Egy ideig még szöszmötöltek, azután elindultunk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, és el sem tudtam képzelni, hogy egy nyilvános helyen hogyan fogok kiszállni az autóból. Sokáig mentünk. Amikor megálltunk, sokáig nem történt semmi. Aztán kinyitották a csomagtartót egy ideig nem láttam a fénytől. Eloldozták a köteleimet, és kirángattak. Egy parkban voltunk, megint csak nyilvános helyen, de nem járt erre senki. Lehet, hogy erre vártak. Zsuzsa újra odaadta a "ruháimat".
- Ezt is vedd fel. - adott oda egy bőrzsákot. Elég hamar rájöttem, hogy ezt a fejemre kell húzni, de Hilda is segített. A zsák majdnem teljesen befedte a fejemet, felül szorosan rám simult, csak a hajam lógott ki hátul, és mint egy álarc eltakarta az arcomat, és az orromat is. A szám, és az állam szabadon maradt, az orromnak, fülemnek, és a két szememnek voltak nyílások. Az egész feltehetőleg arra kellett, hogy ne ismerjenek fel, ha véletlenül ismerőssel találkozunk.
Hamarosan egy vendéglőnél voltunk. A vendéglőbe Péter ment be elsőnek, utána Zsuzsa, Hilda, Béla és végül én. Pár lépcsőn kellett lemenni. A helységben csak helyi világítás volt az asztaloknál, és gyakorlatilag minden asztalnál ültek férfiak, nők vegyesen.
Tömve volt a helység. Nem tudtam, hogy hova fogunk ülni, de Zsuzsa határozott léptekkel haladt, most már Péter előtt. A terem hatalmas volt. Lehetett vagy tíz méter széles négy asztalsorral, fal melletti bokszokkal, és legalább húsz méter hosszú. A terem túlsó végébe mentünk egy olyan bokszba, amely majdnem teljesen takarta a bent ülőket.
A vendégek teljesen decensen, szokásos módon voltak öltözve, és kis csapatunk igen nagy feltűnést keltett. Főleg engem bámultak meg igen sokat, mivel gyakorlatilag majdnem meztelen voltam és fejemen ezt a furcsa maszkot kellett viselnem. Minden asztalnál rólunk kezdtek beszélni, de nem nagyon értettem, hogy miről beszélnek, csak szófoszlányokat értettem meg, de az is elég volt ahhoz, hogy nagyon kellemetlenül érezzem magam. Tisztán ki tudtam venni a "kurva", "pina" szavakat, és egy asztal mellett elhaladva egy egész mondatot is megértettem. Valaki azt mondta:
- Ma megint lesz bemutató.
Biztos voltam benne, hogy ez a mi megjelenésünkre vonatkozik, de elképzelni sem tudtam, hogy mire gondolhat.
A bokszban két asztal volt. Az egyik normális magasságú, a másik kisebb, és sokkal alacsonyabb. Péter és Zsuzsa leültek a normális magasságú asztalhoz, Hilda és Béla pedig Zsuzsa intésére a kisebb asztal mellé a földre. Nekem már nem jutott hely, és Zsuzsa nekem nem is intett, hogy hova üljek, így állva maradtam. Ez nem is volt baj, mert a hólyagom nagyon feszült, és lehet, hogy nem is bírtam volna visszatartani a pisilést ha leülök, azonkívül a földre ülve biztos, hogy mindenem kilátszott volna a kis darab anyag alól.
Hamarosan megjelent egy fiatal pincér fiú:
- Jó napot kívánok. Hány személyre lesz az ebéd? - kérdezte.
- Négyre. - válaszolta Zsuzsa - A szokásos, de most saját kiszolgálásunk lesz. Majd hozzám fordult:
-Vedd le a szandálodat, és vedd fel ezt. - azzal átnyújtott egy másik szandált, amelyet egy szatyorban hozott magával.
Nos, ha az a szandál, amely rajtam volt magas sarkúnak minősült, akkor nem tudom, hogy hogyan nevezzem azt, amelyet most kellett felvennem.
Tudtam, hogy nem ülhetek le, de tudtam azt is, hogyha lehajolok, akkor mindenem ki fog látszani hátul, ezért megpróbáltam úgy fordulni, hogy minél kevesebb embert részesítsek a különleges látványban. Lehajoltam, és kicsatoltam a szandált, kiléptem belőle, és lehajolva belebújtam a másikba. Először csak az egyik szandált vettem fel, és csatoltam be. A szandálnak végig vastag volt a talpa, így mezítláb tele talppal, a jobb lábammal a földön állva a bal térdem egy kicsit behajlott. A másik szandál felvétele már sokkal nehezebb volt. Amikor beleléptem meginogtam, és csak úgy sikerült megtartanom az egyensúlyomat, hogy megkapaszkodtam a bokszot határoló paraván szélébe. Aztán valahogy sikerült egyensúlyoznom, és becsatoltam a másik szandált is, de közben még egyszer meg kellett kapaszkodnom. Közben a pincérfiút láttam a két lábam között, amikor hátrapillantottam: mögém ment és gátlástalanul bámult mindent, amit a kis ruhadarab nem takart el.
Felálltam, és lehúztam a felcsúszott szoknyámat. A szandál rettenetesen magas volt, és alig bírtam benne megállni. Azt, hogy menni hogyan lehet benne, elképzelni sem tudtam. Pedig biztos voltam benne, hogy ezt kell majd tennem. A lábujjaim is vagy tíz centi magasan voltak a vastag talp miatt, de a sarkaim alatt még sokkal magasabb volt a szandál, így gyakorlatilag lábujjhegyen álltam.
- Indulhatunk? - kérdezte a pincérfiú.
- Igen. - válaszoltam. A fiú eleve sem volt magas, de ebben a cipőben sokkal magasabb voltam, mint ő.
- Neked, igen, uram. - mondta, és felnyúlva megpaskolta az arcomat. Meghűlt bennem a vér erre a bizalmaskodásra. Kérdőn Zsuzsára néztem.
- Rajta! - mondta Zsuzsa.
- Igen, Uram. - jött ki nagy nehezen a számon.
Elindult, és nem túl gyorsan, de ahhoz, hogy nekem ebben a cipőben gondot okozzon a követése elég gyorsan elindult keresztül a termen a bejárat felé. Persze nem az utcára ment, hanem a konyhába, amelyik egy másik ajtón keresztül volt elérhető, nem messze a bejárattól. Gyakorlatilag megint át kellett mennem az egész termen, és megint mindenki engem nézett. Lépni nem nagyon tudtam, azért gyorsan, szinte futó tempóban tipegtem utána. A kövön a szandál talpa hangosan kopogott, és ez a kopogás betöltötte az egész termet. Ha valaki netán elmélyedt volna az étkezésben ez a kopogás akkor is felhívta a figyelmét rám. A konyha ajtajában intett, hogy álljak meg. Nemsokára visszatért egy hatalmas tálcával. A kezembe nyomta:
- Vigyed.
A tálca nem volt túl nehéz, de négy tál leves volt rajta, és négy pohár víz, mindegyik pohár csurig. Már annyira kellett pisilnem, hogy a poharak látványa is zavart. Elindultam, lassan óvatosan lépkedve, minden egyes apró lépést megfontolva. Bár nem néztem oda, hiszen a poharakra kellett figyelnem, mégis éreztem, hogy minden szem engem figyel. Sajnos akármennyire is vigyáztam, a poharak annyira csurig voltak, hogy nem tudtam kilötyögtetés nélkül végigvinni. A tálcának pedig nem volt széle, és a víz lecsorgott a földre. Amikor megérkeztem óvatosan letettem a tálcát, és kiraktam a leveseket és a poharakat Zsuzsa, Péter, Béla és Hilda elé.
- Minden rendben van? - kérdezte Zsuzsa.
- Igen, Mistress, csak a poharakból lötyögött ki a víz. - válaszoltam.
- Akkor nincs minden rendben. A földre is lement?
- Igen, Mistress.
- Akkor imádkozz, hogy hamar felszáradjon, mert a tulaj nem szereti, ha bemocskolják a vendéglő padlóját.
- Igen, Mistress.
Elkezdtek enni, én pedig csak néztem, állva. Lehet, hogy nem is tudtam volna leülni, annyira kellett pisilnem. Egyik lábamról a másikra álltam. Nem voltam éhes, vagy ha igen, azt nem éreztem annyira kellett koncentrálnom, hogy el ne engedjem a vizeletemet. Zsuzsáék hamarosan befejezték a leves evését.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Zsuzsa.
- Nem, Mistress. - válaszoltam.
- Nem baj. Akkor is enni fogsz. Fordulj meg és tedd hátra a kezed.
Megfordultam. Zsuzsa a csuklóimat egy pillanat alatt összebilincselte. Ez már egyértelmű volt. Eddig azt lehetett mondani, hogy rövid a szoknya, áttetsző a melltartó, kicsit kihívó. Na jó. Nagyon kihívó. Azt, hogy nincsen rajtam bugyi, csak nagyon kevesen látták, amikor becsatoltam a szandálomat. Egy hátrabilincselt kéz azonban egyértelműen, és letagadhatatlanul mutatta alárendelt szerepemet mindenki előtt. Egyelőre ugyan nem látták a bilincset, mert a hátam mögött volt, és takarta a paraván, de biztos voltam benne, hogy előbb utóbb meg fogják látni, Zsuzsa meg akar szégyeníteni ennyi idegen ember előtt.
Gondoltam erre. Tudtam, hogy előbb, vagy utóbb el fognak vinni valahova, ahol sok, számomra idegen ember előtt aláznak meg, kényszerítenek disznóságokra. Azonban mindig úgy gondoltam, hogy ez valamilyen szex klub lesz, ahova azért jönnek az emberek, hogy szolgákat lássanak megalázva, kiszolgáltatottan, megkínozva. Ezek az emberek azonban ebédelni jöttek ide. Ezeket megbotránkoztatja a jelenlétem, és az, ahogy viselkedem. Ettől pedig jobban szégyelltem magam, mintha egy klubban kellett volna teljesen meztelenül megjelennem. Legalábbis akkor így gondoltam.
Zsuzsa a fenekemen felhúzta az anyagot. Most teljesen szabadon volt a fenekem.
- Terpeszbe. - parancsolta.
- Igen, Mistress. - válaszoltam halkan, és terpeszbe álltam.
Benyúlt a lábaim közé, megtapogatta a puncimat. Ezt mindenki jól láthatta. Nem néztem oldalt az emberek felé. Magam elé bámultam, lehajtott fejjel a padlót néztem. Benyúlt a hüvelyembe, és bent tartotta az ujját.
- Fel vagy izgulva? - kérdezte fennhangon. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben. Be kell vallani őszintén, a puncim nedves volt. Nagyon nedves. Annak ellenére, hogy nagyon szégyelltem magam, vagy éppen azért egyre jobban fel voltam izgulva.
- Igen, Mistress. - válaszoltam halkan.
- Nem hallom. - mondta még hangosabban - Fel vagy izgulva? - szinte már kiabált.
- Igen, Mistress. - válaszoltam most már hangosabban.
- Nem baj. Most nem az elélvezésnek van itt az ideje. Hanem az evésnek. Virslit fogsz enni. Pincér!
A fiú jött, kezében egy tányér, rajta virslik, ketchup és mustár. Megállt előttem, odahúzott egy széket és leült rá. Kezében a tál. Megfogott egy virslit, és elkezdte a tányér fölött himbálni.
- Megetessem? - kérdezte félig tőlem, félig Zsuzsától, de mindenesetre jó hangosan. Valószínűleg mindenki minket nézett.
- Igen, Uram. - válaszoltam. Tudtam, hogy Zsuzsa ezt várja el tőlem.
- Talán, ha megkér rá. - mondta a srác.
- Kérem, Uram, etessen meg.
- Na jó! - sóhajtott, és felém nyújtotta a virslit. - Hajolj le szépen és kapd be a virslimet.
Lehajoltam, de a dolog meglehetősen nehézkes volt, mert a magas sarkú cipőben hátrabilincselt kézzel meglehetősen labilisan álltam. Lassan hajoltam le, és közben a virslire koncentráltam. Akkor észre sem vettem, csak később jutott eszembe, amikor fényképeket mutattak, amit ekkor készítettek, hogy folyamatosan nyitva volt a szám és rettenetesen obszcén volt a jelenet. Milyen lett volna.
Amikor már majdnem elértem a virslit a fiú lejjebb húzta, hogy éppen nem értem el:
- Bele ne harapj, te kis mohó. Azt ki kell érdemelni. Csak nyalogasd a nyelved hegyével, úgy, mintha egy fasz lenne. Hallottam, hogy nagyon klasszul szopsz. Mutasd meg, hogy micsoda kis kurva vagy.
Szót fogadtam. k**ugtam a nyelvemet, és elkezdtem nyalogatni a virsli végéről a mustárt. A mustár meglehetősen erős volt.
- Ne izgulj, kis szuka. - mondta közben a pincérgyerek - Ezek az emberek mind azért vannak itt, hogy téged lássanak. Minél jobban csinálod, annál jobban fog nekik tetszeni.
Jól csináltam, azt hiszem. Egy idő után rám parancsolt, hogy vegyem a virslit a számba, és szopjam. Természetesen megtettem. Közben, ahogy lehajoltam valaki a hátam mögött matatott, és teljesen felhúzta azt a ruhadarabot, amit valamennyire szoknyának lehetet nevezni, és elkezdte simogatni a fenekemet. Ez jól esett, ha közben nem vett volna körül ennyi ismeretlen ember, és nem kellett volna ennyire pisilnem, akkor nagyon felizgultam volna. De így sem hagyott hidegen a dolog. Éreztem, hogy a puncim egyre jobban tágul, és egyre jobban felizgulok.
Közben persze szoptam a virslit. A pincérgyerek néha kivette a számból, és belemártotta a mustárba, amitől hamarosan szomjas lettem. Ez rettenetesen rossz érzés volt, mert ugyanakkor a hólyagom feszült. De senki nem kérdezte, hogy akarok-e inni, és ez volt a szerencsém, mert nem nagyon tudtam volna válaszolni rá. Szomjas is volta, meg nagyon nem akartam inni.
Egy idő után az a valaki, aki eddig a fenekemet simogatta benyúlt a lábam közé, és elkezdte simogatni a puncimat. Amikor hozzámért azt hittem ott esek össze. Egy pillanatra abba is hagytam a virsli szopását, és felsóhajtottam.
- Nagyon jól csinálod. Tényleg el tudom képzelni rólad, hogy ragyogóan tudsz faszt szopni. De a pinád sem lehet rossz. Most pedig fordulj egy kicsit, hogy mindenki láthassa a hátsó feledet is.
Aki a hátam mögött állt megfogta a fenekemet és arrább húzott, hogy most már mindenki teljes szögben láthatta a fenekemet, és a puncimat is.
- Terpeszbe! - csattant fel mögöttem Zsuzsa hangja. - Te meg csináld tovább! - mondta valaki másnak.
- Igen, Mistress. - hallottam Hilda hangját. Tehát ő az, aki simogat. Bélának jobban örültem volna, de leginkább Péternek. Persze ez a dolog nem az én kívánságaim szerint történt. A lábaimat teljes nagyterpeszbe rugdosták.
- Ezt a kis virslit már eleget szoptad! Most jön egy másik! - mondta a pincér, és egy másik virslit vett fel a tányérról, azt pedig, amit addig szopogattam, hátranyújtotta a lábaim között Hildának. Nem tudtam, hogy miért, de sejtettem, és hamarosan meg is bizonyosodhattam.
Hilda a virslit bedugta a puncimba olyan mélyre, amennyire csak lehetett. Jó érzés volt, izgató. Igaz, hogy ennivaló, és valahogy a lelkem tiltakozott az ellen, hogy valami ennivalóval ilyesmit csináljak, de ez csak apróság volt. Nem volt a virsli persze se kemény, se pedig vastag. Az állaga éppen olyan volt, hogy Hilda meg tudott vele dugni. Ki-be tudta húzogatni, de sem vastag, sem pedig kemény nem volt annyira hogy elélvezzek, vagy csak az elélvezés határára jussak. De rettenetesen izgatott. Most már a másik virsli szopása is izgatott. Egy idő után azt képzeltem, hogy két fiúval vagyok, az egyik hátulról dug meg, a másiknak pedig a farkát szopom, csak éppen mind a kettő olyan puhány legény volt, hogy sehogy nem sikerült egy bizonyos pontnál tovább jutnom.
Aztán eszembe jutott, hogy nem is szabad elélveznem, és nem csak nem szabad, hanem nem is fognak engedni, és jobban járnék, ha nem izgatnám fel magamat ilyen rettenetesen, főleg ennyi ember előtt nem. De valahogy mégis kellett, egy kicsit akartam is, hogy minél jobban felizguljak, és azt is tudtam, hogy Zsuzsa azt akarja, hogy nagyon izgatott legyek. És azt is tudtam, hogy minél jobban fel vagyok izgulva annál hajlamosabb leszek arra, hogy Zsuzsa parancsait teljesítsem, még akkor is, ha közben ennyi ember bámul.
A pincérgyerek, egy idő után már nem fogta a virslit, hanem a számba hagyta, és az ott lógott ki a számból. Közben ő kiszabadította a melleimet. Most már gyakorlatilag meztelen voltam, eltekintve a rettenetes cipőktől, és a két kis szövetdarabtól, amelyek a hasamon voltak összepöndörödve. Elkezdte masszírozni a melleimet. Ez nagyon jó volt. Még így is, hogy előre kellett hajolnom, és folyamatosan figyelnem arra, hogy el ne essek.
- Ne mozogj! - csattant fel egyszer csak Zsuzsa hangja. Tudtam, hogy nekem szól.
Ekkor vettem észre, hogy enyhén vonaglok. Megpróbáltam mozdulatlan maradni. Egy ideig még mozgatta Hilda a virslit a puncimban, aztán abbahagyta. Csak fogta, hogy ki ne csússzon. A pincér fiú is felállt, és arrébb ment valahova, nem láttam, hogy hova.
- Hölgyeim, és uraim. - hallottam Zsuzsa hangját - Itt van két virsli, amit ma elárverezünk. Igen speciális helyen vannak, ennek a kis kurvának a pinájában és a szájában. Ez a kis kurva felajánlja, hogy a licit győztese személyesen, vagy a szolgája által innen eheti ki a virslit. Igaz, kis picsa?
Nem tudtam válaszolni, mert a virsli még mindig a számban volt. Próbáltam valamit nyögni, hogy igen, Mistress, de nem nagyon ment. Zsuzsa ráhúzott egyet a fenekemre a tenyerével, aztán folytatta:
- Tíz dollár a kikiáltási ár, és természetesen nem csak urak, hanem hölgyek is licitálhatnak.
- Tartom. - hangzott valahonnan egy férfi hangja.
- Húsz. - hangzott máshonnan egy női hang. Folyt tovább a licit. Nem tudom, hogy meddig ment. Végül úgy hallottam, hogy egy nő nyerte meg.
- A szolgám fogja megenni a virslit. - mondta, amikor mellettem állt, félig talán nekem, de inkább Zsuzsának és a közönségnek. - De természetesen mustárral, és remélem, hogy van valami innivaló is.
- Talán akad. - mondta Zsuzsa - Bár én úgy gondoltam, hogy erre csak később kerül sor, ez egy nagyon jó fegyelmezési eszköz. Nem bánom.
Aztán éreztem, hogy kiveszik a virslit, valamit ügyködnek, és visszadugják. Nemsokára megtudtam, hogy mit csináltak: bekenték mustárral. A puncimat pár másodperc múlva elkezdte csípni a mustár, és hamarosan olyan volt, mintha meggyújtották volna. Aztán valaki elkezdte kienni a virslit a puncimból, lassan komótosan. Először csak a kilógó részeket harapta le, aztán engedte, hogy kicsússzon egy kicsit a virsli, és újabb, és újabb részeket harapott le, végül, amikor már egyáltalán nem maradt semmi a virsliből lenyalta a mustárt a puncimról, és a nyelvével benyúlt a hüvelyembe és onnan is kinyalta a mustárt. Ekkorra a fájdalom már lejjebb hagyott, és csak lüktetett az egész. Aztán otthagyták a puncimat, és a nedvesség a levegőn nagyon kellemesen hűsítetett.
- Most a szájából is edd ki! - hallottam a nőhangját.
Ekkor megláttam a szolgáját. Egy fiatal fiú volt, nálam alig idősebb, vagy éppen velem egykorú. Négykézláb ment, gyakorlatilag meztelen volt, a nyakában egy nyakörv. Később láttam azt is, hogy egy bőr erényöv, vagy nadrágféleség volt rajta, ami gyakorlatilag ott kezdődött, ahol a farka töve volt, és az egész farkát behúzta és leszorította hátra a két lába közé. Megsajnáltam, mert ez igen fájdalmas lehetett, ha merevedése volt. Gyakorlatilag nem is lehetett merevedése, mert a bőrnadrág nem engedte. Az összes szeméremszőrzete le volt borotválva. Kedves arca volt. Odajött egészen közel, egy kicsit felágaskodott, de vigyázott arra, hogy négykézláb maradjon, hiszen valószínűleg ezt parancsolták neki, és elkezdte kienni a virslit a számból. Először csak a végét harapta le, és megette, aztán egyre közelebb a számhoz. Engedtem ki a virslit a számból, és végül az egészet megette anélkül, hogy hozzám ért volna.
- Most jön az ivás. - mondta a nő.
A fiú hanyatt feküdt, a két kezével felnyomta a felsőtestét, és nagyra nyitotta a száját és várt. Nem tudtam, hogy mi következik.
- Egyenesedj fel, állj elé terpeszben, és pisilj a szájába! - mondta Zsuzsa.
Egy pillanatra elborzadtam, hogy lepisiljek valakit, de láttam, hogy ez a fiú pontosan tudja, hogy mi következik, és pontosan ezt várja. Felálltam. Most teljesen szembe volt a vendéglő közönségével. Odatipegtem valahogy a fiúhoz, és megpróbáltam a szájába pisilni. Nagyon kellett pisilni, mégsem bírtam. Ennyi ember előtt nem tudtam pisilni.
Zsuzsa rávágott egyet a fenekemre:
- Na, mi lesz?
- Nem megy, Mistress. - válaszoltam.
- Talán nem kell eléggé pisilni?
- De igen, Mistress, de nem tudok. Zavar, hogy ennyi ember előtt kell.
- Az nem zavart, hogy ennyi ember előtt majdnem elélveztél? Az sokkal intimebb, mint a pisilés, nem.
- De igen, Mistress.
- Akkor rajta!
- Igen, Mistress.
Próbáltam. Nagyon próbáltam. Azt képzeltem, hogy egyedül vagyok, de nem ment. Néhány pillanatig már azt hittem, hogy menni fog, de mégsem sikerült. A nő, aki a fiú tulajdonosa volt ott állt előttem. Ötven év körüli lehetett, enyhe terpeszben állt utcai ruhában, csípőre tett kézzel kezében egy lovaglóostorral.
- Nos? - kérdezte - Lesz valami, vagy egy használhatatlan kis picsa vagy? - és egy aprót ütött a csiklómra a lovaglóostorral, de Zsuzsa intett, hogy ne bántson.
- Sajnálom, Mistress. Nem tudok pisilni. Tudom, hogy ezért büntetést érdemlek, de nem megy.
- Na jó, ebből elég. - mondta Zsuzsa - Valóban büntetést érdemelsz. Egyelőre a régi parancs marad érvényben újra: tilos pisilned.
Ebben a pillanatban újra nagyon kellett pisilnem, mintha csak arra várt volna a hólyagom, hogy újra tilos legyen.
- Fordulj meg, és hajolj le! Elverem a seggedet. Ez a büntetésed. Itt mindenki szemeláttára. Annyit kapsz, amennyit el tudsz viselni. Addig verem a seggedet, amíg fájdalmadban fel nem kiáltasz. Persze tudod, hogy ez mit jelent.
- Igen, Mistress. - válaszoltam. Ez azt jelentette, hogy Zsuzsa egyben tesztelni is akart, hogy ennyi ember előtt mennyire tudom fegyelmezni magamat. Tudtam, hogy kis büntetéssel is megúszhatom, ha hamar felkiáltok a verés közben, de azt is tudtam, hogy ez pontosan ellentétes azzal, amit Zsuzsa akar. És azt is tudtam, hogy ha előbb kiáltok, mint ahogy már nem bírom tovább, ha
engedek, és nem húzom addig ameddig csak bírom, akkor azt Zsuzsa észre fogja venni, és akkor nagyon megbüntet. Sokkal jobban, mint egy közönséges fenékverés.
Megfordultam, terpeszbe álltam és lehajoltam. Most megint mindenki láthatta a puncimat. A tudat, hogy mindenki a puncimat nézi, és hogy mindenki szeme láttára Zsuzsa el fogja verni a fenekemet nagyon izgatott, és éreztem, hogy a puncim annyira nedves, hogy a bal combomon, belül elkezd lefele folyni a nedvesség. Ennyire nedves talán még soha nem voltam. És persze rettenetesen szégyelltem, hogy ennyire fel vagyok izgulva, és ez visszahatott arra, hogy még jobban felizguljak. Zsuzsa is észrevette a nedvességet a combomon. Odanyúlt a vesszővel, amelyet közben elővett a fenekem elveréséhez, és végighúzta a nedvesség mentén.
- Ez mi?
- Nedvesség, Mistress.
- Nedvesség? Milyen nedvesség? Talán esik az eső?
Rettenetesen szégyelltem magam.
- Nem, Mistress.
- Hát akkor honnan van ez a nedvesség? Honnan jön?
- A puncimból, Mistress.
- Innen? - kérdezte, és a vessző végét felhúzta egészen a puncimig, és félrehúzta a bal nagyajkat. Megremegtem.
- Igen, Mistress. - mondtam sóhajtva.
A következő pillanatban egy nagyot vágott a fenekemre a vesszővel. Még nem vártam az ütést, és ezért majdnem felkiáltottam, de sikerült megállnom, csak megremegtem egy kicsit.
- Egy, Mistress. - számoltam.
- Még mindig fel vagy izgulva? - kérdezte Zsuzsa.
A kérdés természetesen teljesen értelmetlen volt, hiszen a puncim jól látható volt, és mindent elárult, le se tagadhattam volna, hogy a helyzet mennyire izgatóan hatott rám. A nedvek tovább folytak belőlem.
- Igen, Mistress. - válaszoltam.
- És meddig kell verni téged, hogy már ne legyél felizgulva? - kérdezte, és újra nagyot húzott a fenekemre.
- Kettő, Mistress. - számoltam - Nem tudom, Mistress. - válaszoltam közben a kérdésére.
- Talán a verés is izgat? - kérdezte és harmadszor is lecsapott.
Persze tudta a választ, hogy igen, hiszen már ismert ennyire, de azt akarta, hogy itt mindenki előtt hangosan mondjam ki. Kimondtam hangosan:
- Igen, Mistress, a verés is izgat.
- Nem kell számolnod! - újra lecsapott, én pedig csendben maradtam - Csak a kérdésekre válaszolj fennhangon, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mindenki tudja, hogy milyen mocskos kis szuka vagy.
Közben többször is nagyokat csapott a fenekemre, és össze kellett szorítanom a számat, hogy fel ne nyögjek, vagy fel ne kiáltsak.
- Nos, mi az, ami még izgat?
- A megalázás, Mistress, ...- mondtam, amit két ok miatt is nehéz volt kimondanom. Az egyik ok az volt, hogy rettenetesen szégyelltem magam, ezeket a dolgokat kimondani talán még jobban, mint meztelenül ott állni hátrabilincselt kézzel. A másik ok, hogy a mondat közben Zsuzsa rávágott a combom belső felére, oda, ahol nedves volt, és ez rettenetesen fájt. Úgy gondoltam, hogy talán nem is haragudott volna olyan nagyon, ha most felkiáltok, de megpróbáltam nem ezt tenni, és nem is tettem. Egy pillanatra a mondat közben elakadt a lélegzetem, de aztán befejeztem a mondatot. - ... és a kiszolgáltatottság.
Ekkor vettem észre, hogy a fiú, még mindig ott ül, most mögöttem, félig hanyatt fekve a kezeire támaszkodva, és nagyra nyitott szájjal. Persze nem kapott más parancsot, ezért még mindig ott volt.
Zsuzsa tovább verte a fenekemet, és én összeszorított szájjal álltam. Egyszer meginogtam, de sikerült összeszednem magamat, és nem estem el. Most már nem csak a fenekemet verte, hanem a combjaimat is, és néhányszor a pálcavége elérte a nagyajkaimat is. Ez már szinte kibírhatatlanul fájt, és éreztem, hogy minden erőfeszítésem ellenére ingok. Egy idő után, talán Zsuzsa kérésére valaki megfogta kétoldalt a csípőmet, hogy el ne essek, de nem nagyon, csak épp egy kicsit.
Tovább kaptam a verést, és hangosan sóhajtoztam. Tudtam, hogy ezt sem lenne szabad, de nem bírtam ki. Néha nyögtem is, de Zsuzsa nem tette szóvá. Nem tudom, hogy hányadik ütésnél jártunk, de valahol nagyon soknál lehetett. Aztán egyszer Zsuzsa megütötte a csiklómat. Ez valahogy annyira más, olyan erős fájdalom volt, hogy nem bírtam visszatartani, hangosan felordítottam, és vonagolva összeestem a földre.
Tulajdonképpen nem is jó szó, hogy nem bírtam megállni. Sokkal inkább azt volt a helyzet, hogy a kiáltás magától tört ki belőlem, és mire vissza tudtam volna tartani, vagy ráeszméltem volna arra, hogy mit is kellene tennem, már a földön voltam, és nyögtem. Hagytak. Ez a fájdalom már egyáltalán nem volt izgató. Egy idő után múlt egy kicsit, és megpróbáltam felállni, de hátrabilincselt kézzel nem sikerült rögtön. Aztán nagy nehezen feltornáztam a felső testemet egy székre, és így már sikerült felállni. Visszaálltam az előző pozícióba.
- Bocsánatot kérek, Mistress. - mondtam.
- Rendben van. - mondta Zsuzsa - Fel vagy még izgulva?
- Nem, Mistress. - válaszoltam - Nem annyira. - Ez igaz volt.
- Akkor jó. Akkor vége a büntetésnek. - mondta Zsuzsa - Állj fel.
Felálltam, és megköszöntem a büntetést.
- Most pedig enni fogsz. Itt mindenki előtt.
A pincérgyerek behozott egy műanyag tálat, olyasmit, amilyenből a kutyákat szokták etetni, és lette elém a földre. A tálban valami barna lötty volt, és néhány gombóc úszkált benne. Lehasaltam a földre, ami már önmagában sem volt könnyű hátrabilincselt kezekkel. Először letérdeltem, és utána oldalvást feküdtem le a földre, és úgy próbáltam homorítva felemelni a fejemet, hogy enni tudjak a tányérból. Ez egyáltalán nem ment könnyen, mert a fejemre húzott szák eléggé gátolt, és a lötty büdös is volt, és semmi kedvem nem volt meginni. Azért valahogy legyűrtem.
- Nyald ki! - parancsolt rám Zsuzsa, amikor végeztem. Nem tehettem mást.
- Most pedig vidd ki a tányért a konyhába, és köszönd meg a pincéreknek, hogy enni adtak.
- Igen, Mistress. - válaszoltam. Felkelni még nehezebb volt, a tányért kivinni pedig meglehetősen fejtörést okozott. Amikor végre fejálltam a tányér még lent volt a földön. Amikor viszont megpróbáltam felvenni, leguggolni és a hátrabilincselt kezemmel megfogni, akkor a magas talpú cipő miatt elestem. Megint ott voltam a földön. Zsuzsa nem szólt semmit, bár tudtam, hogy nem tetszik neki, hogy ügyetlenkedem, és tudtam, hogy ha még sokáig nem sikerül valahogy kivinnem a tálat, akkor meg fog büntetni. Ezt pedig egyetlen porcikám sem kívánta.
Végül az jutott eszembe, hogy sokkal egyszerűbb lesz, ha a fogaimmal fogom meg a tányért. És ekkor valami olyasmit láttam meg, amitől meghűlt bennem a vér. A tál, amiből ettem, és amit most ki kellett vinnem meglehetősen magas peremű volt, és oldalt magas függőleges fala volt. Erre a falra nagy betűkkel rá volt nyomtatva, hogy GEORDINA C. Csupa nagybetűkkel. És ezt bárki, aki közelebbi asztalnál ült, jól láthatta. Elolvashatta a nevemet, és kétségem nem volt afelől, hogy tudják, nem véletlenül van ez a név a tálra nyomtatva. És még a vezetéknevem kezdőbetűje is.
Persze még mindig maradt egy apró reményem, hogy nem látták az arcomat, és ha van közöttük valaki, aki csak arcról ismer, az nem tud beazonosítani. És a keresztnév az csak egy keresztnév, ebből még lehet több is.
Felálltam fogaim között a tányérral.
- Jól van. Sokáig tartott a dolog, de rendben van. - kommentálta az eseményeket Zsuzsa - Most pedig irány a konyha! Lassan, nehogy eless.
Persze ezt nem kellett mondania, és mivel tele volt a szám a tányérral, nem tudtam válaszolni sem, ahogy illett volna. Elindultam a tányérral, lassan a konyhába. Amikor az ajtóhoz értem tapsot hallottam a hátam mögött. Megtapsoltak az emberek, és ez szégyenérzettel töltött el, mert újra tudatosította bennem, hogy egy bemutató része vagyok.
A konyhában a pincérek pontosan tudták, hogy mi a dolguk. Nem sokat teketóriáztak velem. A tányért elvették, és a bilincset is egy pillanat alatt kikapcsolták. Ezután két srác elvitt hátra egy fürdőszobába, ahol lehúzták rólam a ruhadarabokat és rutinos mozdulatokkal az egész testemet lemosták. A dolog, annak ellenére, hogy meglepő módon nem sok figyelmet szenteltek női mivoltomnak, kellemes és izgató volt. A két fiú szappanozta a testemet, végigdörzsöltek szivaccsal, majd meleg vízzel lemostak. Mindezt célratörő, gyors mozdulatokkal, mintha egy pillanatra sem érdekelné őket, hogy nem egy darab húst készítenek elő szeletelésre, hanem egy fiatal meztelen és kiszolgáltatott nőt. És, hogy mire? Ezt akkor magam sem tudtam, de pillanatnyilag nagyon élveztem a kényeztetést, amit a fürdetés jelentett, még akkor is, ha egyértelmű volt, hogy nem az én kedvemért történik. Az egyik srác benyújt a lábam közé, és szappannal megmosta még a puncimat is. Ettől majdnem elélveztem, de észrevette és kemény hangon rám szólt, és figyelmeztetett, hogy ezért büntetést is kaphatok. "Igen Uram"- mal válaszoltam, amire elmosolyodott. Ez volt az egyetlen emberi gesztus a fürdetés alatt, amennyire láttam még merevedésük sem volt.
A szárazra törlés után visszavezettek a konyhába, ahol már látszottak a jelei annak, hogy mi fog következni. Egy nagyobbfajta, speciálisan kiképzett zsúrkocsi állt a konyha közepén, e körül sürögtek a szakácsok. Nem mondtak semmit, hogy mit tegyek, nem parancsolgattak, hiszen nem ehhez szoktak. A csirkét sem kérik meg, hogy legyen szíves, másszon be a fazékba. Felkaptak, feldobtak a zsúrkocsira hanyatt fekve. A lábaimat széthúzták az asztallap két széléhez, és közvetlenül a térdem alatt egy-egy szíjjal lekötözték a laphoz. Az asztal ezen a részen olyan széles volt, hogy a lábaim szinte egy egyenesbe estek, és feszítette is a csípőmet. Ezután a nagylábujjaimra raktak egy bilincset, amely az asztal alatt összehúzta a lábaimat, így nem nagyon tudtam kalimpálni velük, nem mintha ez lett volna a szándékom.
A vállam magasságában az asztal keskenyebb volt, így itt a teljes karomat az asztal alá tudták húzni, és a kezeimre is hüvelykujj bilincset raktak, majd a két bilincset összehúzták egy rövid lánccal. Ez már nagyon kellemetlen volt. Homorítanom kellett erősen, és a melleimet is teljesen k**ugni.
A fejem tulajdonképpen már lelógott az asztalról, de egy az asztalhoz rögzített lap megtartotta és felemelte a vízszintestől felfelé, úgy, hogy láthattam a testemet, és azt, ami történik velem. Most ezt a lapot pár másodpercre leengedték, és lenyomták a fejemet, amely most lelógott az asztalról, és most a konyha másik vége tárult a szemem elé fejjel lefele. Amikor látták, hogy működik a dolog, visszahajtották a lapot, és rögzítették.
A pincérek ugyanolyan rutinosan, és nőiségemmel nem törődve dolgoztak, mint a fürdőszobában, de most legalább hatan sürögtek körülöttem. Az egyikük elkezdett valami zselatinszerűt felkenni a melleimre. Egy másik egy nőgyógyászati szerszámmal a hüvelyemet húzta szét, ami kellemetlen volt, és hangosan felsóhajtottam. Erre egy másik, idősebb pincértől kaptam egy pofont.
Megpróbáltam csendben maradni, de nem volt könnyű. Közben befejezték a mellem bekenését, és tejszínhabot, meg díszítést raktak a hasamra, de erre most nem nagyon tudtam figyelni, mert a puncim tágítása még mindig folyt, annyira, hogy most már fájt is. A fiatal pincérgyerek pedig csak tekerte a csavart, ami egyre jobban széthúzta a szerszám két részét, egészen addig, amíg úgy éreztem, hogy szétreped a puncim és nem bírtam tovább felkiáltottam. Ekkor abbahagyta. Többen odajöttek, nézték, tanakodtak.
- Nem fog beleférni. - mondta az egyik. Nem tudom, hogy mire gondolt.
- Akkor sem tudunk mit csinálni. Ilyen szűk. Alig tíz centire tudtam széthúzni. - mondta a másik, aki a tágítót kezelte. - A tovább húzom, megsérül.
- Nem baj, akkor kevesebbet tesztek bele és kész. Mosd ki! - mondta egy idősebb szakács, aki csak egy pillanatra jött oda.
Az egész testem megfeszült a fájdalomtól, és lihegtem, hogy ne kiáltsak fel. A pincérgyerek vízsugárral kimosta a puncimat, majd hagyta, hogy kicsorogjon belőle a víz és feltörölte a környékét. Ezután egy nagy üvegből elkezdett valamit beletölteni. Éreztem, hogy az egész puncim megtelik valami enyhén folyós, sűrű valamivel. Amikor végzett egy hirtelen mozdulattal kirántotta a hüvelytágítót, és a nagyajkaimat összehúzta. Ettől az a valami, amit beletöltött hátrább áramlott, és beljebb kezdett el feszíteni, viszont elmúlt az a fájdalom, ha nem is egyszerre, amit a tágítás okozott. A nagyajkaim viszont fájtak, ahogy összecsípte őket, de ezt a fájdalmat jól elviseltem. Egy ideig fogta, majd két erős csipeszt rakott fel. Ezek már jobban szorítottak, és össze kellett szorítanom a fogaimat. Odajött, a számhoz tartozza a hüvelytágítót:
- Ezt lenyalhatod. - mondta, és bedugta a számba. Csokoládékrém volt rajta.
Amikor mindennel készen voltak, és minden elhelyeztek rajtam a desszerthez, kitoltak a konyhából. A puncim tele volt kaviárral, a vénuszdombra szeletelt sajtokat helyeztek el, a köldöklyukamban egy szem eper virított, körülötte tortaszeletek, hab. A melleimre vastagon vanília pudingot kentek. A számmal egy hatalmas almát kellett tartanom, de figyelmeztettek, hogy ne harapjak bele.
Zsuzsáék már nem a bokszban ültek, hanem a terem közepén. Zsuzsa és Péter egy-egy széken ültek egymással szemben, de nem volt előttük asztal, Hilda és Béla pedig anyaszült meztelenül, hátrabilincselt kézzel térdelt mellettük, nyakörvvel a nyakukban, és pórázon. Béla póráza Zsuzsánál, Hildáé pedig Péternél. Közéjük toltak be. Zsuzsa és Péter azonnal elkezdték leenni rólam a desszertet. A pudingot kanállal ették le, és rettenetesen izgató volt, ahogy aprólékosan kanalazták végig a mellemet. Amikor a tortaszeletekhez értek villát vettek fel az asztalról, és néhányszor falatozás közben meg is szúrtak vele. Végül eljutottak az ebéd végére: a csokikrémhez. Egy pincér jelent meg, és egy tálkát tett le a puncim alá. A csipeszeket levette, és ebben a pillanatban éreztem, hogy a krém kifolyik a puncimból. Először a tálról kanalazták fel a krémet, de ez nem volt elég, mert Péter többször a puncimba is benyúlt a kanállal. Amikor degeszre ették magukat intettek Bélának és Hildának, hogy nyaljanak tisztára, Zsuzsa pedig kivette a számból az almát, felállt és elkezdte falatozni.
Hilda a melleimet és a hasamat nyalta tisztára, Béla pedig a csokikrémre koncentrált. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy el ne élvezzek. Azt kívántam, hogy bárcsak egyedül lennék és maszturbálhatnék, vagy kettesben mondjuk Péterrel, és jól megdugna. De nem. Nem voltam egyedül, egyáltalán nem. Közben Zsuzsa megette az almát, és hallottam, ahogy a vendégekhez szól:
- Tisztelt uraim. Azt hiszem, hogy ez a kis kurva megérdemel egy kis desszertet. Jöjjenek, és élvezzenek a szájába. Ha bárkinek kétsége lenne, Corwax kisasszony maga fogja Önöket erre megkérni, sőt ha kívánják azt is eléárulja Önöknek, hogy ez minden vágya.
Közben Péter a fejemet tartó lapot leengedte, és így fejjel lefelé készen álltam arra, hogy megdugják a számat. A férfiak sorban jöttek egyesével. A kocsival eldugtak egy bokszba, amely teljesen el volt zárva a terem többi részétől, és csak Hilda maradt velem.
Mindegyiket meg kellett kérnem, hogy dugja meg a számat, és Hilda vigyázott rá, hogy az eredményt lenyeljem, még akkor is, ha az aktuális úr ehhez nem ragaszkodott volna.
Az első férfi kövér volt, és egy kicsit alacsony volt, és nem érte fel a számat, ahogy a zsúrkocsin feküdtem. Most derült ki, hogy mi mindenre gondoltak, akik ezt a szerkezetet összeállították. Az asztal lapját Hilda pillanatok alatt megdöntötte, a fejem lejjebb került pontosan a megfelelő magasságba. A nadrágját addigra letolta, és a farka ott meredezett a szemem előtt. Alig volt időm kinyitni a számat, máris beledugta egy erőteljes mozdulattal, és elkezdte ütemesen mozgatni. Minden egyes mozdulatára a farka vége nekinyomódott a nyelvemnek, és a heréi előrelendültek, és az orromat csapkodták. Egyáltalán nem volt semmi élvezetes a dologban.
Egy idő után elégedetlen lehetett velem - pedig még kötelességtudóan, és persze azért is, hogy minél hamarabb vége legyen, szívtam is minden egyes ütemre a farkán - mert elkapta a mellbimbóimat, és úgy megcsavarta, hogy azt hittem ott helyben leszakadnak.
- Szopjál bébi! - kiáltott közben rám, én pedig a nem várt fájdalomtól felkiáltottam. Úgy látszik erre volt szüksége, mert a következő pillanatban belelövellt a számba a spermája. Még egy ideig mozgatta a farkát és csavargatta a mellbimbóimat. Amikor teljesen kész volt, kihúzta a farkát eltette és szó nélkül elment.
Hilda, mielőtt beengedte volna a következő vendégemet rám parancsolt, hogy a szám körül nyaljam le a maradékot. Amit elértem lenyaltam, a többit Hilda egy nedves szivaccsal letörölte.
A következő férfi sokkal magasabb volt, mint az előző, és sokkal izmosabb is. Hilda megint beállította a megfelelő magasságra az asztalt. A férfi odalépett elém, a farka még nem volt egészen kemény, de nem lógott. Egy kicsit már fel volt izgulva.
- Meg fogod merevíteni, kispicsa? - kérdezte tőlem.
- Igen, Uram. A száma veszem, és megmerevítem.
Oda tartotta a száma elé, én kinyitottam a számat, hogy bele tudta dugni, de inkább elhúzta.
- Ne olyan hevesen. Nem kapod meg olyan gyorsan, bármennyire is áhítozol rá. Először csak nyalogassad!
k**ugtam a nyelvem, de így fejjel lefele egyáltalán nem volt jó a pozíció. Azért valamennyire tudtam nyalogatni, egészen addig, amíg meg keményedett. Akkor beledöfte a számba, és gyorsan addig mozgatta, amíg nagy nyögések között el nem élvezett. Ő sem vette ki rögtön a farkát, hanem egy ideig még kisebbeket nyögött, és várt. A farka lassan kezdett zsugorodni. Megszívtam, hátha erre van szüksége.
- Nem, kispicsa, nem! Ne csinálj semmit, csak várj.
Vártam. Egy ideig nem történt semmi. Aztán egyszer csak ismét el kezdett merevedni a farka és megint el kezdte mozgatni. Most már sokkal tovább mozgatta, azt hittem soha nem lesz vége.
- Nyald a pináját! - hallottam, és egy pillanatig nem értettem, aztán rájöttem, hogy ez Hildának szól. Ő pedig szót fogadott, és nekilátott nyalogatni. Azt hittem megőrülök. Már kezdtem egy kicsit lenyugodni az előző felizgultság óta, bár a kielégítetlenség rossz érzése most is ott volt bennem apró hasi görcsök, és lelki vágyakozás formájában, és erre most Hilda ismét felizgat. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek. Nagyon élveztem, amit csinált, és az sem zavart, hogy a szám tele volt ennek az ismeretlen, egyébként elég jóképű pasinak a farkával.
Hamarosan ismét elélvezett a pasi, és szinte azonnal kihúzta a farkát. Utána leguggolt elém és a saját nedvét, amit az arcomra fröcskölt lenyalta. Ezt elég gusztustalannak tartottam, de úgy gondoltam, hogy az ő dolga. Hilda közben folyamatosan nyalta a puncimat, és én már a megőrülés határán voltam. Tudtam, hogy ha nem élvezek el megőrülök. Amikor a pasi kiment megkértem Hildát, hogy segítsen rajtam:
- Hilda, kérlek, dugjál meg valamivel, had élvezzek el! - súgtam halkan.
- Nem lehet, te kurva, mert megbüntetnek. - válaszolta Hilda egy pillanatra abbahagyva a nyalást, de közben is masszírozta a puncimat.
- Hilda, kérlek, bármit megteszek, csak csináld. Megőrülök!
- Bármit?
- Bármit. - mondtam. Tudtam, hogy ez nagyon sok mindent jelenthet, de akkor ezzel nem gondoltam.
- Hajlandó vagy bárkivel dugni, akit megnevezek?
- Igen, Hilda, mindent megteszek, kérlek.
- Sajnálom. Pedig ez nagy lehetőség lett volna nekem. De inkább nézem, ahogy szenvedsz. Ez nekem sokkal nagyobb élvezet. És az is nagy élvezet lesz, amikor kikapsz azért, amit most csináltál. Úgyhogy jobb lesz, ha befogod a pofádat, és szopod a következő vendégedet. Még nagyon sok van, jó lesz, ha igyekszel. És elfelejtettél Mylady-nek szólítani. Ezért is büntetés jár.
Igaza volt, de a felizgultság teljesen elvette az eszemet. Behívta a következő vendégemet. Fejjel lefelé nem nagyon láttam az arcát, de nagyon ismerősnek tűnt. Nem tudom, hogy hol láttam, de biztos voltam benne, hogy már láttam valahol. Nem szólt semmit csak kigombolta a sliccét, és elkezdte megdugni a számat. Nem is élvezett bele. Egy ideig mozgatta, aztán kihúzta, elrakta és szó nélkül elment. Nem is nyögött közben, nem is lihegett.
- Beleélvezett a szádba? - kérdezte Hilda.
- Nem, Mylady. - mondtam, most már úgy, ahogy illett.
- Akkor rosszul végezted a feladatodat. Ha itt végeztünk Zsuzsának beszámolsz minden egyes hibádról részletesen, és kéred, hogy büntessen meg. Megértetted?
- Igen, Mylady. - válaszoltam, és tudtam, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy a vendéglőből elmenjünk.
Még jó néhány férfi jött. Volt egy olyan is, aki feltérdelt az asztalra a nyakam fölé, a fenekét kellett nyalnom, és közben ő összefogta a két mellemet, és azok közé élvezett. Persze a hasamról nem takarította le senki a disznóságot, és hamarosan rá is száradt.
Amikor elfogytak, úgy tízen lehettek, egy pincér a termen keresztül visszatolt a konyhába. Azt hittem, hogy végre eloldoznak, és szerettem volna, ha letakaríthatom a hasamról a ráragadt spermát is, mert nagyon szégyelltem, hogy a hasamra élvezett az a férfi. A dolog maga annyira nem izgatott, mint inkább az, hogy nyoma maradt, amely árulkodott a dologról. Az igazság az, hogy elkezdtek leszedni a kocsiról, amikor az egyik pincér megszólított:
- Mi van, kis kurva. - mutatott a rám száradt sperma foltra - Rádélveztek? Nem volt elég jó a szopós szád?
Nem szóltam semmit, mire ő előkapta a farkát, és elkezdte mozgatni, és hamarosan ő is a hasamra ürítette a nedvét. A többi pincér egy ideig nézte, de aztán hamar csatlakoztak, és beterítettek teljesen. Mindenhova jutott sperma, az arcomra, a melleimre, a hasamra, a puncimra és a lábaimra is. A legkellemetlenebb az volt, hogy a hajamra is jócskán jutott, és alaposan beleragadt. Mikor mindannyian elélveztek egyszerűen otthagytak a konyha közepén, még mindig megkötözve.
Nemsokára megjelent Zsuzsa, utánanézni, hogy mi történhetett ilyen hosszú idő alatt. Amikor meglátott sejthette, hogy mi történt, de megkérdezte a pincérektől. Azok meg elmondták.
- Mondd csak! - fordult hozzám Zsuzsa - Nem kellett volna válaszolnod a kérdésre?
- De igen, Mistress. - válaszoltam.
- És, miért nem válaszoltál?
- Mert nagyon szégyellem, hogy piszkos vagyok, Mistress.
- Nem kellett volna felajánlanod a szolgálataidat? A szádat, a puncidat és a seggedet. Szegény fiúknak saját kezűleg kellett kiverniük a farkukat?
- De igen, Mistress.
- Ez minden?
- Igen, Mistress. Illetve nem, Mistress. Bocsánatot kérek, és kérem, hogy büntessen meg.
- Mást nem követtél el, amíg a közvetlen felügyeletemen kívül voltál?
- De igen, Mistress. Kértem Hildát, hogy segítsen elélvezni, és elfelejtettem Mylady-nek szólítani.
- Más nem volt?
- Nem, Mistress. - mondtam teljesen őszintén.
- Minden vendéged rendesen elélvezett?
- Nem, Mistress. - jutott eszembe, hogy valóban ezt is be kell vallani, mint bűnt - Az egyik vendégem nem élvezett el.
- Nos igen. A te hibád miatt őt most Hildának kell kárpótolnia, mégpedig a vendég kívánságának megfelelően a seggecskéjét kellett rendelkezésre bocsátania. Azt pedig Hilda nagyon utálja. Nem hiszem, hogy nagyon megszeret téged ezért. A büntetésedet majd később kapod meg. Most hazamegyünk.
Intett a pincéreknek, akik kiszabadítottak, és segítettek lábra állni. A sperma egy része már megszáradt, de néhány csepp, ahogy felálltam elkezdett lefelé folyni.
- Menj, és keresd meg a ruhádat.
Emlékeztem, hogy a fürdőszobában lehetnek, mert ott vették le rólam. Meg is találtam mind a két darabot, piszkosan, csurom vizesen. Belenéztem a teljesalakos tükörbe. Egy megviselt lány állt velem szemben, álarcban, vastagon rászáradt spermával, csatakos hajjal, és két apró, vizes és mocskos rongydarabbal, amelyek eredetileg sem takartak túl sokat, de így vizesen szinte teljesen átlátszóak voltak.
Nemsokára elindultunk vissza Zsuzsa lakására. Megint a csomagtartóban kaptam helyet, de most nem kötöztek meg, és a "ruhát" sem kellett levennem, csak az álarcot. Sokáig mentünk, és amikor megálltunk azt hittem, hogy a parkolóházban vagyunk. Nem ott voltunk. Az autó egy park parkolójában állt. A parkban szétszórtan emberek sétáltak, de nem túl sűrűn.
- Hilda, vidd, és pisiltessd meg! - parancsolta Zsuzsa Hildának.
- Na gyere, kutyus! - szólt hozzám Hilda, és elindult be a parkba.
Indultam utána. Az emberek megbámultak, de sokan elég távol voltak ahhoz, hogy ha éppen nem arra néztek, akkor nem vettek észre minket. Hilda egy bokrosabb részhez ment, és megállt a bokrok között.
- Most itt leguggolsz és meglocsolod a bokrot. De ha nem sietsz, akkor addig verem a pinádat, amíg majd a fájdalomtól pisiled össze magadat.
- Igen, Mylady. - mondtam. Leguggoltam.
- Szétrakod a lábad, és két ujjaddal széthúzod a nagyajkaidat, hogy ne csepegjen minden a pisitől! - irányított Hilda.
Próbáltam úgy tenni, ahogy mondta. Most nem okozott gondot a pisilés. Egyrészt már rettenetesen kellett csinálni, másrész most nem volt itt senki, csak Hilda, és a fenyegetésétől sem ijedtem meg túlzottan, mert nem volt nála a lovaglóostor. Pisiltem, és nagyon boldog voltam, hogy pisilhetek. Még az is csak egy kicsit zavart, amikor egy középkorú nő jelent meg, és egy pillanatig ledermedve nézte, hogy mit csinálunk. Aztán nagyon gyorsan elhúzta a csíkot. Pár pillanattal később két srác jött arra, és ők is megláttak, és leplezetlen érdeklődéssel nézték ahogy pisilek. Hilda szólt rájuk:
- Nem láttatok még puncit?
A srácok nevettek, de nem válaszoltak. Én nem néztem rájuk, és amikor befejeztem már nem voltak ott. Visszamentünk a kocsihoz. Most már nem kellett a csomagtartóba feküdnöm, különben is tudtam, hogy hol vagyunk, ismertem a parkot, és már nem voltunk messze Zsuzsa lakásától.
A visszaúton már csak egy említésre méltó dolog történt. Bélának volt valami papír a kezében, azt forgatta. Péter megkérdezte, hogy mi az.
- Nyomtatott meghívó. - mondta Béla - A mai ebédre, ilyent kapott minden vendég. Talán Geordinát is érdekli. Odaadhatom neki?
Eszembe jutott, hogy tényleg sok asztalon láttam ekkora, összehajtott meghívó feliratú papírlapot.
- Persze, add csak oda neki. - mondta Zsuzsa.
Béla hátrafordult, és a kezembe nyomta a meghívót. Meghűlt bennem a vér. A meghívón a következő szöveg állt:
Mistress Zs meghívja Önt és baráti társaságát új szolgájának, Geordina Corwax-nak a bemutatkozó előadására ide meg ide (itt pontos cím szerepelt).
Alatta pedig egy fotó, amelyet valószínűleg előző alkalommal készítettek rólam, és amelyen teljesen meztelen vagyok, és az arcom is nagyon jól látható.



DÉLUTÁN
Amikor a ház elé értünk mintha csak meg lett volna előre beszélve, mint ahogy valószínűleg így is volt, Péter hátrabilincselte a kezeimet, Zsuzsa pedig a számba tolt egy gumikarika szájpecket. Ez egy olyan holmi volt, mint amilyent a kutyáknak szoktak dobálni, és úgy helyezte a számba, hogy a karika függőleges volt, így a számat teljesen ki kellett tátanom, de a karikán keresztül kaptam levegőt, sőt, ahogy Zsuzsa ki is próbálta bele lehetett nyúlni a számba. De beszélni, vagy bármilyen artikulált hangot kiadni nem tudtam. A karikához két szíj volt kötözve, amelyek végeit a tarkómon kötötték össze, így esélyem sem volt, hogy a pecket ki tudjam köpni.
Vasárnap koradélután az utcán kevesen jártak, az emberek inkább otthon pihentek ebéd után. Azt persze nem mondhatom, hogy senki nem volt az utcán, mert rajtunk kívül volt még néhány járókelő, akik közül egyesek figyelemre sem méltattak, mások pedig talán hitetlenkedve nézték a jelenetet.
Ezután bekötötték a szememet, és azt hittem, hogy be fognak vezetni a házba, de nem ez történt.
Zsuzsa, ott az utcán letépte rólam a két kis rongydarabot, majd pedig valami csipeszfélét rakott az egyik mellemre. A csipesz nagyon szorított. Tudtam, hogy ez egy krokodilcsipesz, az erősebb fajtából, apró hegyes kis fémfogakkal, amit elektromos szerelésekhez használnak, és láttam ilyeneket Zsuzsánál. A váratlan fájdalomra felnyögtem, és egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy a nyílt utcán vagyok meztelenül.
Ezután következett a másik mellem, és végül a csiklóm. Amikor a csiklómra is feltette a csipeszt azt hittem, hogy felkiáltok fájdalmamban, de tudtam, hogy ezzel csak azt érhetem el, hogy több idegen ember fog odanézni. Amikor elengedték a csipeszeket, éreztem a hasamon, hogy a három csipeszt apró szemű lánc köti össze, amelyik most a hasam előtt lógott.
Ott álltam az utcán anyaszült meztelenül, megbilincselve, bekötözött szemmel, kipeckelt szájjal, teljesen kiszolgáltatott helyzetben.
Most, még ha akartam sem mondhattam volna ki a menekülés szót. Szerencsére ott volt velem Zsuzsa, aki tudtam, hogy vigyáz rám.
- Na gyere. - mondta Zsuzsa, és megrántotta egy kicsit a láncot. A lánc egyszerre rántotta meg a két mellbimbómat, és a csiklómat, és olyan fájdalmat okozott, hogy nem lehetett sem állva maradni, sem csendben. Felnyögtem, és követtem vakon Zsuzsát amerre húzott. Nem kellett nagyon húznia, bár folyamatosan éreztem, hogy a lánc a kezében van. Csak pár lépést mentünk, amikor megszólalt Péter.
- Ne vidd messzire, mert nem fog visszatalálni.
- Jó. - hallottam most Zsuzsa hangját - Tulajdonképpen az is elég, ha a kapualjból feltalál az emeletre. - éreztem, hogy elengedi a láncot. - Hilda, vezesd be a kapualjba!
- Igen. Mistress. - hallottam most Hilda hangját, és a következő pillanatban éreztem, ahogy megfogja a láncot, és nagyot ránt rajta. Ez most váratlan volt, és rettenetesen fájt, fel is nyögtem. Azt hiszem, elég erősem megrántotta a mellemet, mert most nem csak a mellbimbóba mélyedő csipeszek fájtak, hanem az is, ahogy a mellemet meghúzta a lánc. Szerencsére valahogy úgy fogta a láncot, hogy inkább csak a melleimet rántotta meg, és a csiklómat nem. Automatikusan előrehajoltam, és próbáltam vakon követni Hildát. Pár lépés után megálltunk. A bőrömön éreztem, hogy most mintha hűvösebb lenne, és ebből arra következtettem, hogy bementünk a kapualjba, és nem tűz rám a nap.
- Most bent vagyunk a kapualjban. - halottam Zsuzsa hangját, és tudtam, hogy csak nekem szólhat, hiszen ezt a tényt mindenki más láthatja. - Mi most felmegyünk, téged pedig itt hagyunk. Gyere majd utánunk, de ne sokat kóborolj, mert elunjuk magunkat, és akkor azért külön büntetést fogsz kapni. Azt pedig kapsz így is eleget, meglehetősen felgyűltek a dolgok a mai nap folyamán. Bármi is történjen veled, amíg felérsz, sosem tudhatod, hogy nem én rendeztem-e meg neked. Viselkedj mindig rendes rabszolgaként, úgy, ahogy az egy szófogadó kis puncihoz illik, amilyennek lenned kellene. Ez egy próba; remélem, kiállod. Megértetted?
Próbáltam nyögni, hogy igen Mistress, de nem nagyon ment, és bólogattam.
- Jó ennyi is elég. Az igazság azonban az, mielőtt túl nagy biztonságban éreznéd magad - folytatta Zsuzsa -, hogy nem szerveztem meg neked semmit. Egyszerűen fel kell jönnöd, és kész. És közben rettegj, hogy meglátnak, vagy, hogy nem a jó ajtón próbálsz meg bejönni. És mivel még nem foglalkoztam veled úgysem sokat, és egyébként is egy meglehetősen nehezen kezelhető kis picsa vagy, aki nem sokat ér, ezért ne ringasd magad abban a hitben, hogy különösen vigyázunk rád. Felmegyünk mind, nem marad itt senki, és ha nem érsz fel soha, és többé nem látunk, akkor nem érdekel, hogy mi történt veled, ki dugott meg útközben, ki rabolt el, ki mit csinált veled. Legyél hűséges rabszolgám. Ennyi.
Valóban ennyi volt. Hallottam, ahogy mindannyian elindulnak felfelé a lépcsőn, és aztán csend lett. Az utcán hallottam, hogy néha egy autó megy el a ház előtt, vagy, hogy valaki elmegy a kapu előtt, és csak reménykedhettem, hogy nem néz be, vagy ha be is néz nem mer, vagy nem akar bejönni.
Összerezzentem. Nem volt megszabva, hogy meddig ácsorogjak itt. Fel kell mennem a harmadik emeletre. Elindultam. Megpróbáltam megkeresni a lépcsőt. Óvatosan lépkedtem, de így is nekimentem az egyik szemetesnek, és fellöktem, magam is majdnem elestem. Az edény feldőlt, és hatalmas zajt csapott, ráadásul közöttem, és a lépcső között feküdt. Milyen egyszerű lett volna kikerülni, ha nincs bekötve a szemem. Azért valahogy sikerült, és megtaláltam az első lépcsőfokot. A karomat a korláthoz nyomtam, hogy tájékozódni tudjak, és óvatosan elkezdtem lépkedni felfelé. Tizenkét lépcsőfok után felértem a lépcsőfordulóba, majd ismét tizenkét lépcsőfok után az első emeletre. Itt már könnyebben ment a liftajtó kikerülése és a lépcső megtalálása. Hamarosan felértem a másodikra. Itt azonban baj történt. Annyira biztosnak éreztem magam, és annyira szerettem volna már a harmadikon lenni, hogy minden óvatosság nélkül mentem a következő lépcsőhöz, és megbotlottam. El nem estem, mert a botlást követően reflexből előreléptem, de így nekimentem a liftajtó mellett a korlátnak. A liftkorlát hálóval volt védve és nem az a modern egyszerű, sima lapokkal határolt szerkezet volt, hanem cirádás kovácsoltvas díszítésekkel telerakott műremek. Ennek estem neki, ami már magában sem volt túl élvezetes, mert az egyik ilyen dísz megszúrta a hasamat, de ez csak a kisebbik baj volt. A nagyobbik baj akkor derült ki, amikor a korlátnak támaszkodva valamennyire visszanyertem az egyensúlyomat, és megpróbáltam tovább menni. A lánc, amely a mellbimbóimhoz, és a csiklómhoz volt rögzítve beleakadt valamibe.
Megpróbáltam megrántani, de nem ment, csak az egyik mellemet tépte a lánc. Próbáltam más irányba, arrébb lépni, leguggolni, már amennyire ezt lehetett, de nem ment. Akkor megpróbáltam lazán tartva rázni a láncot, aminek csak annyi volt a következménye, hogy a korlát kovácsoltvasán úgy csilingelt, hogy az egész házban hallható volt a lánccsörgés. Nem ment sehogy. Tudtam, hogy csak egyféleképpen szabadulhatok, ha annyira megrántom, hogy a csipeszek lecsúsznak a mellemről, és a csiklómról, bár azt is tudtam, hogy ez nagyon fájdalmas lesz.
Megrántottam az egyik mellemmel. A várakozásom egyik fele bejött. Fájt rettenetesen. A szemem a kötés alatt könnybe lábadt, de nem jött le. Megrántottam, most még erősebben. Azt hittem leszakad a mellbimbóm, de nem ment a dolog. Közben hallottam, hogy valaki bejön a bejárati kapun. Emlékeztetett a helyzet arra, amikor reggel a folyosón feküdtem. Akkor azonban nem volt bekötve a szemem, és nem voltam a lifthez kötve. És a folyosón voltam, nem a lépcsőházban. Ha ez a valaki ide feljön, biztos, hogy meglát és még elmenekülni sem tudok.
A léptek elindultak felfelé a lépcsőn. Számoltam, mint reggel: tizenkét lépcsőfok, aztán három lépés a forduló, majd ismét tizenkét lépcső. Most szünet következett. Nem jött tovább. Állt az első emeleten. Aztán egy kis sercenést hallottam. Ugyanazt a sercenést, mint reggel. A pipás ember. Pedig ő fel fog jönni ide. Jött is. Hallottam a lépteit, ahogy közeledtek a második emelet felé. Számoltam megint. Tizenkét lépcsőfok a fordulóig, aztán tovább. A kilencedik lépcsőnél vehetett észre, mert megállt. Minden ízemben remegtem. Aztán elindult, és egyenesen odajött hozzám. Éreztem a pipaszagot, és hallottam azt is, ahogy közvetlenül mellettem megszívja a pipáját.
- Szegény kis madár. - mondta. A hangja egy kicsit furcsa volt, mert a pipa bent lehetett beszéd közben a szájában, de egyébként is furcsa akcentussal beszélt. - Várj egy kicsit, kiszabadítalak. - és elkezdett matatni a láncon. - Beakadt? - kérdezte.
Bólogattam. Éreztem, hogy kiakasztja a láncot, és legszívesebben mentem volna azonnal tovább a harmadik emeletre, de amennyire meg tudtam ítélni pont előttem állt, és a láncot is a kezében fogta. Ezt egy apró rántással az értésemre is adta. A fogja voltam. Halkan sírtam, és remegtem.
- Mi történt veled? - kérdezte, és leszedte az egyik mellemről a csipeszt. Amikor a csipesz szorítása megszűnt elkezdett újra áramlani a vér a mellbimbómba, és elkezdett a megkínzott mellem zsibongani, mint amikor egy elzsibbadt végtagba áramlik be újra a vér.
- Ez igencsak fájhatott. - mondta a férfi, és elkezdte megmasszírozni a mellemet, de nem csak a bimbót, hanem az egész tenyerével az egész mellemet szorongatta. Ez nagyon, nagyon jól esett. Levette a másik csipeszt is. Most a másik mellemet masszírozta. Ez nagyon, nagyon jól esett.
- Megengeded, hogy onnan lentről is levegyem a csipeszt? -kérdezte. Bólogattam. Éreztem, hogy matat a lábam között, hozzá is ért a puncimhoz, aztán kikapcsolta a csipeszt. Felnyögtem. Ahogy megszűnt a szorítás a csiklómon és elkezdett bele áramlani a vér olyan volt, mintha ezer hangya szaladgált volna rajta.
- Mi történt veled, kismadár. - kérdezte a férfi - Hogy kerültél ilyen kellemetlen helyzetbe.
- Habala bbabbaa - nem jött ki a számból semmilyen értelmezhető szó.
- Óh, hát persze! Kiveszem a szádból a pecket. - mondta a férfi, és kikötötte a zsinegeket, és kihúzta a gumikarikát a számból.
Egy ideig még nem tudtam beszélni, mert az állkapcsom teljesen el volt gémberedve.
- Nos? - kérdezte a férfi.
- Az úrnőm szabta ki rám ezt a feladatot. - mondtam. Aztán eszembe jutottak Zsuzsa mondatai, hogy esetleg ezt az egészet ő rendezte meg, és hozzátettem: Uram.
- Milyen feladatot?
- Azt, hogy így megkötözve menjek fel hozzá a harmadik emeletre.
- És mond csak! Nem fogsz kikapni azért, mert nincsen rajtad a csipesz, és a szádban a pecek, amikor felérsz?
- De igen, Uram.
- És mi lesz a büntetésed?
- Nem tudom, Uram.
- Ha az én rabszolgám lennél, azt hiszem, nagyon megbüntetnélek. Érdekel, hogy hogyan?
- Nem, uram. Illetve igen, uram. - nem tudtam hirtelen, hogy mit is kellene válaszolnom.
- Hát ha érdekel, akkor majd még megtudod. - mondta - Itt mindenesetre nem maradhatsz ilyen meztelenül. Felöltöztetlek.
Azzal visszatolta a szájamba a pecket, és visszacsíptette a csipeszeket.
- Pá, pá. - mondta, és hallottam, ahogy távolodik. Újra egyedül voltam. Elindultam a harmadik emeletre. Most már nem történt semmi különös. Felértem a harmadik emeletre, és megtaláltam Zsuzsa ajtaját is és a csöngőt is sikerült elég hamar megtalálnom az orrommal. Reggelről már volt gyakorlatom. Kinyílt az ajtó, és valaki berántott az ajtón.
- Elég sokára értél ide. Mit csináltál? - hallottam Zsuzsa hangját. Válaszolni nem tudtam, mert a pecek a számban volt.
- Találkoztál valakivel? - kérdezte Zsuzsa. Bólogattam a fejemmel, hogy igen.
- Tudod, hogy most mi jön? - kérdezte. Bólogattam, hogy nem.
- Megkapod minden eddig elmaradt büntetésed. Kezdjük azzal, hogy Hilda megvesszőzi a melledet, mert nem sikerült úgy megverned, hogy nyögjön. Aztán a pinádat is elveri, mert te is elverted az övét. Engedély nélkül. Annyit ver rá, amennyit akar. Akkor sem állítom le, ha véresre veri a melledet és a puncid. Most elég sokáig nem lesz rád szükségem, legfeljebb begyógyul. Dugd ki a nyelvedet.
k**ugtam a nyelvemet. Közben levették a szememről a kötést. A szobában nem volt túl nagy a világosság, a függönyök is félig el voltak húzva, mégis hunyorogtam.
- Jobban dugd ki! - mondta Zsuzsa. k**ugtam a nyelvemet amennyire csak bírtam. Ekkor Zsuzsa két pálcikát rakott a nyelvemhez.
Az egyiket a nyelvem alá, a másikat pedig fölé, keresztben. A két pálcát összeszorította, úgy, hogy azok erősen megfogták a nyelvemet, és a pálcák végeit egymáshoz kötözte. Már az is elég kellemetlen volt, hogy a pálcák nagyon szorították a nyelvemet, de így nem tudtam visszahúzni a nyelvemet a számba. Ennek perceken belül két következménye lett. Az egyik, hogy kiszáradt a szám és a torkom, a másik pedig furcsa módon, hogy a nyál, ami azért termelődött elkezdett kifolyni a számból, és nem bírtam lenyelni.
- Apró trükk. - mondta Zsuzsa - Egy kínai barátomtól tanultam. Mi most a fiúkkal elmegyünk sétálni, Hildával ti pedig elszórakoztok. Hilda nagyon el fog verni, de tudja, hogy egy hét múlva, vagy kettő múlva újra szükségem lesz rád, így nyugodt lehetsz, nem öl meg.
Zsuzsa és a két fiú kiment a szobából, ketten maradtunk Hildával.
Hilda berángatott a szoba közepére, és hanyatt lelökött a földre. Egyáltalán nem volt kíméletes. Nagyon haragudott rám, és erre minden oka megvolt. Délelőtt a büntetéstől való félelmemben elvertem a punciját, méghozzá nagyon, és egy vendég is seggbe kúrta, mert nem tudtam kielégíteni a számmal. Letérdelt mellém.
- Na kis picsa. Most megtanulod, hogy mi jár az ilyen kis szemeteknek.
Egy vékony pálcát tartott a kezében, és aprókat ütött a mellbimbóimra. Nem fájt, de a tudat, hogy bármikor nagyot üthet, és hogy fog is ütni megrémisztett.
- Remélem, még emlékszel a menekülési szavadra: narancssárga. Csak ennyit kell kimondanod, és azonnal abbahagyom a verést.
Nevetett. Persze, kinevetett, hiszen szó sem lehetett arról, hogy ebben az állapotban bármit is ki tudjak nyögni. Még nyögni is alig bírtam. A következő pillanatban hatalmasat vágott a mellemre a csipesz fölött. Nagyon fájt. Tudtam, hogy csendben kellene maradnom, de nem bírtam. Hörögtem. Hilda még néhányszor rávert ugyanarra a helyre, majd elkezdte masszírozni. Ettől egy kicsit múlt a fájdalom.
- Nem lehet mindig verni, mert akkor egy idő után már nem érzed. És nem kellenek ezek a csipeszek sem. - mondta, miközben levette a melleimről a csipeszeket. - Csak akadályoznak abban, hogy más helyeket is elérjek. - azzal néhány nagyot ráhúzott a melleim alsó részére. Ez sokkal jobban fájt, mint az előző. Azt hiszem vonaglottam is.
Nem tudom, hogy még mennyit vert rá, de nagyon sokat. Verte felül és alul, a bimbókat. Többnyire oldalról vert, de egyszer ráült a hasamra is, hogy a pálca függőlegesen érje a melleim belső részét. Egyenletesen végigvert mindenhol. A melleim úgy fájtak, hogy nem is tudtam felhasadt-e a bőr vagy sem.
Ekkor Hilda fogott egy tükröt, és elém, pontosabban fölém tartotta. A melleim olyan vörösek voltak, mint a frissen főtt rák.
- Hamarosan ilyen lesz a puncid is. - mondta.
Egyelőre azonban még nem kezdett neki a verésnek. A lábaimra széles bőrbilincset csatolt, azokhoz kötelet rögzített és a plafonra szerelt csigákon átvetve felhúzta őket annyira, hogy a vállaim és a hátam felső része még a földön maradt, de a lábaim, a fenekem és persze a puncim a levegőben voltak felemelve, és mivel a csigák egymástól meglehetősen messze voltak a lábaimat teljesen széthúzta a két kötél.
Fölém térdelt a puncim felé fordulva, úgy, hogy most az arcom előtt volt a feneke és a puncija. Jól láttam, hogy a rugó most is be van helyezve és teljesen széthúzza a punciját, és azt is jól láttam, hogy annak ellenére, hogy így a levegő szabadon éri és szárítja nedves. Fel volt izgulva.
A következő pillanatban elkezdte verni a puncimat. Nem aprózta el, nem kívül kezdte, hanem az első ütést egyenesen a csiklómra mérte, majd ezt követően folyamatosan verni kezdte a kisajkaimat és a puncim közepét. A nagyajkaimra alig jutott ütés.
Folyamatosan hörögtem, és vonaglottam.
- Túl sok a szöveg. - mondta Hilda, miközben egy pillanatra sem állt meg a veréssel - Inkább dolgozz. Használd a nyelved, nyaljál.
- azzal ráereszkedett a számra. A nyelvem így is ki volt dugva, nem sokat tehettem ellene, és persze nem is akartam. De nyalni sem nagyon tudtam, mert ebben a helyzetben a nyelvemet meg sem tudtam mozdítani.
Nem emlékszem, hogy mennyi ideig verte így a puncimat, csak arra, hogy amikor a félig ájult kábulatból, amit a verés okozott, magamhoz tértem majdnem megfulladtam. Hilda szinte teljes súlyával a számon ült, és mozgatta a punciját dörzsölte az arcomhoz és a nyelvemhez a kisajkait, és hangosan nyögött. Sajnos nem tudott elélvezni rajtam, talán ezért sem, mert Zsuzsa erre nem adott neki engedélyt. Egy idő után abbahagyta a mozgást és felállt. Zihált, és nagyon izzadt volt. Valószínűleg én sem lehettem száraz.
- Remélem ennyi elég lesz. - mondta - És legközelebb mindent megteszel, hogy ne kelljen a seggemet odatartani egy vadidegennek. Nem a legnagyobb élvezet ám, majd te is megtudod. Eddig csak szopnod kellett, de majd megtudod.
Otthagyott a földön, és kiment a szobából Csend lett. Nagyon nagy csend. Ott feküdtem hanyatt, megkötözve, felhúzott lábakkal, rettenetesen kényelmetlen pózba, főleg amiatt, hogy a szám teljesen kiszáradt, és nem tudtam a nyelvemet megmozgatni sem. A szám szélére és az arcomra rászáradt Hilda nedvessége, amit akkor kent rám, amikor a puncijával megkúrta a számat. És természetesen a verések helye, vagyis az egész testem fájt, lüktetett.
Fáztam, kezdtem libabőrös lenni. Sok sok perc kellett, hogy elteljen, és nem történt semmi. Hilda sem jött vissza, és Zsuzsáék sem érkeztek meg. Azt kívántam, hogy bárcsak valaki bejönne, hogy ne legyek egyedül. Azt sem bántam volna ha Hilda az, és megaláz, bár attól féltem, hogy újra verni kezdene. Persze igazán azt szerettem volna, ha Zsuzsa érkezik meg a két fiúval, és eloldoznak, főleg a számat. De nem jöttek. Próbáltam valamit kiáltani, de egyszerűen semmi hang nem jött ki a torkomon. Még egy nyögés sem, csak a levegő sípolt.
Nagyon sok idő telt el. Talán órák is, és lassanként az ablakon beszűrődő fények is a késő délutánt kezdték jelezni. Most már annyira száraz volt a szám, hogy minden egyes lélegzetvétel sípolt, és fájdalmat okozott. Ugyanakkor újra pisilnem kellett.
Egyszer csak nyílt az ajtó, és Hilda lépett be. Szó nélkül eloldozta a lábamat, a kezeimet, és a nyelvemről is levette a pálcákat.
- Állj fel. - parancsolt rám.
Próbáltam egy "Igen Mylady?-t mondani, de egyáltalán nem jött ki hang a torkomon.
- Rendben van. - mondta Hilda - Menj ki a mosdóba, mosd le az arcodat, igyál egy kis vizet, ha kell pisilj. Hozd rendbe magad, mert úgy bűzlesz, mintha csak egy nagy pina lennél.
No hiszen. Ebben neki is jelentős része volt, ezek a szagok, amelyek nekem is igen kellemetlenek voltak, főleg korábban, az ő puncijából származtak. Kimentem a fürdőszobába, és mindenek előtt vizet ittam. Ahogy megnedvesedett a szám és ittam egy pár kortyot, köhögnöm kellett, mert az első néhány kortynál még nyelni sem tudtam rendesen. Utána lemostam az arcomat, aztán meggondoltam maga, és úgy értelmeztem Hilda szavait, hogy akár le is zuhanyozhatok, és ezt tettem. A mosdóba nem mentem ki, hanem belepisiltem a zuhanyba. Egy pár másodpercig sárga volt a zubogó víz a lábaim körül, aztán újra csak a zuhany kristálytiszta vize.
Belefeledkeztem a zuhanyozásba. Folyattam az arcomra és a testemre a hűvös vizet, és élveztem, ahogy a megkínzott bőrömet hűsíti. Aztán eszembe jutott, hogy ez azért túl van azon, amit rendbe hozásnak lehet hívni, és erre már nincs engedélyem, és elzártam a csapot. Megtörölköztem. A fürdőszobában a teljes alakos tükörben végignéztem magamat. Tulajdonképpen jól néztem ki. A hajam ugyan csapzott volt, de amennyire lehetett a törölközővel megszárítottam. Egészen szexis volt. A testemen, bár már elmúlt a fájdalom, de mindenhol, a melleimen, a fenekemen, a combomon, és minden egyéb részen jól látszottak a vesszőütések nyomai. Kimentem a szobába.
Az ajtó előtt Hilda állt:
- Viselkedj rendesen Geordina, vendégeink vannak. - mondta - Most átmész a másik szobába, megállsz a szoba közepén, és ahogy tanítottunk: nagy terpesz, és kezeket a hátad mögé, lehajtott fej.
Követtem az utasításait. A lehajtott fej miatt nem igazán láttam a vendégeket, de azt azért láttam, hogy Béla és Péter nincsenek a szobában, csak Zsuzsa és rajta kívül a két fotelben egy jólöltözött középkorú férfi és egy elegánsan öltözött hasonló korú nő ült.
Megálltam a szoba közepén terpeszben, hátratett kézzel és lehajtott fejjel. Egy kicsit szégyelltem magam, úgy, mint az ebédnél. Valahogy feszélyezett, hogy ezek az emberek fel vannak öltözve, méghozzá utcai ruhába, elegánsan. Ez valahogy még kiszolgáltatottabbá tett.
- Szép. - mondta a férfi.
- Határozottan. - válaszolta a nő.
- És azt hiszem, hogy nevelhető is. - tette most hozzá Zsuzsa - Egy kicsit ugyan nehézkes, és szófogadatlan, de tanul, elég gyorsan.
- Igen, látom, hogy tanítják. - mondta most a nő. Felállt, odajött hozzám, a kezével felemelte a fejemet a hajamnál fogva, és egész közelről az arcomba nézett - Mi a neved?
- Geordina, asszonyom. - válaszoltam.
- A teljes nevedet akarom! - és meghúzta a hajam.
- Geordina Corwax, asszonyom.
- Jól van, kis Geordina. Mondd csak, tudod-e a rendes választ arra a kérdésre, hogy mi vagy te?
- Igen, asszonyom. Én egy kis kurva picsa vagyok. - tudtam, hogy valami ilyesmit kell mondanom, és bár többször is kimondtam Zsuzsa és a többiek előtt, most újra nagyon szégyelltem magam.
- Aki semmi másra nem jó, csak, hogy megkúrják, igaz? - és megint megrántotta a hajamat.
- Igen, asszonyom. - nagyon húzta a hajamat, annyira, hogy automatikusan lábujjhegyre álltam - Csak arra vagyok jó, hogy megkúrjanak.
Elengedte a hajamat, és visszaült a fotelba. Megint lehajtottam a fejemet.
- Kérem, kezdje el. - hallottam mosta férfi hangját.
- Geordina, sorold fel, hogy milyen hibákat és bűnöket követtél el az ebédnél! - mondta most Zsuzsa.
Tudtam, hogy ezt előbb, vagy utóbb meg fogja kérdezni.
- Sok hibát követtem el Mistress. - mondtam - Az egyik vendégnek nem segítettem eléggé, és nem tudott a számba élvezni. A pincéreknek sem ajánlottam fel a szolgáltatásaimat, saját kezűleg kellett elélvezniük. És kértem Hildát, hogy élveztessen el, mert nagyon felizgultam, pedig erre nem is kaptam engedélyt.
- Igen - mondta Zsuzsa -, ez nagy bűn. Mást nem követtél el?
- Nem, Mistress. Azt hiszem nem.
- Kedves Geordina. - szólított meg most a férfi - Amikor először kiment a konyhába, és megtapsolták, akkor mit érzett?
- Szégyelltem magam, uram.
- Nos, én úgy láttam, mintha önkéntelenül is egy kicsit kihúzta volna magát. Nem volt büszke magára egy kicsit.
- Talán igen, uram.
- Kedves Geordina. Ha így van, miből gondolta, hogy a taps önnek szól? Furcsán hangozhat, de a beképzeltség nem egy rabnő hibája. Azért mert élvezi, hogy uralkodnak felette, és talán meg kielégítően is tud szolgálni, meg mert sokat foglalkoznak önnel, már azt hiszi, hogy ön a világ közepe? Az a taps leginkább kiváló idomárjának, Zsuzsának szólt, hogy milyen szép haladást ért el máris, pedig meg csak most kezdte a tanítást. Nos, valóban érezte a büszkeséget?
- Igen, uram, egy kicsit.
- Amit éreznie kellett volna, az nem büszkeség, hanem önzetlen, szinte gyermeki öröm, hogy ilyen sok embert egyszerre tudott szolgálni úrnője megelégedésére. Így van?
- Igen, uram. Így van. - válaszoltam.
- Köszönd meg az okítást! - mondta Zsuzsa - Ezekből a mondatokból nagyos sokat tanulhattál, ha odafigyeltél. Tőlem eddig csak a szófogadást tanultad meg, de ezekből a szavakból egy kicsit megérthetsz abból is, hogy mit jelent igazából szolgálni. A büntetéseket a hibáidért, mert felismerted azokat most elengedem, elég verést kaptál ma már így is. De el kell gondolkodnod azon, hogy valóban szolgálni akarsz-e.
Megállt egy pillanatra, de mivel úgy éreztem, hogy az előző mondat nem kérdés volt, hanem felszólítás, ezért nem szólaltam meg. Zsuzsa folytatta:
- Amikor először idejöttél, azt mondtad, hogy szeretnél beszállni a játékba. Így mondtad: a játékba. Nos azóta tapasztalhattad, hogy ez nem játék. Ha szolgálni akarsz, akkor azt nem elég megjátszani, hanem úgy is kell érezni. Bár a szolgán nincs felelősség, csak azt kell tennie, amit az ura vagy úrnője kér, mégis sokkal nehezebb jó szolgának lenni, mert nem elegendő megtenni, amit a mester kér, de úgy is kell érezni, ahogy egy igazi szolga érez a mestere iránt. Ha nem ezt akarod, csak játszani, akkor csak menj, és keress magadnak egy kispajtást, akivel megkötözgethetitek egymást, meg elverhetitek egymás popsiját. Nálam viszont szolgálhatsz. Mint úrnőd, leveszem minden döntés terhét a válladról. Nem kell semmin gondolkodnod, nem kell semmire vigyáznod, csak arra, hogy engem szolgálj. Nem kell eldöntened, hogy lefeküdj-e valakivel, vagy sem legyen az nő vagy férfi. Nem kell eldöntened, hogy leszopd, vagy a segged add oda. Egy valakivel fekszel le, vagy többel egyszerre. Én ezt eldöntöm helyetted, úgy, hogy az jó legyen neked. Cserébe szolgálnod kell. És egy idő után a szolgálás is olyan örömmel fog eltölteni, hogy amikor elélvezel, akkor az orgazmusnál is nagyobb örömet fog neked okozni, hogy az én parancsomra élvezel el, és az én örömömre. Most gondolkozz el ezen.
Ott álltam, és gondolkoztam a szavakon. Közben Zsuzsa a párhoz fordult:
- Mit gondolnak?
- Azt hiszem jó lesz. - mondta a nő.
- Én is azt hiszem. - ismételte a férfi - Persze még egy csomó szex technikát meg kell tanulnia, de az csak idő kérdése, és közben az érzései is kialakulnak. Azt hiszem igazi szolga lesz ebből a kis pinából. Talán egy fél év kellhet még neki, aztán majd meglátjuk.
Egy ideig még beszélgettek valamit halkan Zsuzsával, aztán búcsúzkodtak, és elmentek. Én csak álltam a szoba közepén, és közben hallottam, hogy Hilda valamit nagyon rendez a fürdőszobában.